†††Miértek és válaszok - azaz, Miért nincsenek Dracenben vámpírok?†††

Alapvetően három csoportra bonthatjuk az itt élő fajokat. Vérfarkasok, Vérleopárdok és a Kiválasztottak. Az 1950-es évek idején kirobbant polgárháborúig a várost Vámpírok is lakták, de mára már semmi nyomuk Dracenben. Hogy visszatérnek-e? Eléggé kérdéses.
Mint ahogy azt már leírtam, a polgárháború csak egy jó lepel volt arra a célra, hogy a halandók semmit se fedezzenek fel az egész esemény valódiságából. Történetesen a Vámpírok az alakváltókkal éltek békében, nem tudva arról, hogy egy negyedik csoport is működik a felügyeletük nélkül. A várost három régióra osztották szét maguk között, ezzel is csökkentve a hatalmi konfliktusok esélyeit. Ahogy így teltek az évek, évtizedek, a vérállatok között kialakult valamiféle természetesnek mondható kötődés, amelynek köszönhetően a Vámpírok akaratlanul is háttérbe szorultak. A Vámpírherceg figyelmét ez persze nem kerülte el: bosszú vágya fűtötte élettelen testét, s minden éjjel tanácskozott Gyermekeivel arról, hogyan lehetne hatalmi pozícióba kerülni, megvezetni az "állatokat", úgy, hogy ebből ők mit se érzékeljenek. Majd egy teliholdas éjszaka az egyik legbizalmasabb főtanácsos kitekintett a Vámpírok Kastélyának ablakán, s végignézte, ahogy a Leopárdok és a Farkasok alakot váltanak, s egymás társaságában vadászattal tisztelik meg a Holdat. Elmosolyodott, ahogy a kergetőző alakváltókat szemlélte, s odafordult a Vámpírherceghez, jelezve, hogy a terv készen áll. Egyetlen egy mondatot mondott csupán, idézve ezzel latin őseit: Divide et Impera!
A Vámpírherceg értette a főtanácsos intő szavait, s cselekedett. Hadüzenetet küldött a Farkasoknak a Leopárdok nevében, ezzel megindítva a "polgárháborút". Nagyon sok alakváltó halálával fizetett egy pergamen hamis tartalmáért. Mikor aztán a Leopárdok Vezére a békefeltételek megtárgyalásának éjszakáján kérdőre vonta az Alfát, a válasz egyszerűen annyi volt, hogy az Alfa magasra emelte a hadüzenetet tartalmazó pergament, amit persze a Vezér éltében nem látott. Próbálta észérvekkel meggyőzni a testvéreként szeretett farkast, mindhiába. Megegyezés nélkül tértek vissza menedékükbe az alakváltók. Azon az éjszakán követte el a Herceg azt a hibát, amivel csak a káoszt akarta fokozni. Néhány fiatal vámpírral megölette a farkasok Alfáját és a leopárdok Vezérnőstényét, reménykedve, hogy ezzel még jobban össze tudja ugrasztani a két fajt. Pirkadatkor hatalmas volt a káosz mindkét táborban. Nem foglalkoztak a másikkal, csak saját, szörnyű gyászukat próbálták enyhíteni. Azon a reggelen fedte fel kilétét az a csoport, amely eddig teljesen elzárkózva élt a város ügyeitől, most jobbnak látta beavatkozni. A Mesterük összehívta mindkét faj rangosabb tagjait, s vállalta, embereivel a harmadik napon megidézi az elhunytak szellemét, hogy színt valljanak halálukról. Az Alfanőstény a holttest meggyalázásnak vélte ezt a tettet, de a leopárd Vezér az egykori barátságra hivatkozva rávette, hogy engedélyezze a szertartást.

A Mester gyanút fogott, s kérte a két csoportot, hogy tartsák fent a viszály látszatát.
Megtették, amire a Mester kérte őket, s a Herceg abban a tudatban volt, hogy minden a terve szerint alakul. A tanácstagok kérlelték őt, hogy most szóljon közbe a dolgoknak, hiszen ha tovább tűri, hogy az alakváltók egymást gyilkolják, akkor később nem lesz kin uralkodnia. De a Herceg élvezte a vérontást, s még néhány éjszakát kért tőlük.
Elérkezett a harmadik éjszaka, mellyen a Kiválasztottak legbölcsebb Nekromantája megidézte a két vezetőt. Miután feleszméltek, elmondták, hogy halálukat a Herceg emberei okozták. A fájdalom, s az indulat elviselhetetlenné vált, s az alakváltók az azonnali bosszúra esküdtek fel. A Mester nyugalomra intette őket, s megígérte, segít a Vámpírok likvidálásában. A Gyógyítók kifejlesztettek egy folyékony ezüst szérumot, mely befecskendezve a szervezetbe, a biztos halálba vezet. Másnap végigjárták a koporsókat, s egy üzenetet hagyva közel ötven vámpírt mészároltak le a fecskendezéssel. A Herceg tombolt, de közben rettegett: tanácsosai kivétel nélkül odalettek, s csak a gyengék és a tapasztalatlanabbak maradtak életben. Az üzenet szerint el kellett hagynia a várost az összes Vámpírral együtt. A félelme hajszolta bele az engedelmességbe, s azóta nem élnek vámpírok Dracen városában. Az alakváltók között a mai napig ott van a tartás, azok a sebek, amik nem múltak el, s talán örökre megmaradt egy romlott viszony, amit a Kiválasztottak próbálnak egyengetni azóta is.