Hnnn… Olyan hideg van…
Naruto följebb húzta magán a takarót és összegömbölyödött alatta. Megborzongott, ahogy a hideg átjárta testét.
A fal felé és hozzábújt, hátha segít valamit a hideg ellen. A fűtést még nem kapcsolta be. Túl sokba került ahhoz, hogy egész télen meleg legyen a lakásban. Így hát idén is elővette a Vastag Takarót, mely minden télen örök társaságot szolgáltatott neki.
Karjait saját maga köré fonta, próbálva melegíteni kihűlt testét. Hozzá volt már szokva, csak… valahogy mégis rosszulesett neki az egyedüllét ebben a zord időben.
Lehunyta szemeit, próbált elaludni. Vacogó fogakkal próbálta átadni magát az álomvilágnak…
…
…
…
Hnnn… meleg…
Naruto órákkal később, félálomban érezte, hogy hirtelen valami meleg került az ágyába. A meleg valaminek két karja is volt, melyek reszkető teste köré fonódtak, és közelebb húzták őt magához a kellemes langyot árasztó forráshoz.
Érezte, hogy valaki a tarkójának lélegzik… Erős, biztonságos, meleg akarok… Dobogó szív… Sasuke?
Sasuke…
Naruto óvatosan megfordult, és közelebb húzódott az alvó fekete hajúhoz. Homlokát a fiú kulcscsontjához nyomta, egyik kezével belemarkolt a fekete pólóba a fiú derekán, másikat pedig maga alá húzva, a védelmet nyújtó karok alatt végre elszenderedett.
|