New York egyik  zenei szempontból is híres negyede a Greenwich Village. Fõleg a blues és a folkzene nagyjai kerültek ki innen. Amerika legnagyobb folk-protest zenésze, Bob Dylan is innen indult a világhír felé. 12 éves korától gitározott, és mire 18 éves lett, már több együttesben is megfordult. 1959-tõl egyetemre járt, majd két évvel késõbb, mint profi zenész Greenwich Village-ben dolgozott. Mély benyomést tett rá ekkoriban Woody Guthrie "Bound For Glory"-ja. A híres folkelõadó hatására mûvésznevet vett fel, - így lett Bob Dylan. A névválasztás érdekessége, hogy az amerikai énekes, gitáros szerzõ egy angol költõtõl, Thomas Dylantõl kölcsönzött nevet. A zenei véna mellett jó költõi képességekkel rendelkezõ mûvész gyakran zenésítette meg saját verseit. 1961-tõl elõadásmódjára a "Talking Blues" beszélõ blues a jellemzõ, és a mûfaj nagy mesterévé vált. Elsõ lemeze 1962-ben jelent meg a CBS-nél. Az elkövetkezõ 4 év bizonyára élete legjobb és legsikeresebb szakasza volt. 1963-65 között gyakran lépett fel Joan Baezzel közösen. Ebben az idõben 11 lemeze jelent meg, híven tükrözve tehetségét, termékenységét. Nagy sikerei: A Hard Rain's Gonna Fall, Masters Of War, Like A Rolling Stone, Blowin' in The Wind:

"Hány évig létezhet egy hegy
Míg az belemállik a tengerbe
Hány évig létezhetnek még emberek
Míg megengedik nekik, hogy szabadok legyenek
Hányszor fordítja el egy férfi a fejét
Hogy úgy tegyen, mintha nem látná
A választ, barátom, elfújja a szél
A választ elfújja a szél."

Az akusztikus zenét játszó Dylan a 65-ös Newport Folk Fesztiválon három számot elektromos gitáron adott elõ. Az újdonság váratlanul érte a rajongókat, kifütyülték - így a további dalokat ismét akusztikus gitárkísérettel kellett elõadnia. Ekkortájt fedezett fel egy együttest a Band-et, amelyet kísérõzenekarának szerzõdtetett. 1966-ban a Like A Rolling Stone lett óriási siker, amit egy évvel korábban Newportban még kifütyültek. 1966 júliusában Dylant motorbaleset érte, és emiatt másfél évre visszavonult a zenéléstõl. 1968-tól gyengébb idõszak következett; zenéjében és érzelmileg a mélypomtra jutott. Ennek egyik oka az volt, hogy elvált feleségétõl, másrészt filmes próbálkozásai is csõdöt mondtak. A Renaldo és Clara címû filmje megbukott és a kapcsolata is megszûnt a Banddel. Dylan a hetvenes évek elején lassan összeszedte magát. Jó néhány saját lemezt készített. Az 1969-es Nashville Skyline címû lemeze heves vihart kavart. A country muzsika fellegvárára utaló címválasztás is jelzi azt a változást melyen Dylan keresztülment. A politikus tartalmú, közérdekû mondanivalót hordozó dalszövegek helyett egy problémamentesebb világot kínált fel a hallgatóknak. Bár dalai kevésbé voltak politikusak, a haladó elvû ifjuság mellett ezután is kiállt. A közönség továbbra is szivesen vásárolta lemezeit, közülük a Desire eladási példányszáma volt a legnagyobb, kétszeres platinalemez lett. 1971 végén ismét együtt koncertezett a Banddel. Az 1976-os évtõl fogva zenéje javult, ismét nagy idõszaka következett, de szövegeiben nem mindíg tudta elérni a régi színvonalat. 1979-ben fellépett a Band búcsúkoncertjén és szerepelt az errõl készült "Last waltz" címû filben. Ezután két évre visszavonult a nyilvános szerpléstõl. 1981 augusztus 1-jén lépett újra színpadra a Bangladesh megsegítésére szervezett koncert 10 éves jubileumán. Nem sokkal ezután Izraelbe látogatott vallási tanulmányútra. Érdeklõdése ekkoriban nagymértékben a vallás felé fordult. 85-ben sok híresség mellett õ is részt vett a Live Aiden 1989 óta évenként elzarándokol Angliába, ahol telt házas koncerteket ad. 1996-ban a torontói filmfesztiválon mutatták be Pennebaker Bob Dylanrõl készült dokumentumfilmjét ( Don't Look Back ). 1997-ben mellkasi fájdalmakkal szállították kórházba. Ugyanezen évben 23 éves Jakob nevû fia megalakította a Wallflowers nevû együttest. Zeneszerzõi nagyságát leginkább talán az bizonyítja, hogy szerzeményeibõl az elmúlt két évtized alatt seregnyi nagyszerû feldolgozás készült.