Az amerikai új hullám talán legsikeresebb, legtöbb slágert felmutatni tudó zenekara. Az együttes nevében szereplő szőkeséget Deborah (Debbie) Harry, fotogén arcú és alakú, kellemes hangú énekesnő testesíti meg; a szellemi vezér, a zeneszerző-gitáros-hangszerelő pedig Chris Stein. Debbie Harry 1945-ben született New Jersey-ben, és a hatvanas évek végén egy bizonyos Wind In The Willows együttesben, amely pszichodrámai borzadásokat vitt pódiumra idegileg cserzett szűk hallgatóságának, még szénfekete hajjal csörgődobot rázott és énekelt, de dolgozott fodrászként is. Késöbb a Stilettoes nevű, női énektrió tagja lett, mígnem 75 végén összetalálkozott Chris Steinnel, James Destrivel és a banda többi leendő tagjával. Debbie egy viharos éjszakán megszőkült és máris létrejöhetett a Blondie. Pályafutását a Blondie New Yorkban az új hullám egyik letéteményeseként kezdte. Ahhoz az irányvonalhoz sorolták, amelyet többek között Patti Smith, a Talking Heads és a Ramones képviselt. Stílusában azonban hamarosan változás történt és a slágerelemek kerültek előtérbe. Zenéjükben rengeteg stílusjegy található, modern technikai effektusokkal, hangszerelési formákkal kiegészítve. 1977 elején jelent meg első, az együttes nevét viselő album, amelyet 78-ban két másik LP követett: a Plasztik lemezek és a Párhuzamos vonalak. Ezeken már bőven találkozhatunk slágerekkel, amelyek közül az Üvegszív (Heart Of Glass) az év slágere lett. De népszerű lett a Vasárnapi lány (Sunday Girl) és a Hanging on telephon is. 1979-ben megjelent az Eat To The Beat című album, amelyről az Álmodozom (Dreaming) lett a sláger. Érdekes módon valamiféle punk, később new wave együttesként jegyezték a szaksajtóban az együttest, jóllehet tulajdonképpen "csak" kellemes, jól előadott slágerzenét, soft rockot játszottak ebben az időben, kultúrált rockzenei kísérettel. A későbbiekben viszont a rock minden fajtáját készítik a hard-tól az easy-listening szinten discónak is beillő számokig. A "Párhuzamos vonalak", ahogy mértanból tudjuk a végtelenben találkoznak; a Blondie esetében a párhuzamos karrierek találkoznak egy pontnál: az Amerikai dzsigoló című filmben a Blondie adja elő a Hívjál (Call) című slágerbetét dalt, a producer Mike Chapman, a zeneszerző Giorgio Moroder. Ekkor fedezik fel Debbiet a film számára akinek mozikarrierje sem lebecsülendő. Deborah Harry főszereplésével elkészül a Union City című film melynek betétdala Debbie előadásában hamar aranylemez lett. Debbie Chris Stein zenéjét énekli a Polyester című filmben is. 1980-ban megjelenik az Autoamerican című nagylemez amelyről előbb egy másfél évtizedes jamaikai sláger új változata a Magas az áradat (The Tide Is High), majd a Rapture (Elragadtatás) lett világsláger. Időközben Chapman és Moroder helyét egy másik zenei konszern két vezetője veszi át, mégpedig a Chic két szerző-hangszerelő muzsikusa: Edwards és Rodgers, akik előzőleg Diana Ross, a Sister Sledge és a francia Sheila "gondozását" vállalták magukra. Ezt követően jelnt meg a Blondie nélküli Debbie Harry nagylemez melynek címe KooKoo. Mindeközben az együttes sorozatban világturnékon vett részt, nem csoda tehát, hogy a nyolcvanas évek elejére elfáradtak és 1983-ban bejelentették szétválásukat. A tagok szolóban is próbálkoztak. Chris Stein időközben súlyos betegségen esett át. Óriási meglepetésre 1999 elején Debbie az eredeti tagokkal lemezt készített és bejelentette, hogy újra ringbe szállnak. Legutolsó lemezük címe: No Exit. Továbbra is minden lemezüket maximális sikerrel adják el, minden húzásuk világsiker.