Alapvető fontosságú a vizet tisztán és állandó körülmények közt tartani. Ennek érdekében hatékony szűrésre és rendszeres, részleges vízcserére van szükség . A pH mérésére szolgáló lakmuszpapírt itthon is beszerezheted. Sajnos a keménység- és nitritszintet csak külföldi indikátorral mérheted.

 Túl savas vagy túl lúgos a víz?

A vízben lévő hidrogénionok mennyisége határozza meg a víz kémhatását. Ez a pH- (pondus hidrogenii) skálán mérhető. A legsavasabb kémhatás 0, a leglúgosabb 14. Az a víz, amelynél a pH = 7, az "semleges" - nem savas és nem is lúgos. Mivel a skála logaritmikus, egy egységnyi pH-növekedés vagy -csökkenés tulajdonképpen tízszeres változást jelent a savasságban vagy lúgosságban.
A pH értékének hirtelen változása káros hatással van a halakra, stresszt idéz elő náluk. Az eredmény; színeik elhalványulnak, légzésük nem megfelelő, és nyálka keletkezik bőrükön.

Túl kemény vagy túl lágy a víz?

A víz keménysége csak édesvízi akváriumokban lényeges, mert a tengervíz ásványianyag-tartalma akkora, hogy a keménység mérése lényegtelen. A természetes forráshoz legközelebb gyűjtött édesvíz valószínüleg a leglágyabb. Amint a víz megkezdi útját a tenger felé, szennyeződik, és egyre keményebbé válik az oldott anyagok hatására.
Különbözőek a halak szükségletei; vannak természetes kemény vízből és vannak lágy vízből származó fajok. Amennyire lehetséges, ki kell elégítened ezeket az igényeket. A halak sem a pH, sem a keménység nagy változásait nem képesek elviselni, és hatásuk ártalmas lehet.

A keménység változtatása
A víz keménysége lehet változó vagy állandó. A változót könnyű eltávolítani; forrald fel, és hagyd kihülni a vizet, mielőtt a medencébe öntöd. Az állandó keménység megszüntetéséhez azonban ioncserélő műgyantát kell beszerezned, és a mechanikus szűrőhöz vagy a vízlágyítóhoz kell tenned. A keménység mindkét típusát csökkenteni lehet hígítással; lágyabb víz hozzáadása csökkenti a keménységet.
A pH-méréséhez hasonlóan, egyszerű - a színváltozás elvén alapuló - készülékkel mérheted a keménységet. Ez a készlet vagy a változó vagy az állandó keménységet méri.

Nitritszint vizsgálata

Olyan édesvízi akváriumokban, ahol nincs biológiai szűrés, ammónia- vagy más nitrogéntartalmú mérgezés érheti a halakat. Ennek oka, hogy noha a mechanikai és kémiai szűrők eltávolítják a lebegő anyagokat és megkötik az oldott szennyezések egy részét, nem képesek megbírkózni minden szennyezéssel. Az akvárium vizének méreganyagait megvizsgálhatod nitritmérőkészlettel, amely a nitrogén (N) mennyiségét méri mg/l-ben. Egy mg/l nitrogén 3,3 mg nitritnek felel meg. Ez a kritikus szint, efölött már károsodik a halak egészsége. A 0,1 mg/l-es nitrogénszint ártalmatlan. A nitrogén mennyisége 0,5 mg/l értékig azt jelzi, hogy a szerves anyagok lebontása nem teljes.

Nitritszint növekedését okozó tényezők
Számos szennyező anyag növelheti a nitritszintet az édevízi akváriumban:

- sok törmelék rakódik le az akvárium alján
- túl piszkos, tisztítatlan szűrők
- túletetés, ami a megmaradt eleség lebomlásához vezet
  a medencében
- túlzsúfolt akvárium, ellenőrizd, hogy jól számítottad-e ki a
  halaidnak szükséges teret 

A nitritszint helyreállítása
Ha azt találod, hogy az akváriumban sok a nitrit, a problémát azonnal orvosolni kell. Cseréld ki a víz kb. 80%-át, távolítsd el a törmeléket az akvárium aljáról. Az új víz hőmérsékletét igazítsd a régihez!

A sűrűség mérése

A "sósságot" vagy a tengeri-sókeverék erősségét sűrűségben fejezik ki. A tengeri akvárium vizének sűrségét hidrométerrel mérheted meg. Ez az eszköz a víz sűrűségétől függően merül a vízbe. A méréseket mindig azonos hőmérsékleten végezd. Győződj meg arról, hogy az igazi vízvonalnál olvasol-e le: A víz felszíne a hidrométernél görbületet alkot, amit meniszkusznak nevezünk; pontosan azt olvasd le, ahol a meniszkusz legalsó ponja a hidrométer beosztását keresztezi.

A víz körülményeinek beállítása
az íváshoz

Nem mindig kell megváltoztatnod a víz jellemzőit az édesvízi halak ívásához, dejobban gyarapodnak és könnyebben ívnak olyan körülmények között, amelyek közel állnak természetes élőhelyük viszonyaihoz. Az édesvízi halak többsége általában a csapvíznél lágyabb vizet kedveli. A legtöbb ikrarakó fajnál csak annyit kell tenned, hogy a hőmérsékletet néhány fokkal növeled. A másik egyszerű trükk, ami különösen a páncélos harcsáknál sikeres, a friss víz hozzáadása, amivel a természet évszakos változását utánozzuk. Az érzékenyebb fajok, pl. a diszkoszhal és a törpeszájú halak, a természetes élőhelyéhez közelebbi körülményeket igényelnek párzás idején, és az is valószínű, hogy az ikrák nem fejlődnek rendesen, ha a víz körülményei nem teljesen megfelelőek. Lassan kell a halakat az új körülményekhez szoktatni. Függetlenül az ívás sikerétől, utána a halakat vissza kell szoktatni az eredeti akváriumi körülményekhez.