Filózgatás a vallás, reinkarnáció körül

Hiszek a reinkarnációban. Tudom, hogy valamelyik előző életemben spanyol kurva voltam, és most nem pontoztam ki a szót. Valamelyík életemben felakasztottak, lefejeztek, de lehet, hogy csak egyszerűen kicsit megfojtott valaki. (Lehet, hogy neki is előadtam reinkarnációs elméletemet). És még sorolhatnám. Bizton tudom, hogy férjemmel sem először próbáljuk elviselni egymást, de megfogadtam, hogy most végigcsinálom vele az életet és az ő teljes megelégedésére, mert a következő életemben nem akarok a felesége lenni. Viccesen szoktam neki mondani, hogy a következő életemben férfi leszek, ő lesz a feleségem és úgy megkapja tőlem, hogy arról koldul. Na de mi van, ha én kapom most vissza, amit esetleg ellene elkövettem? Szóval bonyolult ez a dolog. A lényeg, hogy hiszek a feltámadásban, csak nem az egyszeriben, hanem a folyamatosan ismétlődőben. Hiszek Istenben is, de nem a vallások által kreált Istenben. Az én Istenem jóságos és megbocsátó. Nem öli meg egyszülött fiát és nem büntet harmadíziglen, meg hetedíziglen. Nem veri más farkával a csalánt. Ellenben tiszteletben tartom mindenki vallásos elhivatottságát. Vallási témában nem szoktam vitatkozni, mert ez mindenki meggyőződésén alapszik. A vitának akkor van értelme, ha az általam jónak tartott dologról van esély, hogy meg tudom győzni a másikat. A vallási meggyőződés nem tartozik ide. Ezért nem szoktam politizálni sem.

No akkor nézzük ezt a reinkarnációs valamit, amit kitaláltam magamnak:

Az ember három fő alkotóelemből áll, úgymint test, szellem és lélek. Mikor feldobjuk a pacskert, a test kicsit elégetődik, vagy elkukacosodik. Tehát teljesen elvész, maximum egy kicsi trágya lesz belőle. A szellem is meghal, hisz lakhelye és táplálója az agy is bekrepál. A szellemből megmarad, mit segítségével életünk során létrehoztunk. A lélek viszont elhagyja a testet. Elindul bírái felé, akik földi pályafutását kiértékelve eldöntik, hogy mi legyen vele. Az előző életének minden emléke törlődik. (Ez a törlés néha nem tökéletes.) Amíg a döntögetésre vár itt van közöttünk egy más dimenzióban, tehát bár itt van nem érintkezünk egymással. A döntés végeredménye, amelyen a jóság, a tisztaság felé vezető úton való haladását mérlegelik többféle lehet. A csúcs, ha földi életei során eljut a lelki teljességhez, a lelki jósághoz, a következő transzporttal visszakerülhet hazájába, mely nagyon, nagyon messze van tőlünk. Nem tudom hol, hisz én is csak egyszer jártam ott, de emlékeimből törlődött a hely.
Amennyiben van még mit tennie ezen a „jóság” felé vezető úton, akkor bizonyos idő után, amely 1 perctől több száz évig is terjedhet újjászületik. Magával hozza az új életébe mindazokat a problémákat, amiket nem jól oldott meg előző életeiben. Ezért nem érdemes megöngyilkolásznunk magunkat, mert a következő életünkben a nyakunkba kapjuk ugyanazt a terhet, ami elől megfutamodtunk. Nagyon sok ember, közöttük én is, még jó párszor újjá fog születni. Addig kell itt téblábolnunk a Földön különböző testekben, amíg a bennünk lévő jóság le nem győzi a bennünk lévő rosszaságot. Na és hogy került ez a sok kóbor lélek ide? Nagyon egyszerű. A Föld lelkeinknek pont olyan büntetőbolygó, mint annak idején Ausztrália a büntetősziget volt. Mielőtt ideszáműztek bennünket, a Földön a majmok voltak a legfejlettebb állatok. Kicsit megmanipulálták őket és elindították az emberré válásnak nevezett folyamatot. Azután mikor már a majmokból lett emberek elég fejlettek lettek, idehozták az első szállítmányt. Ezer években mért ciklusokban meglátogatják a Földet. A megjavultakat elviszik és hoznak újakat is. Újabban a túlszaporodás miatt egyre kisebb időkihagyásokkal születünk újjá, pedig egyre gyakrabban látogatnak meg bennünket eleink is az új rosszaságokkal.