Mivel az ember mindig is szerette a versenyzést, nagyon valószínű, hogy a háziasítás egész korai időszakától összemérték lovaik képességeit, gyorsaságát. A legkorábbi feljegyzések azonban a harckocsik közötti versenyekről maradtak fenn, évszázadokkal megelőzve a lovas alatti versenyeket.

Fogathajtás

A kocsiverseny népszerű volt az ókori görögöknél, és szerepelt a római cirkusz programjában. Mai utódjának tekinthetjük az ügetőversenyeket és a fogathajtást. Kellemes elfoglatság a hobbihajtás, amelyhez gyakran igen elegáns kocsikat használnak. A versenyszerű fogathajtás is nagyfokú eleganciát feltételez: a versenyek "küllemi bírálatból", díjhajtásból, majd ezt követően egy kemény próbatételt jelentő maratonhajtásból - 27 km-es terepverseny - és végül akadályhajtásból állnak.

Ügetőverseny

Az ügetőversenyzésnek sok híve van az Egyesült Államokban, ahol a lovak nagy része "pacer" - tehát a lábsorrendjét tekintve poroszkál - Európában is elterjedt ez a versenyág, de itt inkább a hagyományos ügetők a jellemzőek.

Lóversenyzés

A lóversenyzés vagy galoppverseny "a sportok királya" századokon át a sportélet jelentős összetevője volt, de mai formáját az angol telivér XVII-XVIII. sz.-i kialakulásának köszönheti. A híres angol versenypályákat a XVIII. sz.-ban alapították, és klasszikus versenyeiket, mint például a Derbyt vagy az Oaks-ot vették mintául a lóversenyzéssel foglalkozó más országok is  (ilyen a Kentucky Derby az USA-ban vagy a klasszikus versenyek Új-Zélandon). Nagy-Britanniában és Írországban a versenyek télen is folytatódnak "steeplechase" akadályversenyek formájában, amelyek közül a leghíresebbek az aintreei Grand National és a Cheltenham Gold Cup. Mindkét országban rendeznek "ponttól pontig" versenyeket amatőr lovasok részére.

Síkverseny

A világ majd minden országában rendeznek síkversenyeket. Nagy-britanniában Newmarket, az Egyesült Államokban pedig Kentucky a lóversenyzés központja.

Díjlovaglás, Díjugratás és Military

A lovassport legtöbb szakágának a gyökerei a háborús gyakorlatokban keresendők. Még a szigorú előírásokhoz kötött, magas technikai képzettséget igénylő díjlovaglás is - ami a klasszikus reneszánsz lovaglás XX. sz.-i változata - az európai hadseregek XIX. sz.-i lovassági feladataira vezethető vissza. Elsőnek azonban a görög tábornok és történetíró Xenophon (i.e. 430-355) volt az, aki leírt speciális mozgásformákat és edzésprogramokat lovak részére. A díjugartásnak, ennek a manapság nagy népszerűségnek örvendő szakágnak is szoros a kapcsolata a katonasággal, mivel az akadályokon  való lovaglás tudományát az olasz kapitány, Federico Caprilli (1868-1907) helyezte először elméleti alapokra és alkalmazta a lovasság kiképzésében.

A "military" őse egy komplett erőpróba volt katonatiszteknek és lovaiknak. Három fázisból áll: díjlovaglásból, terepversenyből és végül egy akadálypályán történő díjugratásból. 

Távlovaglás és hobbi

A távlovaglásnak is - amely során nagy távolságokat tesznek meg lóháton - katonai múltja van, és modern formája is igen speciális és komoly fejlődésen átesett sportág. Általában a legjobb hosszútávú lovak az arabok vagy ezeknek keresztezett utódaik. Ugyanakkor a lovakat csak magáért a lovaglás öröméért is lovagolják terepen "western" vagy "angol" stílusban. Az angol és ír lóbarátok szivesen töltik a telet falkázással, amikoris lóháton követik a kopókból álló falkát, a terepen átugratva minden útjukba kerülő akadályt. Más népek is hódolnak a falkázás örömeinek, mint például a franciák, amerikaiak.