A titkos ablak története akkor kezdõdött, amikor a Columbia Pictures elkezdett érdeklõdni Stephen King Four Past Midnight címû kötetetének "Secret Window, Secret Garden" címû novellája iránt. David Koepp író-rendezõt keresték meg, hogy írjon forgatókönyvet az elbeszélésbõl. Koepp már több ízben dolgozott együtt a stúdióval, gyümölcsözõ együttmûködésük eredménye volt az utóbbi idõk több nagy mozisikere, mint például a Pókember és a Pánikszoba, melyeknek Koepp írta a forgatókönyvét.

"King története nagyon emlékeztetett Koepp egyik korábbi rendezésére, a Hetedik érzékre, mert az is egy olyan fickóról szólt, aki látszólag elvesztette kapcsolatát a valósággal - magyarázza Gavin Polone producer. - A Pánikszoba klausztrofób atmoszférájával is voltak hasonlóságok, hiszen ott is be van szorítva a történet egyetlen házba."

"Vonzódom az olyan filmekhez, amikben a fickó bekattan egy szobában - vallja be nevetve Koepp. - Nagy kihívás olyan történetet kidolgozni, ami egy nagyon erõsen behatárolt térben játszódik, és szeretem az ilyen kihívásokat. Noha a filmben van néhány külsõ jelenet is, a történet tulajdonképpen Mort Rainey lakásában játszódik, és egy olyan fickóról szól, aki épp nagyon rossz passzban van, és túl sok idõt tölt egyedül otthon. A bezártság és a paranoia témakörét akartam körbejárni, ez mindig nagyon érdekelt. A bezártság nagyon fura dolgokat hoz ki az emberbõl, és ha a saját lakásunkban történik velünk rossz, az nagyon rémisztõ tud lenni."

King feszesen megírt novellájának másik fontos aspektusa azon katasztrofális állapot bemutatása, amikor egy termékeny író alkotói válságban szenved. Koepp, a sikeres, keresett forgatókönyvíró saját élményeire támaszkodva, elsõ kézbõl tudta bemutatni az írás néha nagyon is gyötrelmes procedúráját. "Részben azonosulok Morttal, mert ismerem ezt az életmódot - meséli Koepp. - Ahogy sok író, Mort is azzal küszködik, hogyan hangolja össze a fejében zajló történeteket a külvilág eseményeivel. Én is teljesen egyedül szeretek lenni, amikor írok, bezárkózom egy szobába, és nem akarok senkivel találkozni. Nehéz a külvilággal foglalkozni, amikor az ember ennyire befelé fordul. Aztán Mort életében egyszer csak felbukkan John Shooter, aki szó szerint rátöri az ajtót, úgyhogy nem csoda, ha rosszul érinti, különösen, mivel éppen emocionális válságban is van."
Az alkotói válság csak még jobban gyötri Mortot. "Az íráshoz önmagunkból kell építkezni - mondja Koepp -, ezért ha az ember depressziós, nagyon nehéz nekiállni. A heverõ mindig nagyon csábítónak tûnik. Nagyon körültekintõen választottuk ki Mort kanapéját, mert nem ismerek egyetlen írót sem, akinek ne volna egy jó kis döglõs kanapéja. Én magam teszteltem mindegyiket, és szundikáltam is egy kicsit azon, ami végül a filmben látható."

A szereplők kiválasztása

Depp számára nagy segítség volt, hogy egy élõ író élményeibõl meríthet ihletet, aki egyben a rendezõje is. "David nagyon inspiráló volt - jegyzi meg Depp -, már az elsõ pillanattól kezdve rokonságot éreztem vele, mert ugyanazon a napon születtünk." A színész azt is nagyon megtisztelõnek érezte, hogy Koepp egész a Karib-szigetekig elutazott - ahol Depp éppen A Karib-tenger kalózai címû kalandfilmet forgatta -, csak hogy felkérje õt Mort Rainey szerepére.

Depp végül a forgatókönyv minõsége miatt mondott igent. "Emlékszem, még csak a 15. oldal körül tartottam, de már biztos voltam benne, hogy egy eszméletlenül jól megírt könyvet tartok a kezemben. A dialógusok valóságosak, nem erõltetettek, a szituációk erõsek. Tovább olvastam, és elértem arra a pontra, amikor érzelmileg teljesen azonosulok Mort problémájával, aztán jön a meghökkentõ fordulat, ami nagyon meglepett. Tényleg nem sejtettem, hogy ez fog történni, nagyon élvezetes volt olvasni, és tudtam, hogy a nézõ is épp ennyire fogja élvezni."

Depp egyébként is vonzódik az írókhoz. Terry Gilliam Félelem és reszketés Las Vegasban címû filmjének elõkészítése során összebarátkozott az íróval, a legendás Hunter S. Thompsonnal, akit a filmben alakított. Depp jelenleg is egy legendás író megformálására készül, õ fogja játszani J. M. Barrie-t, a Pán Péter szerzõjét a "Neverland" címû filmben. "Szerintem minden mûvésznek, de egy írónak különösképpen, a fantázia a legjobb barátja. De lehet legnagyobb ellensége is, ha túl sok gondolat dübörög a fejében. Ez Mort problémája is. Õ egy remete. Bizonytalanul érzi magát az emberek között, és azt akarja, hogy békén hagyják. A baj csak az, hogy önmagát nem tudja békén hagyni."

Koepp második nagy dobása az volt, hogy sikerült megnyernie John Turturrót John Shooter szerepére. "Nagyon akartam Johnt, mert egyike azon színészeknek, akik teljesen át tudnak lényegülni a figurává, akik valóságos, hihetõ karaktert tudnak létrehozni. Ez különösen fontos volt Shooter esetében. John olyan, mint egy kaméleon, a nézõ soha nem tudja, hányadán áll vele. Mindez jól jött Shooter figurájához, hiszen õ egy olyan férfi, aki a semmibõl bukkan fel, és titokzatos, megfoghatatlan légkör veszi körül."

Koepp egyfajta bûnös vonzalmat érez Shooter karaktere iránt. Ennek a fickónak a romlatlan, bár nyilvánvalóan torz mûvészi meggyõzõdésébõl ered az erõszakra való hajlama. "Szeretek úgy gondolni Shooterre, mint a tiszta mûvészet megtestesítõjére. Ezzel szemben Mort üzleti gondolkodású író, aki reméli, hogy az embereknek tetszeni fog, amit ír. Ez nagyon szép kis konfliktust eredményez köztük. Soha nem tudjuk pontosan, ki mond igazat, de egy kicsit jobban hiszünk Mortnak, mert Shooter teljesen eszelõs és õrült dolgokat mûvel. De a kétség mindig ott van."

Érdekes módon Stephen King és Shooter figurája között van valami furcsa hasonlóság. "Még a forgatókönyvet írtam, amikor elkaptam ezt a mondatot Stephen Kingtõl - mondja Koepp. - Épp arról beszélt, hogy fel akar hagyni az írással, mire valaki a hallgatóságból megkérdezte, hogy ezt úgy érti, egyáltalán nem fog írni? Mire õ azt mondta, hogy dehogyis, minden nap fog írni, csak nem fogja publikálni."

Turturro fia nagy King-rajongó, ezért nagyon izgatott lett, amikor megtudta, hogy a papája egy Stephen King-filmben fog játszani. "Olvastam pár könyvét, és tetszettek a könyveibõl készült filmek, de ez semmi a 13 éves fiamhoz képest, aki nagyon odavan érte - mondja Turturro. - A fiam az ügyeletes észkombájn a családban, elolvas minden forgatókönyvet, amit kapok, és a lelkemre kötötte, hogy ezt mindenképpen vállaljam el."

Turturro szintén játszott már írót, nevezetesen Barton Finket a Coen testvérek Hollywoodi lidércnyomás címû filmjében, aki történetesen szintén alkotói válságban szenvedett. Hogy Shooter valódi író, netán csak egy csalódott, önjelölt író vagy valami ennél is rosszabb, a nézõnek kell eldöntenie. "Soha nem játszottam még pszichothrillerben, ez a feladat nekem teljesen új volt, de nagyon izgalmasnak és kihívónak találtam. Fogalmam sem volt róla, hogyan fogok nekilátni ennek a figurának, amíg ott nem álltam a kamera elõtt, és el nem hangzott az elsõ 'tessék'."

Az is nagyon csábító volt Torturro számára, hogy Johnny Depp-pel játszhat együtt. A két figurát különleges kapcsolat fûzi össze: Shooter fanatikusan ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, miszerint Mort ellopta a történetét, míg Mort épp ilyen vehemensen állítja, hogy ez nem igaz. Ez a szoros, már-már szimbiotikus viszony több intenzív, idegtépõ jelenetbõl épül fel, ami különleges kapcsolatot igényelt a két színész között. "Johnnyval nagyon könnyû együtt dolgozni - jelenti ki Turturro. - Van valami nyugalom a munkastílusában. David nagyon szabadon hagyott minket dolgozni, és Johnnyval kiválóan lehetett improvizálni. Intuitív és sokoldalú. Ráadásul remek humorérzéke van. Végig nagyon élveztem a közös munkát."

A történet egyik kulcsfigurája Amy, Mort volt felesége, akit Maria Bello alakít. "Szerettem volna végre Mariával dolgozni - mondja Koepp. - Csodálatos színésznõ, aki képes egyszerre több összetett érzést közvetíteni. A nézõ nem biztos benne, hogyan is kell éreznie a figurája iránt. Ahogy minden jó színész, Maria is megnehezíti a nézõ dolgát, hogy ne csak azon múljon az empátiánk, hogy szeretjük vagy nem szeretjük. Maria figurája hol szimpatikus, hol nem az, ezért olyan színésznõre volt szükségem, aki kezelni tudja ennek a helyzetnek a bonyolultságát."

Bellót a közönség a Vészhelyzet Anna Del Amicójaként és a "The Cooler" címû film szexi pincérnõjeként ismerheti, utóbbiért Golden Globe Díjra is jelölték. A színésznõ el volt ragadtatva a felkéréstõl. "Elõször is nagy rajongója vagyok a thrillereknek, különösen Stephen Kingnek. Amikor elolvastam forgatókönyvet, teljesen el voltam ragadtatva. Faltam az oldalakat, és tényleg nem sejtettem, hogy mi lesz a sztori vége. Amikor elõször találkoztam Daviddel, beléptem az irodájába, és felkiáltottam: imádom ezt a könyvet! Beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy hasonló elképzeléseink voltak a figuráról és a történetrõl."

Amy stílusban, attitûdben és temperamentumban egyaránt szöges ellentéte Mortnak. "Amy és Mort közös élete darabjaira hullott, de Amy próbálta még egy ideig összetartani a már szétesett kapcsolatot" - mondja Bello. Bellónak több kaszkadõrfeladatot is végre kellett hajtania, ahogy Amy felveszi Mort egyre kiszámíthatatlanabb és erõszakos életstílusát, de ez nagyon tetszett neki. "Nagyon meglepett, hogy mennyire élvezi a szerep fizikai kihívásait - meséli Koepp. - A legtöbb kritikus jelenetet maga csinálta végig, és nagyon jó volt a mocsokban való ide-oda hempergésben."

A fizikai feladatok megtámogatták a jelenetei fokozódó pszichikai intenzitását. "Volt egy négynapos jelenet, ami különösen megerõltetõ volt - mondja a színésznõ. - Emlékszem, az egyik felvétel elõtt leugrottam párszor a lépcsõrõl, hogy visszanyerjem az energiáimat, és azon gondolkoztam, hogyan fogom azt megõrizni a jelenet során. De végül az adrenalin átvette a hatalmat. Az életben nem lehet felkészülni az ijesztõ vagy meglepõ szituációkra, és egy pont után a szívem és testem egyszerûen átveszi a hatalmat.