Ide azok a verseim kerülnek, amiket felkérésre írtam

Érdekes kihívás. Persze csak akkor az igazi, ha a téma megérint.

Tartalom

Helyettem
Megállunk

Helyettem

Mikor kezedben tartod e csokrot
Érezd, az kívánom, légy boldog!
Tudd szeretlek s hálás vagyok.
Érezd, bár nem lehetek ott,
Átölel gyengéden két karom,
S a virág összes szirmára írom,
Nagyon szeretlek édesanyám!
Olvasd el mindegyiket, s gondolj reám,
Gondolj lányodra, s ölelj mint rég,
Mikor öledben hallgattam a mesét.
Én odasimulok lélekben hozzád
Minden nap, nemcsak anyák napján.

(egy internetes lapon kértek fel anyáknapi vers megírására)



Megállunk

Telnek, múlnak az évek,
észre sem vesszük jönnek, mennek.
Tegnap még huszonéves fiatalasszony ma
azt mondja: nyugdíjba vonultam.
Csak nézek csodálkozva, hitetlenül rád,
s gondolatban lepergetem az időt,
tényleg eltelt az a harminckét év,
ilyen hamar elröppent harminckét ősz,
elsuhant harminckét tavasz, nyár s tél?
Nem lehet, csupán csalfa tévedés
s holnap az asztalodnál ülsz ismét?
Jó volt odamenni hozzád.
Egy mosoly mindig kijárt.
Megállt kezed a billentyű felett,
rám néztél s érdeklődve kérdezted:
Hogy vagy, minden rendben?
Még kezem félig ott ült a kilincsen,
de már el is mondtam: Igen, rendben.
Hiányozni fog a mosoly, a kérdés.
Most csak egy üres asztal, kikapcsolt gép
néz rám csendesen, ha szobádba lépek.
Neked megkezdődnek a nyugdíjas évek.
Először nem is tudod, mit  kezdj vélük,
reggel nem szól hajnalban a vekker
elég, ha csak nyolc után kelsz fel,
nem kell buszra várni minden nap,
délután sietni, mert vár a második műszak,
De nem jó mégse, hiányzik a megszokott ritmus
Hiányzik a munka, akár jó volt, akár rossz.
Azután jönnek majd az unokák
s feledtetik a fel-feltörő hiányt,
feledtetik az ottmaradt kollégát,
harminckét évnyi ledolgozott sok-sok órát.
Telnek, múlnak az évek,
észre sem vesszük jönnek, mennek.
Ma itt állunk s körbe veszünk.
Nem búcsúzunk, csak elköszönünk.

(munkahelyemen az egyik kolléganőm nyugdíjbavonulására kérték, írjakegy verset)