Összeesküvés

- Ez egy összeesküvés – ordibálta a képembe félcentis távolságból. Harry.

- Zakkant vagy?? Azt akarod, hogy megsüketüljek? – ordibáltam neki vissza teli torokból, hogy azér nehogy már csak az ő visszhangja töltse be a majd félméteres kis kamrát, ahova bezsúfolódtunk. Na nem csak úgy passzióból, hanem konkrét célzattal. Harry mutatni akart valamit!

- Nézd, ezt mind az interneten találtam – nyújtott felém egy jókora paksamétát. Lapokból állt. Sok lapból, és mind tele volt írva nyomtatott betűkkel. – Ez egy összeesküvés!!

- Én úgy látom, papírok – helyesbítettem segítőkészen, és hangomban éppcsak egy szemernyit bujkált az a hangsúly, amit elmebetegekkel szemben szoktam alkalmazni.

- Aaaaaargh – ecsetelte hosszasan – Inkább nézd már meg!!

- Jól van, jól van, csak nyugi – csitítottam az immár síkideg srácot, és engedelmesen elkezdtem átnyálazni az írásokat. Már az első bekezdés elolvasása után elkerekedett a szemem.

- Váó! És ez a neten volt?

- Pontosan. De mégis kitalál ki ilyeneket?? És legfőképpen miért???

- Most mit vagy úgy kiakadva. Ez csak a fantázia szüleménye. Semmi köze a valósághoz.

- Nem érted… nem érted…

- Mit is?

- Nem érted… nem érted…

Kicsit kezdett elegem lenni a társalgásból. Komolyan, mintha egy agyhalottal beszélgetnék. Vártam pár másodpercet, hátha lenyugszik, de miután ennek semmi jelét nem mutatta, elkezdtem hangosan felolvasni az egyik szöveget…

„Draco épp reggelit készít.

- Tessék, csináltam neked is. –nyújtott Harry felé egy tálca ínycsiklandozó szendvicset. Harry döbbent arccal fogadta el az ételt, mert nagyon meglepte, hogy a fiú ilyen figyelmes is tud lenni..”

- Neeeeeeee! – szakította meg a felolvasó estet Harry óbégatása, és arcát a kezébe temetve hintázott előre-hátra, ezzel együtt ütemesen csapkodva bele a felét a kamra szemközti falába, na gondolom nem direkt, csak épp túl szűkös volt a hely, bár ki tudja… közben monotonul ismételgette: - Miért pont Malfoy-jal? Miért pont Malfoy-jal? Miért? Miért? …Miért? Doste???

Gondolatban gratuláltam magamnak, hogy most sikerült idegileg taccsra vágnom a világ hős védelmezőjét, a Kis Tökkelütöttet bár nem tudom mennyire könyvelhető el sikernek ez olyasvalakinél, aki már amúgy is teljesen elmeháborodott.

Felsóhajtottam, mert már ráadásul késésben is voltam. Kábé 3 másodperc múlva lett volna találkám Tulattal, a jóképű szexológussal, a kastély másik végében. Na igen, nevezhetjük amolyan különórának, mellesleg áldottam Dumbledore-t, amiért a drogos agyával azt gondolta, szükség van egy ilyenre a suliban. De még mennyire, hogy szükség volt rá!

- Figyelj – szakítottam félbe az agonizáló Harryt (a perforáció mentén) –, most akkor elmondod miért baj, hogy néhány elvetemült rajongó úgy gondolja, szép párt alkotnátok az én degenerált unokatesómmal, és úgy érzik ezt írásba is kell foglalniuk vagy nem?

- De a weboldal… az oldal…

- Igeeeen? – sürgettem meg a mondanivaló érthetőbb talajra terelését.

Harry úgy tűnt, erre összeszedte magát valamennyire, mert ezúttal egy egész mondatot sikerült kinyögnie.

- Tudod, van egy varázslók weboldala, amire ha felteszik az írásukat, akkor valóra válnak.

Hirtelen sejteni kezdtem, mi aggasztja Harryt.

- De miért akarná oda bárki is feltenni? Egyáltalán hány mugli tudhat arról a lapról, még a varázslók közül se ismeri mindenki.

- De van, aki ismeri, és ha ugyanannak az embernek megvannak az írások…

- Ugyan… akkor is különleges belépési kód kell, hogy meglehessen oldani. Tudod, hogy az összeférhetetlenség…

- De ez egy összeesküvés!! Ááááá! Neeeee! Mind egy összeesküvés áldozatai vagyunk!

Oké, határozottan kezdtem besokallni, és Extilen professzor immár 7 perce és 28 másodperce volt kénytelen várakozni. A szívem is belesajdult, ha arra gondoltam, hogy már rég ott lehetnék, és… magam elé képzeltem a professzor izmos alakját. A kölykös vigyort, és a kellemes arcélt. A folyton szemébe csüngő fekete fürtöket. Azt a hanyag magatartást, amivel velem karöltve szegte meg a házirendet. A flegma beszédstílusát…

- Összeesküvéééééés!!

Csúnyán néztem Harryre, amiért megszakította a vizualizálásomat.

- Jól van már. Förm – förmedtem rá. – Ezt már mondtad.

Hagytam, hogy még egy kicsit kitombolja magát, addig szórakozottan beleolvastam egy másik szövegbe. Nem kellett volna…

Csikócsőr?? Hogy mi?? És ki?? – rémületemben elejtettem a kezemben tartott lapokat. Hiába volt felvértezve már az idegezetem mindenféle groteszk és nonszensz dolgokkal szemben, ez azért így hirtelen egy kicsit erős volt.

Harry meglepetten pillantott fel. Nyilván még ő sem látott tőlem ilyen reakciót.

- Mi az?

- Te ezt mind elolvastad? – kérdeztem tőle immár úgy-ahogy visszanyerve a nyugalmamat. Már azt sem gondoltam volna, hogy egyáltalán képes olvsani…

- Nem, csak részleteket. Pont elég volt – morogta sötéten. – Miért mit láttál?

- Semmi, semmi… - Örültem, hogy végre kicsit normális hangnemben beszélgetünk, nem akartam, hogy megint sokkot kapjon. Bár ha elájulna, talán már mehetnék utamra…

- Rendben van Harry, tulajdonképp mit is akarsz tőlem?

- Hogy segíts Leokádia! Segíts leleplezni az összeesküvést. Segíts megtalálni, ki áll az egész háta mögött. Lehet, hogy egy egész bűnszövetkezet!

Sóhajtottam. Bevallom, az elején egyáltalán nem éreztem rá semmilyen indíttatást, hogy segítsek Harrynek, de aztán megláttam azt a másik írást. Sőt, nem csak hogy láttam, de el is olvastam! Ráadásul még fel is fogtam! Nem hiszem, hogy ez sok embernek sikerült volna. De én okos vagyok! Igen, innentől kezdve személyessé vált az ügy. Tulat várhat, majd küldök neki egy baglyot a zoknimmal engesztelésképp. Valami fura fétis volt nála a zokniimádat.

- Rendben – mondtam, azzal karon ragadtam Harryt, és elbukkanáltunk a Roxfortból.

Füvet értünk egy állati fura erdőben, ahol minden fejjel lefelé volt. Nem mondom, kellett pár másodperc, mire hozzászoktam. Harrynek a jelek szerint több. Még mindig kétségbeesetten kapaszkodott egy fűcsomóba, és nem vette észre, hogy csak a világ állt fejre, attól a gravitáció még mindig a föld felé húz. Mintha valaki létrehozott volna egy illúziót. De az is lehet, hogy csak megbomlott a tér-idő kontinuum. Vagy valaki szimplán a mikróban felejtette a sütijét. Vagy csak mi álltunk fejjel lefelé, és nem is minden más. Ahogy ezt így végiggondoltam, talpra küzdöttem magam, és valóban most már a fejem felett volt az ég.

Gyorsan Frozihoz fordultam, aki ugyan láthatóan nagyon el volt foglalva tökelütött kuzinom, Draco szájának beható tanulmányozásával, azért jöttömre felkapta a fejét.

- Azonnal velem kell jönnöd Frozi! – mondtam. – Szép ez a torta. Rettenetes dolog történt.

Folyti