Ötévi kutatás után találtak rá az ornitológusok Európa legveszélyeztetettebb énekesmadarának afrikai telelőhelyére. A csíkosfejű nádiposzáta Szenegál nyugati részén tölti a telet, de hogy pontosan hol, azt eddig nem tudták, pedig a telelőhely ismerte nagyon fontos a faj védelme szempontjából.

Hogy rátaláljanak a ritka madárra, a szakemberek ezúttal a hagyományos terepi kutatás mellett bevetették az izotópvizsgálatot, és a számítógépes modellezést is. Európában gyűjtöttek nádiposzáta tollakat, amelyeket a madarak afrikai telelésük idején növesztettek. A tollak szénizotóptartalmát számítógépes modell segítségével összevetették Nyugat-Afrika izotóptérképével, s arra jutottak, hogy az egyik telelőhelynek valahol a Szenegál folyó környékén kell lennie.

A Magyar Madártani Egyesület brit partnerszervezete a Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) expedíciót küldött a helyszínre, amely végül a nyugat-szenegáli Djoudj Nemzeti Parkban egy száz négyzetkilométeres területen megtalálta a régóta keresett telelőhelyet. Az előzetes becslések szerint 5-10 000 csíkosfejű nádiposzáta tölti itt a telet, azt azonban még nem lehet tudni, hogy a mi madaraink is köztük vannak-e.
 

Az apró termetű énekesmadár, amely a hortobágyi rétek féltett madárritkasága veszélyeztetettsége mellett több más különlegességgel is felhívta magára az ornitológusok figyelmét. Hajlamos például a poligámiára, hím és tojó egyaránt több partnerrel is kapcsolatot tarthat, a párok között a párosodáson kívül azonban nincs semmi kapcsolat, a tojó egyedül neveli a fiókákat.

A csíkosfejű nádiposzátát még a gyakorlott madarászok is igen ritkán pillantják meg, jelenlétére inkább csak a hangjából lehet következtetni. Magyarországon a becslések szerint 600-800 pár fészkel, ami Közép-Európa legjelentősebb állománya. Világviszonylatban a faj élőhelyeinek 95 százaléka eltűnt, s mára kevesebb, mint 15 000 példány található a világon.

Fotó: Kalotás Zsolt