Hérodotosz, a "történetírás atyja" -- amúgy vérbeli mesemondó -- A görög--perzsa háború című leírásában többször is megemlíti Egyiptomot, mely már a háborút kirobbantó ellentétben is fontos szerepet játszott. De induljunk el a történet elejéről! Az ellenségeskedés -- mint a történelem folyamán oly sokszor -- most is nő(k) miatt kezdődött...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Argosz nevű város, melybe a phoinikiaiak áruikkal kereskedve jutottak el. Hogy, hogy nem, Inakhosz király leánya, Ió is szemet vetett a hajókon kirakott portékákra, a kereskedők viszont Argosz asszonyait szemelték ki maguknak. Így történt, hogy Ió -- néhány társával együtt -- egy kereskedőhajón Egyiptomba "utazott". A hellének, akik tudvalevőleg igen nagy büszkeséggel és bátorsággal rendelkeztek, a rajtuk esett sérelmet rögtön kétszeresen torolták meg: a türoszi királylány, Európé, valamint az aiai Médeia elrablásával nyilvánították kiegyenlítettnek a számlát. A nők ide-oda rabolgatásának sorozata tovább folytatódott, mi azonban térjünk vissza Inakhosz elhurcolt leányához...

Ió a phoinikiaiak szerint nem túszként, hanem önként utazott Egyiptom felé, mivel a kikötőben "túlontúl közeli" ismeretséget kötött a hajó kapitányával. Persze, abban az időben, (főleg egy király lányának) nem volt illendő ilyet elkövetni; a nagyobb problémát Ió számára mégis szerelmük kilenc hónap múlva születendő gyümölcse jelentette. Mivel szülei előtt mégsem vallhatta be a történteket, hát inkább utazásra adta a fejét. Eddig tartott tehát Hérodotosz leírása Ióról. A történet azonban így közel sem tökéletes. Az író egy oly aprócska részletet elfelejtett megemlíteni, hogy Ió a legendák szerint később tehén képében baktatta körbe a fél világot. De haladjunk csak szépen sorban!

Ió Egyiptomba menekülésének van még néhány változata a mítoszok között. Létezik például egy olyan történet, mely szerint maga Zeusz vetett szemet a lányra (amúgy ez nem is olyan nagy csoda, hiszen a villámok ura köztudottan csapodár életet élt). Az persze várható volt, hogy mindezt Héra nem hagyja megtorlatlanul. Ió tehát tehénné változott, s miután kalandos körülmények között megmenekült a százszemű Argosz őrizetéből, egy bögöllyel hozta össze a dühös istennő. A rovar pedig nem hagyott nyugtot szegény Iónak, aki átkocogott Dódónéba, majd a Duna-vidékét is meglátogatva haladt tovább a Kaukázushoz, ahol szívélyes beszélgetést folytatott a leláncolt Prométheusszal. Innen Európát majd Kis-Ázsiát érintve, hosszú út megtétele után jutott Egyiptomba, ahol végül, ismét emberként férjhez ment, és megszülte -- Zeusz fiát.

És  hogy  hogyan  kerül  a  történetbe  --  modern elemként -- a Milka-boci? Egyes elbeszélések szerint még tehén alakjában Ió hol fehér, hol lila, máskor fekete színben pompázott. A lilafoltos alpesi patás regéjének mentségére szolgál az a tény, hogy az argosziak a Holdat tehénként tisztelték, s így a királylány "színváltásai" a Hold változását követik (újhold -- fehér, telihold -- vörös, ha elfogyott a Hold -- fekete).

Hogyan lett a vörösből lila? -- vetődik fel valószínűleg jogosan az olvasóban a kérdés. Ez azonban már a görög nyelv szépségeivel kapcsolatos probléma; az "ión" szó ugyanis görögül ibolyát jelent...

Ez volt tehát Ió története, aki vagy a bögöly csípésébe belehalván, vagy férje oldalán boldogan (bár időnként félrelépve) fejezte be földi pályafutását.