23. fejezet - Kergesd a cikeszt!

A hosszú, termékeny, Roxmortsban való vásárlással eltöltött délelőtt után, Harry és Draco a kviddicspálya felé vették útjukat, egy kis játszadozás reményében.

Nem, nem olyan játszadozás miatt.

Draco a zsebébe nyúlt, és elővett egy kicsi aranycikeszt, melynek apró szárnyain megcsillant a napfény.

- Kész vagy Potter? – kérdezte gúnyosan felvonva szemöldökét.

- Kész – felelte Harry, mire Draco elengedte a cikeszt, és mindketten a nyomába eredtek.

Dracónak el kellett ismernie, hogy imádta, mikor Harry repült. A varázsló olyan természetes eleganciával szelte a levegőt, amit csak a világ legjobb játékosai tudtak produkálni. Ráadásul szélfútta haja, és a huzattól kipirult arca olyan jól állt neki, hogy Draco hirtelen azon kapta magát, hogy totál beindult.

Három-négy menet cikeszhajszolás után, melyek során rendre Harry kerekedett felül, Draco agyában egy ördögi terv kezdett megfoganni, ami majd reményei szerint befűszerezi a nap hátralevő részét.

Intett Harrynek, hogy beszélni akar vele, mire ő odarepült és megállt tőle néhány centire. Draco alaposan megnézte magának barátját: eszméletlenül kócos haj, a hidegtől és a mozgástól piros pofik, izgatottságtól csillogó zöld szemek. Ó igen, Draco határozottan kész volt rá, hogy kissé más irányba terelje a játék menetét.

- Szóval miről akarsz beszélni? – érdeklődött Harry, miközben kissé le-föl lebegett a seprűjével és várta, hogy Draco elétárja mondandóját.

Draco vigyorgott.
- Hát, ha készen állsz Potter, mit szólnál, ha kissé érdekesebbé tennénk a játékot?

Draco annyira meggyőzően beszélt, hogy Harry abbahagyta a szórakozott lebegést, és feszült érdeklődéssel válaszolt.
- Meglehet. Mit vettél a fejedbe? – tette hozzá, és igyekezett nemtörődöm hangot megütni, gyorsuló lélegzetvétele azonban rögtön elárulta.

- Ó csak egy kis fogadás, ez minden – legyintett Draco. Tekintete Harry szaporán emelkedő mellkasára esett, amitől az ő szíve is gyorsabban kezdett verni. Ezt imádta Harryben – mindig mindenben benne volt.

- Fogadás, hogy ki kapja el a cikeszt? Oké. És mik a feltételek? – kérdezte, és szeme le-föl vándorolt pajkos tekintetű barátján. A teste még jól emlékezett Draco ma reggeli akciójára, és pozitívan reagált egy esetleges ráadás ötletére.

Draco közelebb repült Harryhez.
- Egyszerű. Akinek nem sikerül elkapnia a cikeszt – dorombolta lágyan –, az maga válik a cikesszé, és a nyertes fogja üldözni.

- Bővebben? – puhatolózott Harry óvatosan, és kíváncsi volt, mire akar Draco kilyukadni. Míg a magyarázatra várt, újból liftezni kezdett a Tűzvillámmal.

- Úgy értem – folytatta Draco, egyre szemérmetlenebbül méregetve Harryt –, hogy ha te kapod el a cikeszt, akkor üldözőbe vehetsz engem. Az egész kastélyon át kergethetsz, ha úgy tetszik. Te leszel a fogó, én pedig a cikesz. És amikor elkapsz, megdughatsz, bárhogy ahogy jól esik.

Harry ledermedt a seprűjén.

Draco ismét rávetette azt a buja, kéjelgő vigyorát.
- És persze, ha én kapom el a cikeszt, akkor ugyanez fordított felállásban. Na mit mondasz?

Harry szóra nyitott a száját, de hirtelen kiszáradt torkára forrott az összes szó. A pulcsija nyakához nyúlt, és érezte, hogy perzselő forróság száguld keresztül az egész testén. Elméje egyből megtelt a legkülönfélébb képekkel Dracóról: Draco a hátán, Harry ágyában; Draco kikötözve vonaglik; Draco az asztalon egy üres teremben…

Mély levegőt vett, és bólintott.

- Remek – eresztett meg Draco egy győzedelmes vigyort. – Megegyeztünk? Talán megpecsételhetnénk – nyújtotta ki a kezét, és Harry megrázta azt, miközben szinte szikrázott a levegő ott, ahol egymáshoz értek.

Draco kinyújtotta szabad kezét, melyben ártatlanul pihent a kis cikesz. Szürke szempár találkozott a zölddel.

- Akkor a győztes üldözi tovább a cikeszt – búgta Draco. – Remélem, megbirkózol a nyomással, Potter.

- Ó, kicsinállak Malfoy – felelte Harry. A verseny előtti évődés csak még jobban feltüzelte, és duplájára növelte szexuális étvágyát. – Enyém a segged.

- Nem lennék olyan biztos benne – dorombolta Draco, apró mosollyal a szája szélén. Harry máris teljes mértékben a cikeszre fókuszált, így elkerülte a figyelmét, hogy Draco mosolya buja flörtölősből, egyenesen ragadozóvá vált. Pedig ha észrevette volna, talán megsejtette volna, hogy barátja sántikál valamiben.

De nem tűnt fel neki. Draco elengedte a pici aranylabdát, és mindketten hatalmas elszántsággal kilőttek a levegőbe, hogy megkaparintsák azt.

----

Bár mindketten nyaktörő tempóban repültek utána, a cikesz kitért üldözői elől, és eltűnt. Draco és Harry a pálya közepén lebegve várták, hogy újból felbukkanjon.

Draco kihasználta a pillanatnyi nyugalmat, és egy roppant ártatlan kifejezést öltött fel az arcára, majd Harryhez fordult. – Tudod Potter – kezdett bele szokványos hangon –, múlt éjjel álmodtam valamit.

- És? – kérdezett vissza Harry, nem is igazán figyelve rá, hogy mit mond Draco. Szeme szüntelen pásztázta a levegőt, keresve az aranyszínű villanást, ami egy éjszakányi forró szexet jelentett volna a dögös szőkével. Nagyon elemében volt, minden figyelmét a cikesz megtalálására fordította. Sziklaszilárd volt, rendíthetetlen, semmi nem zavarhatta meg a koncentrálásban.

- Hát – mondta Draco, de közben ő is éber volt –, csak egy újabb átkozottul erotikus álom kettőnkről.

Na jó, majdnem semmi nem zavarhatta meg a koncentrálásban.

Harry tökéletesen megfeledkezett a cikeszről, és teljes hátraarcot csinált a seprűjével, hogy Dracóra nézhessen. – M-mi? – kérdezte kissé remegő hangon.

Draco visszafojtott egy diadalmas vigyort.
- Ja, igen. Egy csomószor őrült, vad, perverz, és állatias szexről álmodtam veled Potter, mikor még nem is voltunk együtt. Merlinre, hihetetlenül forró volt…

- T-tényleg? – dadogta Harry, és hirtelen támadt egy olyan érzése, mintha neki most valami egészen mással kéne foglalkoznia, nem pedig Draco kettőjükről szóló, erotikus álmaival. – És… öhm… miről szólnak ezek az álmok? – kérdezte, remélve, hogy hangja tisztán cseng, pedig nyilvánvalóan nem így volt.

- Ó, csak a szokásos, tudod. Este van, és az ágyadban vagyunk. Az ágytámlához kötözlek, és végignyalom minden porcikádat, aztán a számmal kényeztetem a legérzékenyebb testrészedet. Vagy a bájitaltanteremben csináljuk Piton asztalán. Esetleg lassan levetkőztetsz teljesen meztelenre, hogy aztán a kviddicsöltözőben tégy magadévá. És aztán mindig úgy begerjedek ezektől az álmoktól, hogy mikor reggel felkelek, még mindig kemény vagyok, és a zuhanyzóban kell könnyítenem magamon, miközben rád gondolok.

- Jóságos egek. – Harrynek kiment a fejéből minden épkézláb gondolat, és megigézve bámult barátjára.

- Mmmm, már attól is rám tör a vágy, ha csak rágondolok – búgta Draco, majd hátrébb hajolt a seprűn, és kéjelegve végigsimított saját testén, tökéletesen és teljes mértékben elterelve ezzel Harry figyelmét. Úgy tett, mintha becsukná a szemét, miközben félig leeresztett szemhéjai mögül még mindig a cikesz után kutatott. – Mmmm Harry… – nyögte. – Annyira begerjesztesz. Azt akarom…

És ekkor meglátta a cikeszt.

Draco nem teketóriázott, villámsebesen üldözőbe vette. Harrynek, akit teljesen hatása alá vont Draco kis színi előadása, beletartott egy pár másodpercbe, mire felfogta, mi történt épp. Gondolatban elátkozta Dracót, és a nyomába eredt.

Mindketten eszeveszett tempóban szárnyaltak a kis aranylabda felé, amely oly sok ígéretet tartogatott elkapójának. Egyre gyorsabban haladtak felé, de Draco tetemes előnnyel indult. Harrynek csak akkor sikerült beérnie őt, mikor kinyújtott ujjai már a labdát érintették. Nem látva más lehetőséget, Harry beleütközött oldalról, így mindketten a földön kötöttek ki, egymásba gabalyodva, és erőteljesen zihálva.

- Te mocskos, rohadt kis csaló – zúdította rá Harry szidalmait, és kihámozta magát Draco végtagjai közül, hogy felállva a barátjára bámulhasson. – Nem hiszem el, hogy így megpróbáltad elvonni a figyelmemet, átkozott kis köcsög.

Draco szintén felállt, és összetéveszthetetlenül ravasz tekintetet vetett Harryre. – Hát, szerencsémre – mondta lágyan, és kinyitotta a markát –, sikerrel jártam.

Tenyerében ott feküdt az aranycikesz.

Harry álmélkodó, naiv zöld szemei találkoztak a másik gonoszul csillogó szürke szemeivel, és Draco ravaszdi tekintete egyértelműen egyre kiéhezettebbé vált. Olyan szélesen vigyorgott, hogy hófehér fogsora is kivillant, ami már-már vadállatias külsőt kölcsönzött neki.

- Jobb, ha rohansz Potter.

----

Harry elviharzott a pályáról, amilyen gyorsan csak a lába bírta. Ismerte annyira Dracót, hogy tudja, harminc másodpercnél több előnyt nem fog adni. Felsprintelt hát a kastélyba, beszáguldott az ajtón, keresztül a bejárati csarnokon, minden fordulónál diákokba ütközve, de elszántan igyekezett minél távolabb jutni.

Azon törte a fejét, vajon hol keresné Draco a legkevesebb eséllyel. Mire ezt végiggondolta, már meg is fordult, és elindult a mardekáros pincék felé. Először elfutott Piton tanterme előtt, aztán gyorsan visszament, berohant, és becsukta maga mögött az ajtót. Belülről nekidőlt, és próbált lélegzethez jutni.

- Az az átkozott mardekáros pöcs – gondolta Harry magában. Hátravetette fejét, majd lecsusszant a földre ülőhelyzetbe, hogy jobban kipihenje magát. – Eltervezte az egészet. Szándékosan megzavart, hogy el tudja kapni a cikeszt. – Harry egy pillanatra megakadt a gondolataiban, és visszafojtott lélegzettel várt, ugyanis hangokat hallott odakintről. Figyelmesen hallgatózott, de nem Draco volt az. Megkönnyebbülten sóhajtott.

Habár be kellett vallania magának, hogy ez az üldözősdi nem feltétlenül rossz. Tulajdonképpen azon kapta magát, hogy az idegesség és izgatottság vegyes érzése kellemesen bizsergető érzést váltott ki a gyomra tájékán. A tudat, hogy Draco utána kutat, és aztán amikor rátalál és elkapja, eszméletlenre fogja kefélni, iszonyúan begerjesztette.

- Akár egy nagyon pajzán vállfaja a mugli bújócskának – állapította meg Harry, és lassan felállt. Nos, ha ő most egy cikesz, akkor úgy is fog viselkedni, ami azt jelenti, hogy nem fog itt egy helyben ülni, hanem igyekszik mozgásban maradni. Emellett nem akarta, hogy Draco túl könnyen megtalálja. Óvatosan kimerészkedhetne a teremből, és felosonhatna a Tekergők Térképéért, meg a láthatatlanná tévő köpenyért, de az aligha lett volna fair. Harry Potter pedig arról volt nevezetes, hogy igyekezett igazságosan játszani.

És egyébként is, ő azt akarta, hogy Draco elkapja. Csak persze először mindent megtesz, hogy elrejtőzzön előle. Talán alulmaradt Dracóval szemben a cikesz elkapásánál, de mindent el fog követni, hogy a hajtóvadászat még órákig eltartson.

----

Miközben Harry körültekintően elhagyta Piton tantermét, és közben egyfolytában a folyosót fürkészte egy szőke fej felbukkanásától tartva, Draco épp a kastély másik végében járt, az északi torony tájékán. Sorra bejárta a folyosókat, és belesett a tantermekbe. Egyszerre gratulált, illetve átkozta el magát remek ötletéért. Gratulált, hiszen Harry Potter jelen pillanatban is riadtan menekült előle, és Dracónak el kellett ismernie, hogy rém izgató volt vadászni rá.

És átkozta magát, elvégre fogadhattak volna egyszerűen a szexre, egyből a meccs után, és akkor most is épp Harryt kefélné, ahelyett hogy a tetves kastélyt kell átkutatnia utána.

----

Harry sikeresen elkerülte Dracót egész a vacsoráig, amikor is komoly dilemmával kellett szembesülnie. Éhezett. Kaját kellett szereznie, és erre két lehetőséget látott. A kérdés az volt, hogy a konyhára menjen-e, vagy inkább a Nagyterembe? Melyikre fog Draco kevésbé számítani?

Jó pár perces alapos megfontolás után, Harry a Nagytermet választotta, kiokoskodva, hogy Draco nyilván azt hiszi majd, hogy észrevétlen akar maradni. Emellett viszonylag biztonságos volt odamennie. Lesz ideje elfutni (remélhetőleg) ha esetleg Draco feltűnik.

Harry belesett a Nagyterembe, és az ajtóból egyből a mardekáros asztalt kezdte kémlelni. Draco sehol. Tökéletes!

Odasietett a griffendélesekhez, és leült szokott helyére Ron mellé. Pakolt néhány ételt a tányérjára, és villámgyors falatozásba kezdett.

- Hé, Harry – nézett rá érdeklődve Ron. – Sietsz, vagy mi van?

Harry csak bólintott, miközben épp hatalmas kortyokban nyelte be a sütőtöklevét, majd folytatta a habzsolást.

- Biztos gyorsan végezni akar a vacsival, hogy aztán elkezdhesse írni azt az átváltoztatástan esszét, ami hétfőre kell, ugye? – okoskodott Hermione.

Harry megállt. Hitetlenkedő pillantást vetett Hermionéra, de aztán vállat vont.
- Aha, úgy van Hermione. Pontosan erről van szó.

Hermione helyeslően bólintott.
- Jól teszed Harry. Nem szabad az utolsó pillanatra halasztanod azt az esszét. Ha késel vele, McGalagony tuti kiakad, és kemény büntetésre számíthatsz tőle.

Harry majdnem félrenyelte a falatot. Miért kell Hermionénak mindenféle félreérthető megjegyzést tennie, amikor már amúgy is csak a szex jár a fejében?

- Igen haver – értetett egyet Ron is nagy bölcsen. – Hetekig ezen lovagolna.

Harry ezúttal tényleg félrenyelt.

- Harry, jól vagy? – aggodalmaskodott Hermione. – Mi van a szádban?

Harry nagy levegőt vett.
- Még semmi – mormolta az orra alatt. – De már csak idő kérdése. – Hermione és Ron zavartan meredtek rá, de Harry nem törődött velük. Befejezte a maradék étel eltakarítását is a tányérjáról, lenyelte utolsó korty ivólevét, megtörölte a száját, és készen állt a távozásra. Felpillantott, hogy ellenőrizze az ajtót – és rémületére Draco sétált be azon, a mardekáros asztal felé tartva.

Tekintetük egymásba kapcsolódott iskolatársaik százainak feje felett.

Harry szeme kimeredt, Draco pedig sokatmondóan megnyalta a száját. Arra sem vesztegette az időt, hogy barátainak megmagyarázza, Harry máris ellökte magát az asztaltól, és kiviharzott a Nagyteremből, Dracóval szorosan a nyomában.

----

A rövid szemkontaktus után Draco gerincén azonnal vadul bizsergető érzés futott végig.
- Enyém vagy Potter – gondolta magában, miközben Harry felugrott az asztaltól, és kirohant a Nagyteremből. Draco utána iramodott.

Lendületesen követte Harryt folyosóról folyosóra, lépcsőkön fel, és lépcsőkön le, majd újabb folyosón végig. Még épp látta maga előtt, ahogy Harry befordul egy sarkon, és utánasietett, amilyen gyorsan csak tudott. Ő is befordult a sarkon…

És Potter nem volt ott.

Draco körülnézett. Harrynek a folyosót szegélyező tantermek valamelyikében kell lennie, és ahogy erre rádöbbent, ördögi vigyor terült szét az arcán. Ez azt jelenti, hogy Potter csapdába esett. Felemelte a pálcáját, és az összes ajtóra ajtózáró bűbájt bocsátott. Az majd bent tartja Harryt, legalábbis amíg átkutatja az egyes helységeket.

Draco módszeresen, egyenként kinyitogatta az ajtókat.

Potter eddig sehol.

Megdermedt. Már csak egy ajtó maradt, amit még nem ellenőrzött le, és kelletlenül tette volna meg, ugyanis az egy lányvécéhez tartozott. Bár nem gondolta, hogy Harry egy lányvécében bújna el, meg volt rá az esély, hogy talán mégis. Így mély levegőt vett, és óvatosan benyitott.

- Helló! Van itt valaki? – kérdezte bizonytalanul, nem kívánva, hogy fülsértő sikolyokkal, és méltatlankodó „PERVERZ” felkiáltásokkal kelljen szembesülnie, ha valóban vannak lányok a mosdóban.

Senki nem felelt. Draco, kicsit felbátorodva, belökte az ajtót, és besétált.

A mosdó úgy nézett ki, mintha már évek óta nem használták volna. Az egyik fülkén a „használaton kívül” felirat díszelgett. Potter bizonyára tudta, gondolta magában. Tudta, hogy ez egy használaton kívüli lányvécé, és biztonságosan bejöhet. Halk, diadalittas hangot hallatott. Harrynek itt kell lennie, egyszerűen biztos volt benne. Elkezdte egyesével leellenőrizni a fülkéket, gondolatai pedig már azon jártak, mit is fog csinálni a híres Kis Túlélővel, mihelyst elkapta.

Draco fülét hirtelen halk hang ütötte meg, ami talán szipogás lehetett, és abból a fülkéből jött, amelyik a „használaton kívül” táblácskát viselte. Szájára azonnal győzedelmes mosoly kúszott. Odasétált a fülkéhez, és felkészült rá, hogy kinyissa.

- Tudom, hogy bent vagy, Potter! – kiabálta, és megfogta a kilincset. – Most elkaptalak te kis dög, és remélem felkészültél, mert a falhoz nyomlak, és… ki a fene vagy te??

Dracóban fájdalmasan tudatosult a tény, amint feltárta a fülkeajtót, hogy nem Harry rejtőzködött mögötte, hanem egy lány kísértete. Haja copfba volt kötve, szemüveges arca meglehetősen komor volt.

A kísértet sértődötten szipogott.
- Nem mintha valóban kíváncsi lennél rá, de én Hisztis Myrtle vagyok. Te ki vagy?

Draco gúnyosan nézett rá.
- Én Draco Malfoy vagyok. – Becsmérlően meredt a szellemre. – Te vinnyogtál itt?

Hisztis Myrtle ráfüggesztette sebzett tekintetét.
- Te is sírnál, ha az életed olyan nyomorúságos lett volna, mint az enyém, most meg itt ragadtál volna kísérteni egy lányvécében. Igazán goromba vagy, tudod. Egyáltalán nem vagy olyan megértő, mint például Harry Potter.

Harry nevének hallatára, Draco egyből felélénkült.
- Ismered Harry Pottert?

Myrtle hirtelen nagyon vidámnak tűnt.
- Ó, igen – mondta izgatottan. – Évek óta ismerem. Olyan helyes, és bátor. Emlékszem is, mikor…

- Igen, igen ő csodálatos – vágott közbe Draco ingerülten. Még a kastély szellemei is bolondulnak a barátjáért.

Myrtle rábámult.
- Nem túl udvarias dolog félbeszakítani valakit – közölte sértetten.

- Igen, persze de te ugye már nem is igazán vagy valaki, nem igaz? – felelte Draco. Figyelmen kívül hagyta Myrtle felháborodott nyögését, és folytatta. – Nézd, nem láttad őt mostanában? Mondjuk az utóbbi húsz percben.

- Nos, még ha így is lenne, aligha mondanám el neked. Harrynek távol kéne maradni az olyanoktól, mint te.

- Kímélj meg a kioktatástól. Láttad vagy sem? – követelte Draco a választ, mire Myrtle lesajnálóan nézett rá.

- Történetesen nem. De most pusztulj innen, és hagyj engem békén. Rémes alak vagy.

Draco a szemét forgatta. Miután meggyőződött róla, hogy Harry a többi fülkében sem rejtőzik, a távozás mellett döntött. Sarkon fordult, és azon csodálkozott, hogy hova tűnhetett a barátja.

----

Hisztis Myrtle várt egy pár percet, miután Draco elment, aztán keresztül lebegett az egyik nem működő mosdókagylón.

- Rendben van Harry – mondta. – Most már előjöhetsz. Elment.

A mosdókagyló hirtelen elmozdult, és láthatóvá vált egy cső, ami épp elég széles volt hozzá, hogy beférjen egy ember. Harry előkászálódott, és leporolta a nadrágját, majd egy gyorsan elsziszegett utasítás után a Titkok Kamrájának bejárata bezárult.

- Millió köszönet Myrtle – mondta megnyerően. – Jövök neked eggyel.

Ha Myrtle-nek lett volna akár egy csepp vér is a testében, és nem pedig félig meddig áttetsző állapotban leledzik, akkor most bizonyára elpirult volna.

- Köszi Harry – mondta. – Tudod, hogy bármikor segítek neked. És ha megunnád azt a szörnyű szőke fiút, vagy a közeljövőben meghalnál, akkor tudod, hogy mindig szívesen látlak a…

- Kedves tőled – vágta rá gyorsan Harry, és igyekezett megszabadulni az agyába tolakodó nyomasztó képektől. – De most jobb, ha sietek. Akkor majd találkozunk.

- Amikor csak akarsz Harry – felelte Myrtle, egy szellemhez képest roppant szemtelen kacsintással. Harry erősen küzdött, hogy ne rázza ki a hideg, és kilépett a mosdóból, majd elindult a folyosón, továbbra is Draco elől bujkálva.

----

Majdnem elérkezett a takarodó ideje, és Harry gondolatban gratulált magának a jól végzett munkáért. Draco valószínűleg már irtó ideges lehet, mert nem képes őt megtalálni. Harry elsétált a könyvtár ajtaja mellett, önelégült arccal befordult a sarkon, és…

Megdermedt.

Draco ott állt, és Blaise-zel beszélgetett.

Szerencsére úgy tűnt, Draco nem vette észre Harryt, aki csöndesen hátrálni kezdett, majd befutott az első ajtón, ami a látóterébe került.

Ah, a könyvtár. Tökéletes. Ott Draco soha nem keresné, gondolta, és beljebb nyomakodott.

----

- Hé Draco, az nem Harry volt az előbb?

Blaise szavaira Draco megpördült.
- Láttad Pottert? Hol? – A kínzó kielégületlenség tisztán érezhető volt a hangján.

- Épp ott – mutatott Blaise a folyosóra. – Meglátott minket, és elviharzott. Talán bement a könyvtárba. – Aggódva nézett Dracóra. – Miért nem jött ide köszönni? Minden rendben van köztetek?

- Ahogy a dolgok állnak, nem is lehetnének jobban rendben a dolgok – mosolygott Draco, és el is indult Blaise mellett a könyvtár súlyos faajtaja felé.

----

Harry sebesen haladt el a magas polcok, és asztalok mellett, miközben egy sötét zugot keresett, ahol elrejtőzhet, mikor valaki a nevén szólította.

- Harry! Hol voltál? Azt hittem, egész idő alatt itt dolgozol az esszéden!

Hermione volt az. Harry elővigyázatosan odasétált az asztalához.

- Igazából Hermione, én elég… elfoglalt voltam – igyekezett a magyarázattal, de nem akarta elárulni, hogy épp egy kissé perverz macska egér játékot játszanak a barátjával.

- Ó – mondta a másik. – Hát akkor most már dolgozhatsz velem, ha szeretnél.

- Én nem tudok, nekem…

Ekkor hirtelen feltárult a könyvtár ajtaja, és Harry látta, hogy Draco sétál be rajta, kiéhezett tekintettel az arcán.

Harry letérdelt Hermione mellett.

- Harry, mi ütött belé…

- Sssssh! – pisszegte le a fiú, és Hermione asztala fölött kikukucskálva figyelte, ahogy Draco gondosan átvizsgálja a polcok közötti folyosókat, Harry után kutatva.

Hermione zavartan nézett rá, mire Harry intett neki, hogy hajoljon közelebb.

- Hermione. Segítened kell, oké? – hadarta a lánynak. – Elrejtőzöm az asztal alatt, és mikor Draco ideér, és megkérdezi, hogy láttál-e, mondd neki, hogy nem.

- Harry, ezt nem értem. Miért bújsz el Draco elől.

- Majd később elmondom – súgta sietősen, és bemászott az asztal alá. – Csak tedd meg nekem Hermione, oké? Légy szíves!

Draco észrevette Hermionét, és integetett neki. A lány bizonytalanul visszaintett.

- Rendben Harry, belemegyek – súgta, mire a fiú megkönnyebbülten sóhajtott. Az asztal alól figyelte Draco cipőjét, amint egyre közeledett, majd megállapodott pont Hermione asztala előtt.

- Helló Granger – köszönt.

- Malfoy – felelte ő, fel sem nézve a könyvéből.

- Figyelj, én Harryt keresem. Nem láttad valahol? – kérdezte Draco, és kezét az asztallapra helyezve előrébbhajolt, hogy megnyerően mosolyoghasson Hermionéra.

- Nem. Sajnálom, de nem láttam – felelte a lány, kicsit talán túlságosan is gyorsan. Draco figyelmesen tanulmányozta az arcát.

- Biztos vagy benne Granger? Nem hazudnál nekem, igaz? – kérdezte olyan hangon, ami tele volt magától értetődő bizalommal. A griffendélesek nem valami jó hazudozók, ezzel Draco tisztában volt, és nyomatékosan belebámult Hermione képébe.

A lány arca halvány rózsaszínbe váltott.
- Hát persze, hogy nem hazudnék neked Draco – mondta, és kissé kényelmetlenül fészkelődött. – Mondtam, hogy nem láttam Harryt, és nem is láttam. Valahol máshol kell keresned.

Harry összerezzent az asztal alatt. Hermione messze nem hangzott valami meggyőzően, de Draco hátha mégis beveszi.

Esélytelen volt.

Draco felült az asztalra, Hermione könyvei mellé, lábait hanyagul lóbálni kezdte. Harrynek kicsit hátrább kellett húzódnia, nehogy eltalálja.

- Granger – kezdte Draco barátságosan –, beavatlak egy icipici titokba. Ha Harry mondta neked, hogy mondd azt, hogy nem láttad, akkor az nem igaz. Harry valójában azt akarja, hogy megtaláljam.

- Ő… tényleg? – kérdezte Hermione zavartan. Harry elfojtott egy nyögést. Ez így nem oké. Szemével lehetséges menekülési útvonalak után kezdett kutatni.

- Igen, tényleg – folytatta Draco zavartalanul. – Ugyanis egy játékot játszunk.

- Ó. – Hermione hangja kíváncsivá vált. – Miféle játékot?

- Egy szexjátékot.

- Óóóó – tört ki Hermionéból izgatottan. – Folytasd.

- Nos – kezdett bele Draco a magyarázatba. – Én vagyok a fogó, ő pedig az aranycikesz. Egész délután őt üldöztem a kastélyban.

- Azt kell mondjam, ez igazán szexi – jegyezte meg a lány lenyűgözve. – Ezt le kell írnom. – Harry elhúzódott az útból, mikor Hermione a táskájáért nyúlt, és előhúzott belőle egy körülbelül naplóméretű fekete noteszt.

- Hermione Granger feljegyzései vad, perverz szexötletekről? – olvasta Draco hangosan a címet, és hangja hitetlenkedve csengett. – Granger, ugye ez nem az, amire…

- De igen az. Mindent lejegyzek.

Pillanatnyi csönd állt be. Csupán Hermione pennájának a sercegése volt hallható, amint jegyzetet gyártott, és mind Harry mind Draco azon gondolkozott, hogy lehetne ellopni a kis noteszt.

- Szóval mi lesz, ha végül elkapod Harryt? – érdeklődött Hermione. Draco sokatmondóan rávigyorgott

- Mit gondolsz? Leteperem a földre, és megkefélem – hajolt közelebb Draco bizalmaskodva. – Granger, én tudom, hogy láttad őt. Azt is lemerném fogadni, hogy tudod, jelenleg hol bujkál. Engedd meg, hogy elmagyarázzak valamit. Iszonyatosan be vagyok indulva, mióta csak kviddicseztünk, ami már legalább öt órája volt. Lassan megőrülök. Ha megtalálom végre azt az idiótát, élete legjobb szexében fogom részesíteni. Te Harry egyik legjobb barátja vagy. Meg akarod fosztani élete legjobb szexelésétől?

Pillanatnyi szünet áll be, és úgy tűnt, Hermione átgondolja a dolgokat. Az asztal alatt, Harry szintén a gondolataiba merült. Önmaga felfedése hirtelen kecsegtető lehetőségként tűnt fel. Igen, felfedi magát, aztán hagyja Dracónak, hogy… nem! Ez elvi kérdés. Ilyen könnyen nem adhatja meg magát.

Draco érezte, hogy Hermione meginog, és tovább ütötte a vasat.
- Granger, muszáj segítened. Nem emlékszel? Egy barátnak az a dolga, hogy segítsen a másiknak szexhez jutni. Ez szabály.

Hermione habozott.
- Tényleg van ilyen szabály? – kérdezte Dracót fürkészve.

- Igen van – felelte Draco nyomatékosan.

- Hát… - tűnődött el Hermione. Draco és Harry mindketten lélegzetvisszafojtva vártak. – Rendben van Malfoy. Harry az asztal alatt van.

- A kurva életbe Hermione! – kiáltotta Harry, amint Draco diadalmasan kurjantást hallatott, és lehajolt az asztal alá.

- De Harry, Malfoy azt mondta, a barátoknak az a dolguk, hogy segítsenek…

- Aha, értem – csattant fel Harry, kimászva az asztal, Dracótól távolabbi oldalánál, és gyorsan felállt. – Amikor én akarom elcsábítani őt, akkor „ó nem Harry, nem hazudhatok Malfoynak, csak hogy szexelhess vele”. De bezzeg mikor Draco akarja ugyanezt, akkor „persze Draco, Harry az asztal alatt van. Intézd csak el!

Harry és Draco egymásra néztek, amint szemben álltak egymással az asztal ellenkező oldalain. Mindketten összehúzott szemmel vizsgálták a másikat, az egyik hűvös ezüstszínűvel, a másik pedig élénkzölddel. Csak nézték a másikat, és várták, hogy az megtegye az első lépést.

Draco kihívóan meredt Harryre.
- Tényleg elintézlek, Potter. Nagyon durván megkeféllek, amiért öt átkozott órán keresztül kellett, hogy kergesselek! – Draco elindult jobb oldalra, Harry pedig az asztal bal oldalát vette célba. Megtettek egy kört, és ismét szemtől szemben álltak. Kezük az asztallapon nyugodott, szemük összeszűkült.

- Nem én tehetek róla, hogy ilyen béna fogó vagy – vágta hozzá Harry, Draco szeme pedig még jobban összeszűkült.

- Potter, ezzel túl messzire mentél.

- Nem félek tőled – vigyorgott rá Harry, miközben folytatta a provokálást –, ugyanis nem fogsz elkapni. – Azzal úgy tett, mintha jobbra indulna, majd elrohant bal felé. Draco utána iramodott. Mindketten végigszáguldottak az asztal körül, majdnem fellökve Hermionét, és ismét megálltak az asztal ellenkező oldalain.

- Oké, ennyi volt, csini fiú – csattant fel Draco. – Én igazán rendes akartam lenni ma este veled, tényleg. De nem, neked muszáj volt kinyitni azt a hatalmas szádat, úgyhogy most aztán tényleg megkapod.

Megkezdték a harmadik kört, amikor is…

PUFF!

Harry elbotlott valamiben, és elterült a könyvtár padlóján. Gyorsan hátranézett, és egy gonoszul vigyorgó, kinyújtott lábú Hermionéra esett a tekintete.

- Hermione, te elgáncsoltál? – hápogta Harry döbbenten.

Hermione vállat vont.
- Csak segítek neked, hogy szexhez juss Harry. Elvégre ez a barátok dolga – mondta mézesmázosan.

Draco nem hagyta ki a lehetőséget. Megkerülte az asztalt, és zsákmányához sietett, aki lehetőségei szerint gyors iramban hátrált a padlón.

- De Draco, ugye tudod, hogy nem mondtam komolyan, hogy béna fogó vagy? – esett kétségbe Harry, gyomra azonban türelmetlenül összerándult, mikor megpillantotta Draco kiéhezett tekintetét.

- Ezzel már elkéstél Potter – szólt Draco, aki készen állt rá, hogy lecsapjon áldozatára. – Most már az enyém vagy.

Harry tovább hátrált a közelítő szőke elől, mígnem válla valami masszívba ütközött. Könyvespolcok. Ennyi volt hát, csapdába esett, és nem volt menekvés…

- MR. POTTER! MR. MALFOY!! Mégis mit képzelnek, mit csinálnak itt?

Madam Cvikker volt az, a könyvtáros. Harry jegye a szabadulásra.

Draco becsukta a szemét. Nyilván el kellett számolnia tízig, nehogy valami sértő és durva dologgal illesse a könyvtárosnőt, aki újabb akadályként tornyosult közé, és barátja közé.

- Elmúlt a takarodó! Ágyban lenne a helyük! El innen, mielőtt mindketten büntetést kapnak, amiért megszegik a könyvtár szabályzatát! Indulás, most rögtön! Sipirc!

- Azonnal Madam Cvikker – mondta Harry, és gyorsan felpattant a földről. – Gyere Draco, nem akarunk büntetést igaz? – mosolygott rá mézesmázosan Dracóra.

- Potter – kezdte Draco vészjóslóan, Harry azonban már el is indult az ajtó felé, hogy kijusson a könyvtárból.

- Ó neeem – mondta magának Draco, és Harry után sietett.

Természetesen erre Harry is begyorsított.

Draco követte.

Aztán Harry már rohant, Draco úgyszintén, és Madam Cvikker rikoltozása közepette kirontottak a könyvtárból.

Harrynek talán volt egy kis előnye, Dracót azonban hajtotta a vérében felgyülemlett szexuális kielégületlenségből származó feszültség, amitől dupla olyan gyorsan tudta kapkodni a lábát. Harry épphogy eljutott egy üres folyosóig a bűbájtanteremnél, mikor Draco elkapta.

Rávetette magát, és kezét szorosan a derekára kulcsolva leteperte Harryt, mire az a padlón kötött ki, Draco pedig ráesett.
- Megvagy! – hangzott a győzedelmes csatakiáltás, miközben maga alá gyűrte a másikat.

Egy kis ideig egymáson feküdtek, és a folyosó padlóján ziháltak. Harry a hasán, Draco pedig rajta. Végül a szőke megmozdult, és a Harry fülébe súgott:

- És Draco Malfoy elkapta a cikeszt. – Érezte, ahogy Harry megremeg alatta, amint forró lélegzete a nyakát simogatta.– 150 pont a mardekárnak.

----

Draco seperc alatt talpra rántotta Harryt, és betuszkolta egy üres terembe. Harry egy lélegzetvételnyi idő alatt ajtózáró és némító bűbájt szórt az ajtóra, aztán Draco máris a falhoz passzírozta.

- Véged van Potter – sziszegte Draco Harry fülébe, a hátát a falhoz préselve, majd állítását kihangsúlyozandó megízlelgette Harry fülcimpáját. Abból, ahogy Harry megremegett alatta, Draco arra következtetett, hogy ebben ő sem talál kivetnivalót, így hamarosan már követelőzően csókolta barátját. Nyelve erőszakosan bebarangolta Harry száját, akivel forogni kezdett a világ. Készségesen alávetette magát barátja erőszakos viselkedésének, és nem tudta visszafojtani nyögéseit, amint Draco nyelve lejjebb kalandozott a nyakára, és szívogatta, harapdálta a bőrt, számos piros nyomot hagyva azon.

Draco kezei, amik addig Harry hátán voltak, most lesiklottak a pulcsi széléhez, Harry pedig türelmetlenül felemelte a karját. Draco lerántotta, majd félredobta a ruhadarabot. Pillantásával éhesen bejárta Harry testét, és elismerően megnyalta a száját.

- Nagyon szexi vagy – mormolta elismerően, és amint keze le-föl járt az újonnan felfedett pucér bőrön, élvezte, ahogy az izmok megfeszülnek az érintés alatt. – És mind az enyém. – Majd, hogy kijelentését alátámassza, elhúzta Harryt a faltól, és egy nagyobbacska asztal kezdte felé tolni, ami a terem közepén állt.

- Draco – mormolta Harry, túlságosan is beindulva ettől a domina Dracótól ahhoz, hogy bármi értelmeset kinyögjön. A vad szőke nem túl gyengéden toloncolta hátrafelé, ő pedig érezte, hogy végül valami masszív, kemény dolognak ütközik.

Draco még jobban hátratolta, és egy pillanatra Harry esetlen ívben hátrahajlott az asztal fölé, mialatt Draco egyre hevesebben csókolta tovább.

- Fel – parancsolta a Mardekáros, és Harry engedelmesen felugrott a mögötte levő asztal szélére, lábait pedig Draco derekára kulcsolta. A szőke fél kezével szorosan átölelte Harry hátát, a másikkal pedig a Griffendéles lágy, fekete haja felé nyúlt, és a selymes tincsekbe markolt, miközben tovább ostromolta Harry száját.

Harry mindeközben kezével Draco pulcsijának széle felé nyúlt, és elkezdte felhúzni. Kínzó sóvárgást érzett rá, hogy levetkőztesse, és jól megnézhesse magának pucér barátját. Draco azonban hirtelen odakapott, és keményen félrelökte a kezét.

- Aú, Draco! Ez fájt – vonta össze Harry a szemöldökét. Draco válasz helyett, csak hátradöntötte őt az asztalon, majd fölé tornyosult.

- Most én parancsolok Potter – mordult rá. – Megértetted? – Harry lélegzete elakadt, ahogy Draco erőteljesen az ágyékába markolt.

- Oké, te parancsolsz, ahogy csak akarod – sóhajtotta. – Csak egy kicsit meztelenebbül akartalak látni, ez minden. – Harry ismét a pulcsiért nyúlt, ez alkalommal azonban szándékosan akarta provokálni a szőkét.

Ahogy előre gondolta, Draco ezúttal még erősebben lökte el a kezét.
- Melyik részét nem értetted annak, hogy „én parancsolok”? – dörrent rá, és elkapta Harry csuklóját, majd leszorította kezeit az asztalra.

Harry groteszk élvezetét lelte a helyzetben, ahogy kiszolgáltatottan vonaglott a forrongó Draco Malfoy alatt. Gyomra, mintha apró, verdeső pillangókkal telt volna meg a kínzó vágytól, amit fölé hajló barátja okozott.

- Na most Potter – kezdte a szőke, veszélyesen halk hangon, ami olyan helyeken okozott izgalmat Harrynek, amik létezéséről addig nem is tudott. – Kész vagy az én szabályaim szerint játszani, vagy meg kell, hogy büntesselek? – Fenyegetésének nyomatékosítása végett, fogait erőteljesen belemélyesztette Harry egyik mellbimbójába.

- Azt hiszem, jobb lesz, ha megbüntetsz, Draco – közölte Harry huncutkodva, mire Draco gyönyörű ezüstszín szemei összeszűkültek.

- Én is azt hiszem. – Azzal egy pálcavillanásra kötelek jelentek meg, és szorosan lerögzítették Harry csuklóját az asztal két oldalán.

Harry szája tátva maradt, mire Draco gúnyosan elvigyorodott.
- Nem te vagy az egyetlen, aki tud kötöző bűbájokat, Potter. – Kezét mintegy mellékesen megpihentette Harry farmerjának zipzárán. – Tudod Harry – kezdte aztán, és kezét a barátja nadrágján átsejlő, figyelemre méltó dudorra csúsztatta, mire Harry jólesően lehunyta szemét. – Öt órán keresztül kellett, hogy üldözzelek. - Keze visszakúszott a zipzárra, és lassan lehúzta azt. – Szerintem ez igazán gonosz dolog volt tőled, nem?

Harry beharapta alsó ajkát, hogy nehogy hangosan felnyögjön, amint Draco tehetséges ujjai utat találtak a nadrágjába. Draco felvonta szemöldökét.
- Kérdeztem valamit, Harry – szidta, és kezét Harry boxerébe csúsztatta, aki a hideg ujjak érintésére felnyögött.

- Igen…óistenem…uhm…nagyon gonosz…óigen… - próbálta mondani Harry. Kifejezetten hálás volt érte, hogy az öt órás menekülés során felgyülemlett adrenalin csaknem elviselhetetlenül érzékennyé tette bőrét.

- Hmmmm, igen – folytatta Draco, szeme csillogott az asztalhoz kötözött Harry látványra. – Úgy lenne igazságos, ha most neked is még legalább öt órát kellene várnod, nem gondolod? – kijelentését hangsúlyozandó, elhúzta a kezét.

Harry szeme kipattant, és elszörnyedve nézett Dracóra.
- Nem teheted – suttogta hitetlenkedve, és a félelem egyértelmű szikrája villant meg smaragdzöld szemében.

Draco várt egy másodpercet, majd elmosolyodott.
- Hát persze, hogy nem. Azt hiszed, egy másodperccel is tovább várnék rá, hogy megdugjalak? – Azzal egy erős rántással megszabadította Harryt a farmertől, és az alsótól, eltüntette a köteleket, majd felugrott az asztalra.

- Ó hála istennek – sóhajtotta Harry a megkönnyebbüléstől, és a mámorító érzéstől, ahogy Draco ráfeküdt. Azután jó ideig már egyikük se mondott semmi összefüggő dolgot.

----

Később…

- Harry?

- Igen?

- Ébren vagy?

- Nem.

- Hazudsz – mondta Draco, és szeretetteljesen megpuszilta a szorosan hozzábújó Harry feje búbját. – Várod már, hogy a Malfoy kúriában töltsd a karácsonyt?

Harry Draco nyakához fúrta a fejét.
- Nem – mormolta. – Az apád ki fog szolgáltatni Voldemortnak, és én lassú és fájdalmas kínhalált halok.

- Ugyan, nem fog – ellenkezett Draco. – Megígérem. És mellesleg, az én szobámban fogsz aludni.

Szünet.

- Ó – pillantott fel végül Harry a szőkére. – Ezt a részét még nem is említetted.

- Pedig de. Ez azt jelenti, hogy annyit, és akkor szexelhetünk, amennyit, és amikor csak akarunk. Jól hangzik?

- Amennyit csak… - ismételte magának Harry, ízlelgetve a tényt. – Nagyon jól hangzik.

Draco megpuszilta a homlokát.
- Na látod. Most már alig várod. És ha már a szexnél tartunk… - legörgette Harryt a mellkasáról a hátára. – Még mindig én parancsolok, és azt mondom újabb menet jön.

- Te vadállat – dörmögte Harry, és próbált bosszús hangot megütni, de ezt tökéletesen cáfolta a tény, hogy arcára boldog vigyor ült ki, mihelyst Draco ismét csókolni kezdte.

előző        vélemény       történet főlapja        következő