A kalandzs vége – majdnem…

Sötét és viharos éjszaka volt. Tudtam, hogy ez a Galandzs fickó sántikál valamiben. Már az elejétől gyanús volt nekem. Miért kérdezte egyáltalán, hogy doste? Elhatároztam, hogy amíg a többiek Grangerrel foglalatoskodnak én feltárom az igazságot. Ezért első lépésként széthúztam a sötétítőket és kikapcsoltam a viharszimulátort.

- Hol lehet az a kis… lány? – kérdezte bosszúsan Tulat Extilen. Hirtelen eszembe jutott valami.

- Hé, Tulat, izé, prof! Honnan ismered te Galandzsot?

- Ja hát a jövőből. Tudod vettem tőle függönyt. Az infláció miatt. Akkoriban ugyanis baromi kedvezőek lesznek az árak

Erre Gilindzs Galandzs is felkapta a fejét.

- Na végre hogy szóba került! Ezért jöttem, Mr. Extilen. – Köll nákem visztu fuggino.

Erre belerúgtam, hogy normálisan már!

- Kell vissza a függönyöm – ismételte, gondolom ugyanazt.

- Mért nem mondtad korábban jóember, vagyis…manó? – csaptam a homlokára, nehogy az enyém legyen véraláfutásos.

- Hát elég fontosnak tűnt ez a fanfiksön dolog, meg hát aztán gondoltam, hogy így visszalophatom a nagy kavarodásban – ismerte be lesütött szemekkel

- A függönyt? Szerinted a profnál van most éppen a függöny? –vontam fel a fél szemöldökömet, mert én ilyet is tudok, és tök jól néz ki.

- Hát ami azt illeti, igen – mondta félénken az érintett prof és elkezdett egy jókora textildarabot kihuzigálni az ingujjából. – Gondoltam beugrok a Minisztériumba és kicserélem azt az ócska függönyt, hogy ha már egyszer az időben utazom akkor legyen elegáns. Galandzs mohón kapott a függöny után, ám ekkor egy nagy kiáltás megakadályozta.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – hallatszott a kiáltás. Tiniky Winky volt az, aki most a kezébe vette a másik csomag tartalmát, azaz géppisztolyt, és rájött, hogy valódi. (Merthogy kibontotta a csomagot. Ami gördeszka alakú volt. De nem az volt benne. Mármint gördeszka nem volt benne. Hanem valami baromira más.) Ráadásképp egy XXL-42-es típusú géppisztoly. Pontosan olyan, amilyet én mindig is szerettem volna karácsonyra.

- Na de T-dábjú! Teszed le azonnal! És GG, miért volt nálad egy XXL-42-es? – emlékezve, hogy tőle csórtam el a tortát is meg ezt is.

- Mert gyilkolni, puff!! –jelentette be sátáni vigyorját a hegyes manófülekig húzva, azzal kikapta TW kezéből az XXL-42-est, a drámaibb hatás érdekében.  – Tudjátok ti, milyen nehéz elvégezni a Télapó melóját? A szakszervezethez persze hiába mentem. „Önkéntes munka” – hajtogatták. De nem is ezt akartam mondani. Ez már a múlté.

- Illetve jövőé – bökött közbe segítőkészen Draco.

- Nem számít. Meg kell gyilkolnom az férfit, ki elvette mátkámat. Nézzétek meg! – És bekapcsolta a kivetítőt, melyen színes képsorok száguldottak végig, mármint emlék…

Trillatrilla salalalllaaaaaa huttyleháriblabluuuuua blöaaaa…

Gilindzsga és Varga konverzésön en halandzs:

-         Zsö t’elhagy!  ごめなさい (Gomenászáj) Landzs!

-         どうして。(Doste??) どうして　(Doste) Lagony?

-         Потому что (Patamu sto) zsé ün son.

-         Fon mir?

-         Nyet.

-         On yhdentekevää! Szuvenyiru nyihaha nye kukucsku protku!

-         What?

-         Mondom: ajándék csónak ne nézd a lapát! Szóval felnevelem.

-         Félne veled. Sonst er heißt Pitvar!

-         ほらほら。(Hora hora.) Eppure non.

-         Haiduc. De fizethetsz tartásdíjat.

-         efharisto (Epharisto.)

-         رَجِيَّة (Afvan.) Aloha.

-         Csá.

-         Hazudtam.

-         Hehh. あなた　の　なまえ　は　Varga Lagony　ぢゃ　ありません　か。　(Anata no namae wa Varga Lagony dzsa arimaszen ka.)

-         Negative. Mio nombre estar Megga Lagony. ***** ** Varga *** ****. Und zsö t’elhagy.

-         しょっか。(Szokka) Adieu! *kifordított kézfej a homlokra + fájdalmas fejelfordítás* すき。(Szki.) Voulez-vous couchez avec moi aujourd’hui?

-         Nem pozitív. さようなら。(Sayonara)…***

Und le soleil set. (ejtsd: A lebukó nap utolsó –már nem annyira perzselő- aranyló sugarai végigsimítottak Galandzs szívbemarkolóan fájdalmas orcáján, olyan érzetet keltve, mintha megannyi apró pillangó rebegtetné hófehér szárnyacskáinak kicsiny idegvégződéseit. Olyannyira, hogy tájfun. Valahol a világ végén. Voldmort várta vegetálva választottját, Vadító Viktorkrumt.  Kit kicsinált a katasztrófa. Voldit viszont vem.)

Majdan a fájdalomtól megtántorodó Galandzs, aki egy kis vigasz végett (rum) vendégségbe galoppozott drága nővére, Kata hómjába beesett a Rododendrontól nem messze levő, egy félméteres pódiumon helyet kapó, boltívről lecsungó nagyméretű textildarab mögé és egyre csak azt hajtogatta, hogy doste, doste, doste…

A vetítőszalag végére tekeredett, egyszóval lejárt. A helység mely addiglag befogadta testünk, és személyünk most néma csöndbe burkolózott. Volna. Ha Galandzs úgy nem érezte volna, hogy tettei, és céljai további magyarázatra szorulnak…

- És most megölöm azt a hapsit, akié a son és BUMM! – kiáltotta eszelős vigyorral. De mivel Harryn kívül mindenki tök sok amerikai filmet látott már, szinte senki nem ijedt meg tőle. Kivéve Harryt. – Ja, meg amúgy halálos beteg vagyok – fejezte be Galandzs színpadiasan gesztikulálva a fegyveres kezével keserűen, mire kezdtük megsajnálni.

- Tényleg? – kérdezte Draco, csak mert már régen beszélt.

- Nem. De lehetnék. Szóval gyilkolászás, meg vissza kell hódítanom Lagonyt. Ezért kell az a függöny. Minden áron.

- Minden Áron? Furi név egy függönynek… – jegyezte meg Harry, de GG leütötte a 42-essel. Sajnos elég hamar felkelt.

- De mivan azzal a tolltartó alakú sebhellyel? – emlékeztem vissza az első fejezetre.

- Hát mert olyanja van a Titkos Szeretőnek! Láttam a lenyomatot a babám bőrén.

- Ugyan már! Olyanja senkinek sincs Pitonon kívül - legy – legyintett Harry, mire csak ő nem, de mindenki összenézett magával.

- Velem? – kérdezte a narrátor.

- Milyen narrátor?

- Hát én! Aki mesélem a sztorit – fortyant fel a Nari, Aki Nem Narancs.

- De hát én mesélem! Én, Frozi!

Azzal a NANN megszűnt. Létezni.

- De mégis mit akarsz a függönyömtől? – kérdezte Tulat szorosan magához ölelve Áront. De tuti nem így hívták, csak már úgy rajtamaradt… És Tulat olyan meg olyan szorosan ölelte magához, hogy védelmezze, hogy szeretgesse (Leokádia egy kicsit féltékeny is lett, mer tök irigy), hogy egyszer csak kiesett belőle valami. Egy könyv. Ez vala ráírva:

Hogyan állítsuk meg a robbanó pasit 10 napon át

A legjobb smárási technikák kézikönyve

avagy a világtörténelem legerotikusabb csókjai

Leokádia és én nagyon okosak voltunk és nagyon gyorsan olvastunk, ezért amíg mindenki a címet böngészte (még Galandzs is), mi a szempillánkkal gyorsan lemorzéztuk, hogy vegyük már el tőle azt a csúnya-csúnya pisztolyt, és mire Galandzs észbekapott volna, az XXL-42-es már a kezemben volt.

- Vége a játéknak Galandzs – mondta hűvösen Leokádia. – Itt az ideje, hogy visszamenj. Vissza a jövőbe.

- Soha! – kiáltotta a törpe, majd Tulat felé rohant, de hirtelen megbotlott. Harry ujjában. Mert ő még mindig a földön gubbasztott, és a címet próbálta kisilabizálni a képek alapján. A cím ugyanis túl hosszú volt neki. Meg a szemüvege is koszos volt. Galandzs megpróbált felállni, de valahogyan fejre, ami viszont újabb csavart idézett elő a téridő-kontimuumban, aki szegénykém nem bírta már nagyon ezt a sok-sok törést, hajlítást, repedést, csavart, ezért fogta és nyitott egy időkaput. Ami persze pont kapóra jött, mert kollektíve megfogtuk a manót és bedobtuk az időkapun.

Csak hogy ő meg nem akart dobódni. Hanem kapaszkodott. Erősen. Meg kiabált is közben.

- Ne! Ne! Nem vagyok röpékeny. Ájm dö nyú kazinci. – Aztán hirtelen suttogóra fogta a hangját, bosszúszomjas szavait egyenesen Leokádiához intézve.

- Csak, hogy tudd, a drágalátos tökéletes pasidnak is vannak titkai. Kérdezd csak meg a feleségét – vigyorodott el gonoszul, majd beszippantotta az időkapu, és a saját idejében pedig kidobta. Volna. De a tér-idő kontinuum dühös volt, mert sokat babrálták, ezért inkább nem dobta ki sehol, s Galandzs örökre ott rekedt az idő végetlen mátrixában, végül fel is robbant. Legalábbis szerintem. Így kellett történnie. Tudom, mert okos vagyok és szép is.

Aszittük volna, ezzel lezárult, (mert XII. Sátán Eufrozina se volt már nyuszi többé, hanem nyavikkolva dörgölgött az akilleszemhez, ami ín, és ebből tudtuk, hogy helyreállt a kozmosz borítékony 1N-súlya) és megoldódott minden végképp, és most már nyugodtan lehet smárolni, csakhogy dehogyis. Hiszen egyrészt: nem voltunk ismeretében Granger jelen tartózkodási helyének, pedig őt még ki kellett nyírni, másrészről Leokádia szúrós szemmel meredt Tulatra.

- Mi ez a dolog a feleségeddel?

*** Halandzs szöveg fordítása érthetőbbre

 tu bí kántinyúd… hamarosan. Annyira, hogy MOST!

Dö big szíkret

Dühös voltam az én egyetlen szívszerelmemre. Sok volt a titka… na de egy feleség!

- Jól van, elmondom – adta be a derekát Tulat, ami nagy kár volt, mert én még egy csomó ideig győzködtem volna, megmutatva gyilkos pillantásaim széles palettáját.

- Nincs feleségem, csak menyasszonyom. Dugi. Mármint Pszicho Kata. (ejtsd cata, csak kával) Amikor véletlenül átestem az időkapun, a jövőben lyukadtam ki, egy szobában, ahol senki és semmi nem volt csak egy szobanövény…

- Ne nyúlj a rododendronomhoz! – hallatszott egy női hang, mire megfordultam. Gondoltam magyarázattal tartozom, és sebtiben ki is találtam, hogy majd ezt mondom: - Én lenni Tulat, varázsvilág hosszú hajú szexi gyermeke jönni szexológiát oktatni a jövőbe… de nem, mert erre már nem volt idő, meg arra se, hogy elénekeljem a Függetlenségi Nyilatkozatot, a hecc kedvéért héberül, mert a lány az ujjamra húzott egy plexigyűrűt. Hirtelen. – mondta Tulat, és felmutatta a plexigyűrűt, bizonyításképp. – Az a lány volt Pszicho Kata, én pedig értetlenkedtem.

- Mit jelentsen a gyűrű?

- Muhahaha – nevetett csak kéjesen Kata, aki csúnya volt. De nagyon. Ezt meg is mondtam neki.

- Csúnya vagy.

Erre abbahagyta az immár eszelős vinnyogásba torzult kacarászást, és arca elkomorult, amolyan dühös mód, és közölte.

- Hát ez az.

Nem tudtam mi az, de azért gondoltam, hátha folytatja. És így is lett.

- Amiért ilyen csúnya vagyok, senki nem akart eljegyezni, de most aztán haha. Mert ujjadon a gyűrű, és jegyesek vagyunk. Megszívtad.

És tényleg megszívtam, mert kiderült, hogy a gyűrű valahogy úgy lett megcsinálva, hogy nem lehet levenni, meg vissza a jövőből se utazni vele. De tényleg legalább 3 napomba telt, mire megoldottam ezt a kis gondot. Addig megismertem a család többi tagjait, és kiderült, hogy Galandzs nővére. Így ismertem meg Galandzsot, a függönyiparost. Elmondta, hogy az ajándékok után áttért erre a szakmára, ami végül is majdnem ugyanaz volt, mint a régi munkája, mert a jövőbeli gyerekek mind függönyt kérnek Karácsonyra. Csak így pénzt is kapott és mehetett panaszkodni is a szakszervezetisekhez. Aztán leléptem, mivel már le tudtam, és én nem akartam együtt élni Katával. Mert tényleg nagyon csúnya volt.

Ezzel Tulat befejezettnek tekintette a történetet, és nagyfekete kutyus szemeit rám függesztette egészen könyörgően, hogy szinte már meg is enyhültem. Nyomatékosításképpen még smároltunk is egyet, de azért még nem volt minden tiszta.

- De miért nem dobtad el azt a béna gyűrűt?? – kérdeztem.

- Hát mert tök praktikus. Ha ráfújok háromszor és elmondom hangosan, hogy „Egyedem-begyedem, plexigyűrű” akkor igazán hasznos dolog – mondta, azzal elvégezte amit el kellett ilyenkor végezni és láss csodát! A plexigyűrű hirtelen izzani kezdett és betűk jelentek meg rajta.

- Ez egy nanotechnológiás adatbázis – magyarázta Tulat. – A Roxfort összes diákjáról, tanáráról, dolgozójáról, állatáról és óriásáról van egy-egy adatlap lakcímmel, telefonszámmal, ha van, kandallósorszámmal, fényképes igazolvánnyal és kedvenc csokifajtával.

Összenéztünk Eufrozinával. Mi okosak voltunk és tudtuk mi jön most. Aztán nem sokkal később rájött Tulat is, meg Draco is. Harry nem. Tinky Winky meg már elment rég, csak senki nem vette észre. És a torta is eltűnt, amit szerintem Galandzs azért hozott magával, hogy ha leesik a földre akkor puhára essen. Legalábbis én azért cipeltem volna egy tortát több éven keresztül.

- Így megkereshetjük Grangert! – ujjongott Draco, de szerintem csak azért mondta ki hangosan, hogy Harry is értse miről van itten szó. Harry emésztette a halottakat, meg a kanárisszendvicsét, Tulat sebesen neki is látott az adatbázis-kezelésnek, Eufrozina meg örömében lövöldözött egy párat az újonnan megszerzett XXL-42-esével. De csak a falba lőtt, nehogy megsérüljön valaki. Mire elült a por, a következő felirat volt olvasható a falon a lyukakból kirajzolva:

D R A C O

Plusz még egy élethű 3 méteres Draco-fej is kirajzolódott. A lyukakból. A falban. Draco persze, az a kis dög, nagyon megörült, én meg annak örültem meg, hogy meglett Granger címe. Ja és most már azt is tudjuk, hogy az epres csokit szereti. Régebben a barackosat kedvelte  de a szülei annyi barackoscsokival tömték tele hogy egy idő után rémálmai lettek, amikben egy bazi nagy barackoscsoki üldözte. Úgyhogy most már az epreset szereti. Attól nincsenek rémálmai, mert az eprescsoki nem is félelmetes. De nem is fini. Hülye ez a csaj.

Folyti...később...

Nyilatkozat a szuperbarátságos vendégfüzibe :))