Bár szanghánk csupán egy éves fennállásnak fog örvendeni 2007. áprilisában, mégis élményekben gazdag múlttal rendelkezik. Hivatalossá válásunk előtt már fél évvel megalapította 3-4 akkor még álandó taggal Tóth Erik, Székely Attila (a bútorház tulajdonosa) és Barabás Péter. Pár hónappal később megrendezésre került egy szeptemberi napon az első nyílvános tanítás a helyi művelődési házban, Lahucsky Péter közreműködésével. Akkor sok jó karma érett be, és egy kisvároshoz képest elég sok érdeklődőt illetve álandó tagot vonzott a központunk, még a környező városokból is. Ole, mikor megáldotta a szanghát, azt mondta, mi olyanok vagyunk, mint egy Törzs, és különösen mély szálak fűznek össze bennünket. Végül is magyarországon egyedülállóak vagyunk az átlag 18-19 éves korral. Így mára 10-12 álandó taggal büszkélkedhetünk, (és mostmár az idősebb korosztályokból is) és szorgalmasan ténykedünk, belefektetve minden erőnket, hogy ez a létszám folyamatosan emelkedjen, de nem elhanyagolható, hogy a minőségre is ugyanígy építünk. A kapcsolattartás, illetve a részvétel a többi szangha közös programjaiban kissé nehézkes, mivel mind fiatal tanulók vagyunk, de minden tőlünk telhetőt megteszünk. Egy éve még (az akkor) fűtetlen bútorházban, hol ülő garnitúrákon, hol a földön meditáltunk, de mindíg feledtette velünk a kezdeti nehézségeket az egymás közti szeretet és összetartás. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szanghának az önzetlen segítséget, amit kaptunk tőletek, kivált szeretnénk köszönetet mondani a Szegedi szanghának a folytonos pátyolgatásért és terelgetésért, ami a kezdeti lépéseinket és a néhai botlásainkat illette. Köszönet az egész menedéknek és erőmezőknek, hogy folyamatos jelenlétükkel nem enged elhagyni az erőnk és összetartanak bennünket!

Karmapa csenno!