Élet és az Igazság

III. fejezet

Hajnali fél 6, csörög az órám…Mennem kéne valahova, de nem akarok…Itthon maradok és élvezem hogy szabad vagyok. Becsöngetnek.

-         Nah, ennyit a szabadságomról!

Odamászok az ajtóhoz és kinyitom, de amikor meglátom ki áll előtte, ugyanazzal a lendülettel vissza is csukom, de nem tudom!

-         Kérlek várj! Hagyd hogy megmagyarázzam!

-         Nem akarom hallani az idéten kis magyarázatod! Viszlát! – És újra becsapom az ajtót.

Visszamegyek a telefonomért és keresek valakit, tudom hogy még az ajtóban áll és nem fog tágítani onnan, de ha ezt meghallja:

-               Szia, egy őrült azt hiszi hogy ismer és nem hagy békén, légyszi gyere ide minél hamarabb!...Jó…Rendben…Siess…Puszi…

Most már nem csönget hanem dörömböl az ajtómon. Várok, várok, várok. Eltelik fél óra.

-         Viszlát…-suttogom és egyszer csak:

-         Mit keresel te itt? Húzz el innen mielőtt bajod lesz!- Kiabál egy mély erős férfi hang…

Nem tudom mi folyhat odakint de hallom hogy veszekednek, majd egy csattanás és egy puffanás. Kirohanok és majdnem elájulok.

-         Úristen… mit csináltatok???

-         Nem tudom ki kezdte…

-         Énse...

Majdnem megint egymásnak indultak, eléjük ugrom,

-         ELÉG!

Folytatása következik…