TulaT extilen

Átfutottam a papírokat, de egész lassan, nehogy megfájduljon a lábam. A közös kis házunkban voltunk épp Leokádiával, amit még a szüleinktől örököltünk, mert ők ugye tisztázatlan körülmények között eltűntek egy repülőgép-szerencsétlenség következtében a Hulublumoliakumiki-i őserdőben. Szóval ezt a takaros kis nyolcszázhektáros viskót éppen ellepte a kétségbeesés és a félelem. Hál’ Istennek nem a kosz, mert azért szoktunk takarítani rendesen és milyen jó, hogy tegnap takarítottam, (vagyishogy a TakiNéni) mert lám, egy csomó ember itt van most nálunk. Rajtam és Leokádián kívül itt volt még az én imádott Dracóm, az a cukorfalat fiú, életem bocicsokijának egyetlen piciszem kekszdarabkája, mert a mazsit nemszeretem. Ja meg itt volt az a manó is, akinek nagyon nemtetszett a búrája, mert tökre szófosása volt. Ja meg Harry is itt volt. De minek…?

- Hm… – szólaltam meg nagy bölcsen. – Nincs más hátra, be kell zárnunk az Internetet.

- Ne! – kiáltott fel imádnivaló hangján az imádnivaló Draco. – Csak az Internetet ne! Inkább szexelek Potterrel…

Gonoszul elvigyorodtam, amennyire csak ilyen helyzetekben gonoszul el lehet vigyorodni.

- Háhá csak vicceltem. Amúgy nem tudom, mit csináljunk.

Ebből majd megtanulja Draco, hogy máskor mondja el nekem, ha szerepjátékfüggőségben szenved. Muhahaha.

- Amúgy ki ez a fószer? – kérdezte Harry, mikor már megszokta a nagy társaság okozta környezetváltozást.

- Galandzs. Gilindzs Galandzs. – mondta GG a dzsémszbond-szöveget. – Meg kell találnom Tulat Extilent és vissza kell mennem. Vissza a jövőbe. Mert onnan jöttem.

Harry erre gyű meg gyázott, de egy idő után abbahagyta, mert észrevette, hogy senki nem működ együtt vele, és csinálja, mint ő, mert senkit nem érdekelt különösebb módon Galandzs nagy kinyilatkoztatása. Persze kivéve Harryt. Mire Draco le is szögezte:

- Hülye vagy Potter.

- Nyugi Draco, te is hülye vagy – intézte szavait Leokádia a nem különösebben szívlelt rokonhoz.

- De nem is – vágott vissza Draco elmésen.

- De igen.

- De nem.

- De igen.

- De nem.

- De igen.

- De nem.

- De igen.

- De nem.

- De igen.

- De nem.

- De igen.

- De nem.

- De igen.

Hajnalig is folytathatták volna, és akkor bizti bizti nem tudjuk megoldani a nyakunkba szakadt tetemes gondokat hajnalig se, de nem. Mert szerencsére, már akinek… Draco a tettek hóvirággal borított mezejére lépett, és azt csinálta, hogy BEKENTE A SZÁJÁT CUKORRAL!!!

Elkerekedett a cuki kék szemem. Mert ez látványra se volt utolsó, hát még az íze.

- Arra gondolsz, amire én – rebegtette meg a szempilláit kéjesen Draco.

- Azt hiszem, arra gondolok, amire te, hogyha arra gondolsz – feleltem, miközben nyálelválasztó mirigyeim a maximumra kapcsoltak. És megcsattogtattam ostorom.

- Én arra gondolok. És te? – folytatta tovább a kérdezz-feleleket szexi szőke szerelmem, és kacér mosolyra húzta cukormázas ajkait.

- Én is arra gondolok, feltéve ha te arra gondolsz – nyögtem ki kábultan, és közelebb léptem az én mackókámhoz.

- Keh, mindjárt elhányom magam – foglalta össze Leokádia kábé mindenki véleményét. Kábé mindenkiét, mert valahogy Harry olyan furán nézett Dracóra… aztán a közjó érdekében, mármint Leokádia fogott egy pohár narilevet, és gondolta, Draco jól le lesz öntve no. Ami akár fel is sérthette volna Draci-maci szájának a padlását. Amit aztán megvizsgálhattam volna. A nyelvemmel.

Hála a nagy Manitunak, ekkor váratlanul odabukkanált egy drogdíler kinézetű ámde hihetetlenmód vonzó alak. Fekete hajjal. A fején. A neve Tulat.

- Mit jelentsen ez Leokádia? Csak fél pár zoknit küldtél – fakadt ki keserűen. – Szép ez a torta.

Leokádia eme nem várt fordulat tiszteletére úgy döntött, mégis parlagon hagyja heverni a narilével nyakonöntős tervét, ami jobb is volt, mert én tudtam, hogy ez olyan nem várt következményekkel járt volna, hogy még. Mert a narilében található fruktóz reakcióba lépett volna a Draco száján lévő C₆H₁₂O₆-al, aminek az az eredménye, hogy higany. És higany fúj, higany rossz. Max akkor jönne jól, ha épp túlélőtúrára küldenek a sivatag közepén. Mondjuk egy bögrével…

Tehát Leokádia inkább odament a cuki pasihoz, Dracóra meg épp csak ráküldött valami átokfélét, és engesztelésképpen a csak fél pár zokni miatt vadul és smároltak. Mármint Tulattal.

- Naát, te nehem Si… Si… Sshinichirou fagy? – erőltette meg Draco drága a látását, és a nyelvét, mivel barátosném kis átkocskája miatt cuki Draco cuki kis nyelvecskéje mozgás-koordinációs problémákkal kezdett küzdeni. Hollandul elzsibbadt, csak magyar fordításban. Ám Draco nyelvének komoly próbálkozása a helyváltoztatásra mégis azt eredményezte, hogy a párocska kénytelen volt abbafejezni, amit elkezdett. Mert Leokádia és a prof egyre intimebb perceket osztottak meg közösen, ami nekünk többieknek kényelmetlenséget szüle. Na kivéve talán Harryt… elvégre Griffendéles volt.

- Nem – tagadta le a kérdést a prof, mikor levegőhöz jutott. – Tulat Extilen professzor vagyok. És ezt te is tudnád, ha nem lógnál el az összes szexológia óráról gyakorlati tapasztalatok gyűjtése címen. És ha Johnnak hívsz, kinyírlak!

Draco már épp visszavágott volna, csakhogy Tulat még nem fejezte be. Azért mert folytatta.
- Hát ez meg hogy kerül ide, ez a Galandzs? – mutatott rá a manóra, aki Galandzs volt. Meg persze alacsony.

- Én a jövőből jöttem – jelentette be drámaian, habár sokat visszavett a hatásból, hogy ezt már mind tudtuk.
- Nem nagy cucc, tudod, hogy én is jártam már ott – jött a flegma válasz. Ez viszont határozottan új infó volt. Még nekem is, aki mindent tudtam.

- Hogyhogy? – konkretizáltuk az érdeklődésünk körét.

- Hát mert van egy függöny a minisztériumban, ami időkapu. Nem tudtátok? Túl a textilen ott a jövő!

Tényleg megbomolhatott a tér-idő kontinuum, mert ez már legalább a 4-ik új infó volt számomra ezen a napon. De persze rögtön minden világossá vált, mert akkor emiatt látszik Extilen prof úgy 22 évesnek, miközben már elmúlt 30 is, és ezért ismerhette Galandzsot talán, és ezért kereste Galandzs meg őt, és ezért… nem tudom, de mindenesetre ez mindent megmagyaráz. De nem időzhettem soká a téma fölött gondolatban, mert csöngettek. Tinky Winky volt az, biztos azért jött, mert múltkor véletlenül megették a mutáns csigáim a gördeszkáját, és megígértem neki, hogy veszek másikat.

- Helósztok – köszöntött mindenkit a lila szerzet, és szórakozottan simogatni kezdte 12. Sátán Eufrozinát. A nyuszit.

Én meg hirtelen ötlettől vezérelve (mert a helyzet az, hogy elfeledkeztem a gördeszkáról) kikaptam Galandzs kezéből az 5 méteres malátatortát, amit addig egész idő alatt szorongatott. Meg egy másik holmit, ami gördeszka alakúnak volt álcázva, meg még Tulat zsebéből is ráraboltam egy valamire.

- Boldog születésnapot TinkyWinky! – A kis lila krapek izgatottan kezdte bontogatni a gördeszka alakú csomagot. Abban egy géppisztoly volt. A másikban meg egy kazetta. Azt rögtön betette a kis mellkasába épített televizsönbe, és megpillantottuk a tartalmát.

A terem fagyos párába burkolózott. Sejtelmes csönd ölelte körül a homályból kibontakozó két csuklyás alakot. Dementorok voltak. Testükkel egymásnak feszültek, és mindketten remegtek a nemi vágytól. Az egyik, kezével a másik köpenye alá nyúlt, és feltűrte azt. Vadul smárolni kezdtek, miközben a köpeny alól kivillant a rózsaszín otthonka…

Észbekaptam, és egy kupáncsapással, mármint Tinky Winkyt, leállítottam a műsort.

- Te ezt nem nézheted! Ez 18 éven felülieknek való.

- Mi van? Már majdnem 6 éves vagyok – zsörtölődött kobakját dörzsölgetve TW. – Amúgy akkor miért adtad ezt a szülinapomra?

- De hát ez az én oktatókazettám – ocsúdott fel Tulat, aki eddig nem figyelt, mert Leokádia.

- Azt hittem szexológus vagy – jegyezte meg Draco bölcsen.

- Igen, szexológus. Ami magába foglalja a Dementorológiát. Te is tudnád, ha Miss Sátánnal nem azzal foglalkoznátok óra helyett, hogy…

- Oké, oké – fojtotta bele a szót Draco. - Akkor most rendeljünk pizzát…

- Mekkora idióta vagy Malfoy – talált rá most már Harry is a hangjára. – Hiszen most az a küldetésünk, hogy kitaláljuk, ki a felelős az összeesküvésért.

- Igen tudom, de azért egy kis pizza mindig jól jön – felelte sértődötten Draco. – Egyébként csodálkozom, hogy a nimfomán kuzinom segít neked. Általában önös érdekek vezérlik.

- Tényleg, miért segítesz nekik szívem? – simogatta meg Leokádia buksiját Tulat.

- Ezért – nyújtotta oda az addig is a zsebében gyürkészett bizonyos papirost a lány. A pasinak.

Tulat olvasott. Tulat elsápadt. Tulat elzöldült. Tulat hirtelen Turet-szindrómás lett:

- Azt a **** **** ******* *******! Összeesküvéééééés!! – hörögte, Leokádia pedig gyorsan szájon át lélegeztette.

Közben kézről kézre járt a fic, és mindenki elolvasta. Kivéve Tinky Winkyt, akit meggátolt volna normális fejlődésben. Bár a végén úgyis megkaparintotta, de tökmindegy mert a szellemi fejlődése már úgy is el van cseszve… Tuti, hogy a vigyorgó napocska az oka… Miután mindenki kiszörnyülködte magát, Galandzs feltett egy kijelentést.

- De hát ez nem is kéne, hogy ennyire megrázzon – fordult a profhoz. – Hiszen te Tulat vagy, és nem ez a Siri…

- Állatvédők vagyunk – szakította félbe Leokádia.

- Igen, én is – erősítette meg Tulat.

Ezzel mindenki lezártnak tekintette a témát, csak Harry nézett úgy Tulatra ezúttal, mintha valahonnan ismerős lenne neki, Draco pedig szóra nyitotta a száját, amit viszont betömtem. A nyelvemmel.

Kábé 17 perc, 5 szóváltás, és egy kipurcant kanári múlva…

- De hogy találjuk ki, ki a felelős az összeesküvésért? – tért rá Harry a lényegre.

- És mi lesz az én problémámmal? – kérdezett rá Galandzs, aki immár nagyon mellőzöttnek érezte magát.

- És a kanári temetésével?

- És a pizzámmal?

- Elég! – Utasítottam őket. Rendre. – Először is találjuk meg a felelős személyt, és…

- De hisz tök egyszerű, hogy ki az – szólalt meg szívszerelmem, és éles eszét megcsillogtatva, és felkapva a fejére egy kockás sapit, meg nagyítót a kezébe kifejtette:

- Gondolkodjatok már! Tök perverz az egész, tehát egészen biztosan Griffendéles az illető. Viszont nagyon okosnak is kell lennie, hogy fel tudja törni a honlap biztonsági rendszerét. Plusz ki olyan csúnya, hogy emiatt olyan sivár a szexuális élete, hogy egy macskát tart szeretőként?

- Hermione – nyögtem ki a nyilvánvalót.

- Úgy van Watso… vagyis drága – mosolygott rám a kis pudingom, és smároltunk… és smároltunk… és smároltunk… és smá…

- De hé!

- Mi van Potter? – nézett rá csúnyán Draco a felszólalóra.

- Nem hiszem el, hogy Hermione lett volna. Ő…

- De igen ő volt – vetette oda Tinky Winky a tortahabzsolás nevű ínycsiklandó művelet közben. – Kihallgattam egy beszélgetésnél…

Ennyi elég is volt Leokádiának, aki rögtön felvázolta a tervet.

- Rendben, tehát nincs más dolgunk, mint felkeresni Grangert, és kinyírjuk azt a ribancot…

Folyt.

Majd' meghalok, hogy írhassak a Barátságos Vendégfüzetbe, ezért most rögtön odacigánykerekezek!