Élet és az Igazság
IV. fejezet
Kettőjük közé ugrom, de a fiatalabbik várakozó egy jobb egyenest indít mellyet természetesen én kapok meg.
Beleszédülök, a mögöttem álló kap el. Folyik az orrom, odanyúlok, majd megnézem az ujjam… Vér…Mosolygok…Egyenesen a szemébe nézek és mosolygok, rögtön megbocsátok neki mindent amit tett.
A vérem az alsó ajkamra kenem majd kiegyenesedem, felé hajolok, látom és érzem is a félelmért, közelitek…Megcsókolom…Visszacsókol és magához ölel, mióta vágyom erre!
Lelki szemeimmel látom, hogy a mögöttem álló mosolyog, ért mindent, majd hallom acélosai kopogását a kövön és kilép az épületből.
De mi csak állunk egymás karjában…Elenged…
- Mért csináltad ezt?
- Megakartalak leckéztetni- erre elpirulok.
- Köszönöm a leckét de most már mennyük be!
- Rendben- bólintok és belépek az ajtón.
Szorosan fogja a kezem, szeret, én is őt. Mindent részletesen elmondd, mit miért tett, én csak bólogatok és a forró csokoládém szürcsölöm.
- Ennyi - mondja, most már, nyugodtan.
- Remek – nyögöm ugyan olyan nyugodtsággal- Köszönöm, hogy elmondtad!
Rámosolygok, megölel, megcsókol és lassan eldönt az ágyon…
Folytatása következik…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
