Ragadozó
Jövök, akár egy szélvihar, ami a szabadban talál Üldözlek, vadászlak, mint egy áldozatra, amíg nem talál Egy ragadozó, elakad a szó, mégis küzd foggal, körömmel Adrenalin táncol a szívével
Bárhol jársz most, bármi rejt és bárki lát Egy megszállottként vadászom rád Üldöz a szerelmem
Minden perc, amíg élek Amíg a vér az eremben jár Minden kép, amit látok s engem lát Minden szó, amit hallok Amíg a testem visz tovább Addig hajt, amíg nem találok rád
Jöhet akár a mennyország, vagy a pokol tüze, ami az utamba áll Mint egy megszállott szerelmes, aki ölni is tudna, úgy kíván Kereslek égen, földön, én küzdök örömmel Adrenalin táncol a szívemmel
Tetovált sorszám
Én mindent elmondok Bevallok mindent, mert elkövettem szinte mindent, amit lehet És kegyelmet nem kér Mert szinte minden szánt szándékkal történt Én elhagyok mindent Amint csak lehet. Anya, felejtsd el a nevet, amit adtál nekem És ne gondoljon rám Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem
Nekem ez a hely már nem mond semmit Nekem ez a hely egy rémálom
Nekem ez börtön, ahol ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz Ahogy kaparok tíz ujjal ki a fényre, nincs nappalom, se éjszakám Nekem ez a hely, egy kényszerzubbony Nekem ez a hely egy zárt osztály Nekem ez börtön, ahol feszül a bőrömön egy tetovált sorszám
Én mindent elmondok Bevallom neked, csak hogy tudd, hogy hol a helyed, mert te is ugyanaz vagy, mint én És kegyelmet nem kér Mindegy, hogy fekete vagy fehér, vagy éppen mi a hited Én elhagyok mindent Nem vagyok szent, egy szemen szedett hazugság a szerepem És ne gondoljon rám Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem
Radioaktív
Érzem a bőrömben, Hallom a lüktetésben, Érzem a levegőben, amit beszív a testem. Látom a vaksötétben. Minden könnycseppben. Hallom minden pillanatban itt benn, az elmémben. Táncol a csontjaimban, Lüktet az izmaimban, És minden ízben, ami a nyelvemhez érhet. Érzem az illatodban, Gyilkosban, áldozatban Ezt a különös lényt, ami éltet.
Mindenhol utolérhet, szabadon. Nem bír vele erő se hatalom. Akár egy modern bomba, ami radio- Ez is radioaktív!
Érzem a fájdalomban, Örömben, bánatban, Hallom az elmúlás utolsó sóhajában. Minden állatban, növényben, emberben Ezt a különös lényt, ami éltet.
Ami vagy…
Ne legyen kevesebb a szereped, Mint ahogy kell, és ahogy szereted. Nem kell fődíj Az élet nem jó vagy rossz film.
De ne csak azt add elő, ami vagy Te azt add oda, ami vagy majd Csak ez a két út van. Menj és válassz!
Vedd el, ami csak kell, ami jár Ne mondd el, mi a hibád, ami bánt Rejtsd el úgyis, ha nem a tiéd Ha szeret is, törd össze a szívét Vagy add át azt, ami neki is jó Legyen más Trójában a faló! Te legyél mindig kint, Vagy legyél mindig bent, Te legyél mindig fent, Vagy legyél mindig lent. De az, ami vagy - csak azt add! Az, ami vagy - csak azt add!
Ne legyen örömöd, ha letöröd, Másnak az örömét, ha leköröz. Ez nem verseny. Nem eszik forrón, se nyersen!
De ne csak azt add elő, ami vagy Te azt add oda, ami vagy majd Csak ez a két út van, nincs több. Menj és válassz!
Vedd el, ami csak kell, ami jár Ne mondd el, mi a hibád, ami bánt Rejtsd el úgyis, ha nem a tiéd Ha szeret is, törd össze a szívét Vagy add át azt, ami neki is jó Legyen más Trójában a faló! Te legyél mindig kint, Vagy legyél mindig bent, Mert jó és rossz jöhet, De csak az, aki sose hibás, Az vessen rád követ. Az vesse az elsőt!
Nincs végleg vége
Nincs tűz, ami véletlen ég Nincs út, amin nem járt még más Nincs robot, ami magától lép Terv nélkül egyszer csak talpra áll Csak egy vak hiszi azt, hogy ez világtalan világ Ahol él, és amerre jár
Lehet, hogy nem volt soha más ilyen És még nem szólt soha rád így senki Az élet, ami nem ér véget De mi lesz a folytatás? (Ha azt hiszed, hogy végleg vége, ha vége)
Nincs hang, ami semmitől van Nincs pofon, amit ne adna más Nincs olyan nap, hogy ne lenne nap Csak a felhő takarja esetleg el, de láss! Mert csak egy vak hiszi azt, hogy ez világtalan világ Ahol él és amerre jár
Olyan az élet… Néhány szó, ami mindenkiben az, És ugyanolyan jó, Vagy csak néhány nap, ami mindenkiben él, Örökre megmarad Bárhol jársz, mindig valaki, valamitől Kemény, mint a kő De a szíve nem tud fájni, eljön az idő Könnyebben törik, mint a jég
Reggel ott, ahol a Nap, ha kel Éjjel ott, ahol a Hold figyel Minden csillagon a fény Hülyeség, hogy nem érdekel
Olyan az életed, amilyet kívánsz, Figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz Pont az a story vége, amire vársz Legyen happy end ha véget ér
Néhány jel, néha mindenkinek kell, Hogy nincs egyedül De bármi is jön, amit másokkal teszel, Az egyszer visszaköszön Bárhol jársz, mindig valaki, valamiért Valamitől fél De a szív nem bátor, az élet olyan, mint a szél Hullik, mint fáról a levél
Black out
A szál itt fut tovább, minden fekete-kék Ha lehet, legyen minden az, amit ér De ma egy egész más nap vár Visszhangzik minden, amit leírtál
Tíz éve egy garázsban részegen Én rád is emlékszem Öt évre rá spirál és zöld legyen Anyagra éhesen Pár éve az Isten állata Az Úrhoz csendesen De mindig a színpad az otthona
Van, aki mindig erre jár Más már régen másra vár Sok ember mindent elfelejt Én meg semmit Néhány arc így is elvisel A többi másnak gondolt De én már elmondtam mindent
Milyen a szárny, ha letöröd Legyen a zöld az örömöd De ma egy egész más nap vár Visszhangzik minden, amit leírtál
Tíz éve egy garázsban részegen Én rád is emlékszem Öt évre rá spirál és zöld legyen Anyagra éhesen Pár éve az Isten állata Az Úrhoz csendesen De mindig a színpad az otthona Itt él csak
|