- Igazzáol ninsenek együtt, tudod Harry?

- Kik nincsenek együtt? Ideadnád légyszi a melaszos sütit?

- Api és Pi… pi… pitho provezo. Igazából nem… ninseek.

- Á, szóval itt tartunk. Köszi. Mit zagyválsz össze, hogy nincsenek együtt? Na és a mamád Billel?

- A mami, és az a Weazsly sinsenek együtt. Nemésnemésnemésnemésnem.

- Draco, édes, te részeg vagy.

Határozott fejrázás.

- Nem. Termézetesen nem. Tejjesen józan vagyok. Nagyon, akár egy… hát nagyon józan. Esküszöm.

- Aha, persze. Hát sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de úgy tűnik Bill Weasley immár az anyád játékszere.

- Nem, ő nemis! Sak baráááhtok. Anyuci is aszondta.

- És mit szólsz hozzá, hogy most már az apádat és Pitont is egy lapon kell említeni?

- Ne-hem! – Draco még határozottabban rázta a fejét. – Nem. Sak tapasztalatokat gyűjtenek.

- Draco, te most átmész tagadásba?

- Ki? Én? Nem én… ugyan! Ne légy nev… nev… hülye!

- Szóval akkor elismered, hogy együtt vannak?

- NEM! Ezs sak egy ilyen zakasz. Apci tökéletesen heteró.

- Tökéletesen heteró… persze… Draco, egyáltalán tisztában vagy jelenleg bármivel is, ami az apáddal kapcsolatos?

- Sak azzal, hogy heteró. Naon heteró. Imájja a mamát. Naggyon hüsééges.

- Hűsé… igen. Oké, édes. Azt hiszem Mr. Tagadás ma estére már elég Whiskyt ivott. Miért nem mész, és fekszel le?

- Nem! Nem vagyok fáradt… nem vagyok… nem… mmmmmmmm… zzzzz…

-----

Miután Draco álomba merült a kuglóf fölött, Harry óvatosan az ölébe fektette szőke fejét, majd nekifogott, hogy befejezze a vacsorát. A probléma az evéssel, azon kívül persze, hogy Draco egy kicsit akadályozta benne, plusz Bill és Narcissa még mindig egymás száját falták, az volt, hogy akaratlanul is megütötte fülét Lucius és Piton beszélgetése.

- Istenem, olyan dögös voltál múlt éjjel – jegyezte meg Lucius, miközben krumplipürét nyalogatott le Piton, felé nyújtott ujjairól.

- Mmm, te is – felelte Piton félig lehunyt szemmel, ahogy Lucius szája rácuppant az ujjára. – Most is dögös vagy. Nagyon szexi… és olyan étvágygerjesztően…

- Meleg? – kotyogott közbe Harry. Erre két egyformán bosszús fej fordult az irányába.

- Te meg mit keresel itt Potter? – kérdezte Piton. Hangjából ingerültség csendült ki.

- Draco barátja vagyok, emlékszik? – Harry jelentőségteljesen nézett eközben Lucius Malfoyra. – Most, hogy maga Piton ujját szopogatja, már el tudja ezt fogadni?

Lucius sóhajtott.
- Azt hiszem… lassan hozzászokom a tényhez, hogy a fiamnak fiúja van. De hogy miért épp te, azt sosem fogom megérteni. – Visszafordult Pitonhoz. – El se hiszem, hogy egész téliszünet alatt nekem kell gondoskodnom a Kis Túlélőről.

- Fogadd őszinte részvétemet – mondta Piton együtt érzően.– Akkor úgy is mondhatjuk, hogy most Potter gyámja vagy?

- Úgy van. És meg kell mondjam, igazán szemtelen kölyök.

- Én is itt ülök, ha nem tűnt volna fel – vetette közbe Harry sértetten. – Minden szót hallok.

Lucius és Piton nem törődtek vele.

- Igen tudom. Van vele órám. Arrogáns kis mocsok. Akárcsak az apja. Bár megjegyzem, ebben a Potter féle arroganciában mindig is volt valami… csábító, nem gondolod?

Harrynek elakadt a lélegzete.
- MIT mondott az imént?

- Ó igen. Mindig olyan mérges voltam Jamesre, amiért lányokkal flörtölt, rám meg mindig csak úgy tekintett, hogy: „Ugyan Lucius, tudod, hogy engem akarsz.” És a fenébe, hogy mennyire igaza volt.

- Na igen, hát ki ne akarta volna őt? De komolyan az a pasi totál seggfej volt, és mégse volt belőle elég soha

Harry teljesen elborzadt.
- Professzor… professzor, maga most azt mondta…?

Lucius felvonta a szemöldökét.
- Szóval te és James…

- Mi? Ó nem, nem. Csak egy rakás megoldatlan szexuális feszültség, tudod. Ami talán megszűnt volna, ha…

- ELÉG!!! ELÉG!!! MERLINRE HAGYJÁK MÁR ABBA A CSEVELYT AZ APÁMRÓL!!! KOMOLYAN KIAKASZTANAK!!!

- Mi ütött beléd, Potter? – vonta fel Piton a szemöldökét. Aztán Luciushoz fordult. – Merlinre, Potter annyira idegesítő. Te vagy a gyámja. Nem tehetsz valamit?

- Tulajdonképpen de igen, tehetek. Mint a felügyelője, olyan büntetést szabok ki rá, amilyet csak akarok.

- Ó te szerencsés dög! Én csak házpontokat vonhatok le, és büntetőmunkát adhatok.

- És rendszeresen él is ezzel a lehetőséggel, nem gondolja? – bosszankodott Harry.

- Ó kérlek, büntesd meg Lucius! – mondta Piton. Hangja izgatottan csengett. – Tedd meg értem.

- Érted bármit Persi! – mondta neki Lucius, gyengédségtől csöpögő hangon, majd Harryhez fordult. – Potter! Szobafogság!

- Mi? De nem is csináltam semmit! Mi az, hogy szobafogság? Mi a fenéért kapok szobafogságot?

Lucius ördögien vigyorgott.
- Mert ez boldoggá teszi Perselust.

Piton arcára önelégült kifejezés kúszott.
- Büntesd még Lucius! Annyira boldoggá teszel vele.

- Mi… mi van? Maga mocskos PERVERZ… - dadogta Harry.

- Vigyázz a szádra Potter! Ne légy goromba a vendégünkkel! Ezért egy hétig nincs zsebpénz!

- Egyébként sem kapok magától zsebpénzt – vonta össze a szemöldökét Harry.

- Ó. – Lucius meglepettnek tűnt. – Nos, ebben az esetben ma este nem kapsz desszertet. És korán kell lefeküdnöd.

- Most biztos viccel velem. – Harry több volt, mint bősz. Lucius és Piton viháncoltak, akár az iskolás lánykák.

- Még! Még! Ez annyira mókás!

- Potter, nem küldhetsz baglyot a barátaidnak!

- Mi? De én…

- És sehova nem mehetsz hopp porral vagy egy hétig!

- De…

- És ki kell takarítanod ma este Draco szobáját!

Harry duzzogni kezdett.
- Maga egy szörnyen rossz ember Lucius Malfoy.

- Ó, elfenekelhetem Lucius? Légyszi! Már hat éve ráférne.

- Oké, ennyi volt! Ez már túlmegy minden határon – mondta Harry sértődötten. Narcissához fordult, aki persze Bill ölében foglalt helyet. – Mrs. Malfoy – mondta neki komolyan, meghúzogatva a köpenyét. – Mr. Malfoy meg akar büntetni. Már megint.

A Lucius és Piton páros gyilkos pillantásokat villantott Harryre.

Narcissa abbahagyta a Billel való csókolózást, épp csak annyi időre, hogy tisztázhassa a dolgot.
- Lucius, hagyd békén szegény Harryt! – korholta, majd rámosolygott Harryre. – Harry drágám, ne is hallgass egy szavára se, rendben van?

Azzal folytatta a kellemes fogászati ellenőrzést Billel.

- Köszönöm Mrs. Malfoy – mondta Harry, egy Pitonra és Luciusra vetett diadalmas pillantás kíséretében.

- Te aztán tudod, hogy rontsd el a mókánkat, Potter – zsörtölődött Lucius. – Talán mégiscsak át kéne adjalak a Sötét Nagyúrnak.

Piton megköszörülte a torkát.
- Nos… öhm… azért ilyesmit mégsem tennél, ugye? Úgy értem ez azért egy kicsit erős… átadni Pottert a Sötét Nagyúrnak, meg minden…

Lucius zavartan nézett rá.
- De hát azt hittem jó ötletnek fogod tartani, ha már egyszer Halálfa… Óóó! – Közelebb hajolt, hogy súgjon valamit Pitonnak. – Potter nem tudja, hogy halálfaló vagy igaz? Ne aggódj, nem mondom el neki.

Harry, aki minden egyes szót hallott, kérdőn nézett Pitonra. A professzor a lehető legártatlanabb arckifejezéssel tekintett vissza rá.

- Mi van? - tátogta oda Harrynek.

- Tudja, hogy maga kém? - tátogta vissza Harry.

Piton egy pillanatig kényelmetlenül fészkelődött. Ez elég is volt Harry számára válasz helyett.

- Elmondom neki – tátogta neki Harry gonoszul mosolyogva, és Luciusra mutatott.

- Potter – fakadt ki erre Piton hangosan, de Lucius ezt a pillanatot választotta rá, hogy felpattanjon.

- Mindenki! Két óra maradt éjfélig! – mondta vidáman. – Na, ki akar játszani addig egy kis társast a szalonban?

Lucius bejelentését hatalmas örömujjongás követte az „üzletfelek” részéről és egy emberként kivonultak a bálteremből.

-----

Pár vidám játékkal eltöltött óra után, immár majdnem éjfél felé járt az idő. Harry egy kanapén ücsörgött a szalonban, a mélyen alvó Draco fejével az ölében. Jókedvűen csevegett Ronnal és Hermionéval az elmúlt pár hónapról, miközben Draco haját simogatta.

- Ez a hatodik év messzemenően a legjobb volt, nem igaz Harry? – jegyezte meg Ron. Harry lenézett az alvó Draco alakjára.

- Igen – mondta kedvtelve, és lehajolt, hogy megpuszilja Draco fejét. – Messze a legjobb.

Hermione és Ron a szemüket forgatták, de azért mosolyogtak.

- Ó hát itt vagy Harry drágám! – trillázta Narcissa, aki épp akkor vált ki a sokadalomból, és odasétált hozzájuk. – Az pedig Draco, aki az öledben alszik?

- Igen – bólogatott Harry. – Meglehetősen nehéz napja volt. Azt hiszem kimerült egy kicsit.

- Szegény kis drágám – simogatta meg Narcissa Draco fejét. – De azért felébreszted a visszaszámlálásra, ugye Harry?

Harry összevonta a szemöldökét.
- Igazából, arra gondoltam, talán hagyom, hogy szépen átaludja az egészet.

- Átaludja? Azt már nem! – Ekkor Lucius sétált oda a csapathoz, és szemügyre vette szundikáló csemetéjét. – Biztos vagyok benne, hogy Draco együtt akarja köszönteni velünk az újesztendőt.

- Na ebben nem vagyok biztos – vettet közbe Harry Billt és Pitont fürkészve, akik Draco szülei mögött várakoztak.

- Ne aggódj Harry drágám – énekelte Narcissa. – Draco nem akarná elmulasztani az újévet. Lucius, édes, megtennéd, hogy fölébreszted? – hagyta meg, azzal otthagyta őket, hogy visszatérjen Billhez.

- Igazából, én tényleg azt hiszem, hogy ő jobban szeretné…

De semmi foganatja nem volt tiltakozásának, Lucius pálcája máris Dracóra mutatott.

- Enervate!

Dracónak felpattant a szeme, és felült Harry ölében.
- Mi a… huh… ki…? – pislogott zavartan.

- Hmmm… - mondta Lucius. – Jobb lesz egy ilyen is. - Sobrietus!

Draco homályos tekintete hirtelen befókuszált, és Harryre pislogott.

- Na így már jobb. És nézd csak, 15 perc maradt éjfélig! Hol van Perselus? Azt hiszem, én korábban nekilátok az újévi csóknak.

Azzal Lucius elballagott. Draco rémülten nézett Harryre.

- Hát nem álom volt.

Harry és Hermione sajnálkozva nézték.

Ron azonban csak vigyorgott.
- Kérsz egy puszit Ron bácsikádtól?

Draco szeme összevissza ugrált az anyja és Bill, az apja és Piton között. Az anyja és Bill… az apja és Piton… az anyja és Bill… Ron bácsi.

Draco ismét Harryre nézett, és esdeklő tekintettel azt mondta:

- Harry! Szexeljünk!

- Bocs, de hogy mi?

- Mondom szexeljünk! Most! – mondta Draco, jól kihangsúlyozva minden egyes szótagot. – Kefélj eszméletlenre, dugj meg a padlón. De olyan durván, hogy ne emlékezzek egyetlen árva dologra se a ma éjszakából, csak a szexre. Vetted?

Harry, akinek totál elhomályosult a tekintete Draco meggyőző szónoklatától, mindössze eltátotta a száját.

- Ó igen Harry, ez egy remek ötlet. Szerintem is szexelnetek kéne – értett egyet Hermione gyanúsan hevesen. – Az tényleg segítene neki a felejtésben.

- De… de biztos vagy benne? – Harry egy kicsit aggódott Draco jelenlegi elmeállapota miatt.

Hermione hevesen bólogatott.
- Ó igen. Igazán segítene neki. Tulajdonképpen szerintem úgy kéne megdugnod, mint ahogy akkor csináltad, amikor hülyére kefélted.

- IGEN! – vágta rá Draco. – IGEN! Úgy kefélj. Pont úgy. Azt akarom, hogy szétbaszd az agyam.

Harry habozott.
- Nem is tudom… biztos, hogy nem vagy te még mindig részeg?

- Nem, egyáltalán nem részeg – szögezte le gyorsan Hermione. – Gyerünk Harry. Ne kíméld!

- De ez a sok ember… - kezdte Harry, és körültekintett a tömegen. Barátok, a család, riporterek, „üzletfelek”… mind az Újév ünneplésére vártak. Draco közelebb hajolt.

- Beijedtél, Potter?

Ez hatott.

 - Csak szeretnéd – felelte Harry, és felállt, felhúzva magával Dracót is. – Gyerünk szöszi. Most véged van.

Hermione elégedett mosollyal nézte, ahogy elsétálnak, Ron pedig felvonta a szemöldökét.

- Mire fel ez az öntelet vigyor? – faggatta suttogva barátnéját.

- Csak – súgta vissza. – Emlékszel mikor elmeséltem, hogy a hülyére kefélős bájital hatása 2 holdciklus alatt elmúlik?

Ron bólintott.

Hermione gonoszul vigyorgott.
- A második holdciklus pontosan két óra, és tizenöt perc múlva véget ér.

Ronnak leesett az álla.

- Hermione! – mondta elképedten. – Ezek szerint Harry megint hülyére fogja kefélni Dracót! Főleg azután a kis lelkesítő szónoklat után.

- Tudom – vihogta Hermione romlottan. Ron szigorúan nézett rá.

- De hiszen ezt nem hagyhatod.

- De ellopták a NOTESZEMET!

Ronnak tátva maradt a szája.
- Ellopták a noteszedet? A kis fekete noteszt? Amit mindig használunk?

Hermione bólintott.

Ron megpördült, és a távolodók után kiáltott.
- Hé Harry, Malfoy!

Harry és Draco már majdnem kiléptek az ajtón, de erre megálltak és visszafordultak, hogy meghallgassák, mit akar Ron.

Ron rájuk mosolygott.
- Miért mennétek fel egész Malfoy szobájába szexelni? Az olyan messze van. Miért nem használjátok ezt a terem melletti szobát?

- Arra a szobára gondolsz, ami közvetlenül emellett a zsúfolt terem mellett van? Benne a kanapékkal? Amit be sem lehet rendesen zárni?

- Arra.

Harry és Draco összenéztek, majd Draco vállat vont.

- Tényleg sokkal közelebb van. Menjünk.

És Harry legjobb barátai nézték, amint Harry és Draco elmennek, és Hermione Ronra vigyorgott. – Galád vagy. Aljas mocsok.

Ron viszonozta a vigyort.
- Nem, te vagy az.

-----

- Öt… négy… három… kettő… egy! – a boldog csődület felsikoltott, ahogy az óra elütötte az éjfélt. – BOLDOG ÚJÉVET!!

*PUKK!*

Lucius megdermedt. Tudta, mi volt ez a pukkanás.

Odafordult Pitonhoz, és a többi „üzletfélhez”.

 - Mindjárt visszajövök – suttogta, mire ők mindentudóan bólogattak.

Elindult az ajtó felé, de egy riporter elkapta a karját.

- Mi volt ez a pukkanás? – kérdezte gyanakodva.

- Ó, csak Tudjak… tudja az az istenverte nyuszi zajong. – mondta Lucius megtévesztően vidám mosollyal. – A nyuszik annyira hangosan ugrálnak… hogy hm…

Újabb hangos pukkanás hallatszott, aztán egy kiáltás.
- Féregfark, te idióta, pont az új cipőmre hoppanáltál! Tudod milyen nehéz ilyen tűsarkút találni negyvenkettes méretben?

Lucius arcára ráfagyott a mosoly.
- Hát akkor megyek és megnézem azt a nyuszit, oké?

Gyorsan elhagyta a szalont, ügyelve rá, hogy óvatosan de jól becsapja maga mögött az ajtót.

-----

- Üdv Nagyuram! – köszöntötte Lucius a Sötét Nagyurat, amint belépett a dolgozóba, ahol az Féregfarkkal pörlekedett. – Micsoda öröm látni téged. Boldog újévet! Nem, nem adhatom át Harry Pottert.

Voldemort fanyar mosolyt villantott Luciusra.
- Honnan tudtad, mit akarok kérdezni?

- Ráhibáztam. – Lucius odament egy szekrényhez, és magához vett egy csomagot. – A tiéd Nagyúr. Boldog karácsonyt!

A Sötét Nagyúr felélénkült.
- Ó Lucius, csak nem a pizsama, amit annyira akartam? Annyira rendes tőled. – Átvette a csomagot Luciustól és elsüllyesztette azt zöld, pikkelyes válltáskájába. – Szóval, hogy tetszik az új válltáskád? Szerintem nagyon jól kiegészíti a halálfaló talárt.

- Úgy is van, Nagyuram. Hatalmasságodat csak elképesztő divatérzéked múlja felül.

- Ugyan! Túlzásokba esel. Habár tudod ugye, az összes halálfalómnak szereztem egyet. Na jó, kivéve Bellát, ő egy szép nagy kardot kapott, mindenféle mágikus képességgel felruházva.

- Nos, én imádom az enyémet – igyekezett leszögezni Féregfark, saját fukszia színű táskájára mutatva a vállán. – Elképesztő hasznos, ha sajtraktározásról van szó.

- Tényleg? – csevegett Lucius. – Hát tudjátok Perselu… öhm, úgy értem a feleségem már vár, szóval talán vissza kéne mennem. Kivéve persze, ha van még valami egyéb…

- Nem, már megyünk is. De teljesen biztos vagy benne, hogy nem lehetne…?

- Nem. Harry Pottert nem.

Voldemort sóhajtott.
- Hát jól van. De egyszer úgyis elkapom azt a kis bajkeverőt. Arra mérget vehetsz.

- Hát persze, Nagyúr – mondta Lucius, miközben elhagyta a dolgozót.

- Akkor visszamegyünk a Denem házba? – kérdezte Féregfark.

A Sötét Nagyúr bólintott.
- Pontosan. – És már épp dehoppanált volna, amikor valamin megakadt a szeme.

- Hé, mi ez?

Az egyik, bőrkanapé melletti asztalkán a legfrissebb divatlap hevert.

- Na nézd csak! – kiáltott fel Voldemort nagyúr. Odasétált, és felvette a magazint. – Majd meghalok, hogy lássam milyen dísztalár lesz menő a téli szezonban. Lucius biztos nem bánja, ha ezt itt kölcsönveszem. Biztos nagyon hasznos lesz.

És miután beletömte a divatlapot a válltáskájába, dehoppanált.

előző            vélemény           történet főlapja