Az akváriumi fűtő elektromos része egy hő - és vízálló üvegcsőbe zárt kerámiára van feltekerve. A csőből vízhatlan fedélen keresztül vezet a kábel a hálózathoz. A fűtők víz alá helyezhetők, és szabványméretekben - 25, 50, 75, 100, 125, 150, 200, 300 watt - készülnek.
A medencén belüli fűtő másik formája az akvárium talaja alá helyezett fűtőkábel. Ennek a típusnak az az előnye, hogy a halak nem égetik meg magukat. A medencén kívüli fűtőt újabban fejlesztették ki, ez egy elektromosan fűtött alátét, amelyre ráhelyezik az akváriumot. Korai azonban még ennek a sikerét lemérni.
A kisfeszültségű fűtés egy másik lehetőség. Sokkal biztonságosabb, mint a szabványos, viszont számos hátránya van: transzformátorra és a szokásosnál vastagabb vezetékre van szükség, a fűtőmérete is nagyobb, mint a szabványtipusoké.

A jó méretű fűtő kiválasztása

Az akváriumod fűtéséhez megfelelő erősségű fűtőt kell választanod. Durván úgy kell számolni, hogy 10 watt szükséges 5 liter víz fűtéséhez egy normális fűtésű szobában. Példáúl, ha 90 cm hosszú, 30 cm széles és 38 cm mély medence térfogata 100 liter, akkor egy 200 wattos fűtő megfelel. A 90 cm vagy nagyobb hosszúságú akváriumban jobb és egyenletesebb a hőelosztás, ha két távoli, külön egységet használsz. (Ezek az értékek hőszabályozós fűtésre vonatkoznak.)
Egy nagy fűtő tökéletesen működik egy kis medencében is, de fennáll a veszély, hogy a termosztát elromlik, beragad. Különösen veszélyes, ha bekapcsolt állásban hibásodik meg, akkor a viszonylag kis víztömeg gyorsan túlmelegszik, esetleg fel is forr, megöli a halakat, és elreped az akvárium. A kis medence hőmérséklete gyorsan ingadozik, a túl nagy fűtő áramlás lehet a gyakori ki - és bekapcsolások miatt is, ami a szabályozó korai meghibásodásához vezethet.
A kis fűtő a nagy akváriumban alig képes megbírkózni a fűtési terheléssel, és teljesen használhatatlan lesz, ha a szoba hőmérséklete nagyon lecsökken.