Wolf's Rain-Nem beszél az eső
Zúg a szél, mardossa a földet vérvörös ómen szakítja fel a ködös eget Az eső nem beszél, néma marad kormos palást gomolygó függönye falja fel a holdat Viharos szélben sikoltozik a haldokló világ A sikoltozó világban hallom a farkasok hangját Hallom a farkasok hangját, s érzem... A fagy felforrósít.
Miért érzem úgy, hogy becsaptál? Hosszú út nyomos pora kavarog mögöttem Hamis vágyat kergettem és elérhetetlenné váltál Mond, miért szaladsz el előlem? A havas esés, mely ellep engem....hideg fagyos föggünyében szemlélem értelmet akarok neki adni, s remélem... ha elalszom, akkor melegebb lesz...
Recseg a világ, meghalni készül feladta életét a tudatos anyag csontos tornyok gótikájáról fémes csonk perdül az idő sűrű masszává folyik össze Az Éj ura csodálja az enyészés virágillatát Minden szemből kihuny az élet fénye és elveszti lelkes mivoltát...
Nagyon hideg van...
Miért érzem úgy, hogy becsaptál? Hosszú út nyomos pora kavarog mögöttem Hamis vágyat kergettem és elérhetetlenné váltál Mond, miért szaladsz el előlem? A havas esés, mely ellep engem....hideg fagyos föggünyében szemlélem értelmet akarok neki adni, s remélem... ha elalszom, akkor melegebb lesz...
Hó hull le s lep el mindent összeolvasztja, hisz minden holt búsan, gyászosan suttog a nem létező eső s mossa el azt, ami élőé volt. Elmossa, igen a Farkasok útját Felszárítja róluk a vér száradt porát S remélem, ha elalszom, akkor melegebb lesz...
Érzem, hogy ellep, és simogatja bundám nedves ujjaival cirógat és hízeleg nekem virulnak a virágok, mint a búcsúzó látomás és fehér koporsóba temetik testem látom még, halványan is, hogy a hold kiezüstözik és elégedetten szemlélem ásítanék, de ahhoz is fáradt vagyok így inkább becsukom szemem... Nem is mondok „jó éjszakát” hisz tudom, enyém a reggel Takarj be, s ne mondj „jó éjszakát” csak győzd meg az esőt, hogy legalább köszönjön nekem...
Már nem fázom...
|