„Azt mondom, ami vagyok”

Ha csalódás ér bennünket, mindig elgondolkodunk, miért pont mi, miért pont most, mivel érdemeltük meg?

Ha boldogok vagyunk, meg se fordul a fejünkben, hogy annak mi lehet az oka. Pedig kéne…

Feltettem hát a kérdést, hogy miért vagyok épp most boldog… Az voltam, de a választ nem találtam. Lehet, hogy csakis tőlünk függ. Megtalálni a szépet, az aprót, ami mosolyt csal az arcunkra. És igaz. Hosszú és kemény munka kell hozzá, hogy ezt elérjük és megértsük.

Még nekem sem sikerült…

Mindig körülfon valami megmagyarázhatatlan szomorúság és magány, ami nem ereszt el akkor sem, mikor boldog vagyok. Végig kísér és segít. Elgondolkoztat, és józanságot nyújt. Hiszen nő vagyok naivsággal és szűnni nem akaró reménnyel megáldva.

„Azt mondom, ami vagyok.

Semmi és minden, ahogy mindenki más.

Egyszerűségében csodás.”