Rajtad áll

Megszülettél, nevelkedtél
Itt hagyod majd, ha elmentél
De az kérdés, hogyan éled
Helyesnek melyik utat véled

A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, ami elvakíthat
Figyeld, hogy mit súg a szíved
Ha helyén van, majd megsegíthet

(ha) rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz
benned és tetteidben a válasz
hogy a helyes úton érj célba
mondd mennyi harcot vállalsz?

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher
De ajándék is, hogyha jót teszel
A boldog életért tedd, amit tudsz
Vigyáznod kell, merre indulsz
Ahogy az életed végigéled
Olyan lesz majd a végítélet
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz
De csak magad felett uralkodhatsz

Mondd, mennyit?
Mondd mennyit?
Mennyit?

Az utadért!

Tűzön és vízen át

Minden újabb percben
Amiben magány vár engem
Erős vágy él bennem
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát
A gyönyör édes mámorát
Amit lényed adni tud
És ami a szívemhez jut

Minden álmod érdekes
Érted, érzem érdemes
Magam jobbá tenni
És ha kell, megküzdeni
A nagyvilág szemetével
Amitől te rejtettél el
Amikor elfáradtam
De tőled erőt kaptam

Te vagy a vágy és érzelem
Te vagy a szívnek értelem
Amikor eggyé válunk
És egy álmot látunk

Add, amit csak te tudsz, mert kell aki vagy
És ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely
A "szeretlek", de én erős hittel
Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát

Hagyjatok bízni! Jönnek és mennek hatalmak De legalább mindig jó nagyot buknak Ölelnek és dobnak az ajkak De néha a kulcsom jó a kapuknak De, ha nem találom meg még a helyem Attól kard alá zeném, fejem Nem teszem, hogy elmondjad újra: "Mi a fasznak élni, ő is megunta?" "Ember küzdj, és bízva bízzál!" De, ha nem megy legalább engem hagyjál! Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök, működik Hagyjatok bízni! Különben ezt is elveszik Vannak és lesznek is gondok A hét főbűn mindig tombol Annak a fejnek is mondok Pár szót, akit az élet rombol: A világ és a lét itt kegyetlen Közhely, mégis így van temetlen Minden szemét marad a régi De pár szép percért érdemes élni Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök, működik Hagyjatok bízni! Különben ezt is elveszik Gyilkos hajsza a percekért Megszakadni a semmiért Sok-sok ember túl sok bajával Az egész bolygó, levert fajával Én nem tudom, hogy hogy lesz vége De MA nem érdekel, csak legyen béke Meg szerelem, bál, gitár na meg a haverok Így lesz, ha itt még bízok Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök, működik Hagyjatok bízni! Különben ezt is elveszik

Lásd (Amit Neked szántak)! Nehéz ismét belátnom Hanyatlik szép világom Divattá vált a vakság Újra, pedig ész kell manapság Hazugsággal irányít Hatalmat így szilárdít Magának most a rendszer Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer Mert egymagadban kevés vagy Összefogni nem hagy A félelem, kényelem vágy De mégsem változol tehát... Lásd azt, amit neked szántak (És) tedd azt, amit tőled várnak! De én nem leszek szabad szolga A testem megtöröd, a lelkemet Soha Nem az vagy, amit vettél Csak egy rabszolga lettél Akit börtönbe zárnak És cserébe hasznukra várnak Nem is számít a részvét Csak az, hogy győzz; A részét Mutattam csak a vésznek Oly kevés szerep jut az észnek Annyi minden veszett el (Mert) sötét még az ember Ha rájön, újabb hatalmak Szakítják szerteszét. De csak... Lásd azt, amit neked szántak (És) tedd azt, amit tőled várnak! De én nem leszek szabad szolga A testem megtöröd, a lelkemet Soha

Utazó Gyűlölet, vagy imádat Valaki hallja az imádat Elveszett egy beteg korban Szerethetsz-e lenn a porban? Vagy úgy kell működj, mint a gépek Érzéstelen mintaképek Ha szívet használsz azon nyomban Talán szállhat, ahol dobban Szerezd meg, ami neked kell És temesd el, ami beléd ver A tested meghal napról-napra De a lelked megvan, harcolj azzal! Utazó világból jöttél Reméled, jól döntöttél Elhagyod a tested ma éjjel Egy vagyon a lelked a fénnyel Nem lehet már megmaradni Nyugodtnak, ahol kezd aratni A káosz, a terror, a hazug szenny Nem a bejáratnál olcsó a Menny Hogy túléld, erősnek kell lenned De kell, hogy legyen lélek benned Mert, ha egyszer bent feladtad Már meghaltál, csak te nem tudtad Utazó világból jöttél Reméled, jól döntöttél Elhagyod a tested ma éjjel Egy vagyon a lelked a fénnyel Miért nem érzel? Miért?

Ha mennem kell Ez a boldogságom, ez az óvó kar Hogy van még, aki engem így akar És a lelkem tükre Ez a hangos zaj A szavaim, a szép, a jó, a baj Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem fenn marad És mi véget ér: teljes út Ki fontos, majd megsirat Tudom azt, mi a dolgom És lesz is még Míg örömöt szerez mi bennem ég Ami jót még adhat Ez az élet. Én Kikaparom a Föld e féltekén Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem fennmarad És mi véget ér: teljes út Ki fontos, majd megsirat A boldogság, a szerelem, a szex és a zene, a család, buli, barátok, a minden hite A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő, ha igazért harcol ész és az erő Az állatok, a természet, az étel, az ital, lázadás és jóért a vihar Az évszakok, a Nap, a bolygó, az ég és minden, amiért még érdemes élni... Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem fennmarad És mi véget ér: teljes út Ki fontos, majd megsirat

Adj még (édes álmokat)! Gyerünk, adj még többet! Szerintem még bírom Tovább tart ez majd az égben, síron túl Nehéz most itt hagynom Akit nem hagynék el De, hogy BÍRD, egy másik énem léte kell Ha túl sok a szemét ebben A sorsban, szegényebben Állok, de mégis talpon Mert szívem ébren tartod Adj még édes álmokat És így már nem folytogat - Gondom - csak játék, ha kéjes hangodat Hallom. Már várom, mit szíved tartogat Bizalmat csak egyszer Adok és csak egyszer Kapok, mégsem kell félnünk érzem, mert A közöttünk gyúlt szikra Hatalmas tűz mára Gyönyörben és mélyben hűség védett vára Láss úgy, ahogy lettem! Értsd meg, amit tettem! Adj meg minden jót nekem! És én érted ezt mindig megteszem Adj még édes álmokat És így már nem folytogat - Gondom - csak játék, ha kéjes hangodat Hallom. Már várom, mit szíved tartogat

Itt az én időm Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya Ahol már csak is azért kell harcolnom, Amiben hiszek. Hidd el Az összes többi élve hat láb mélyre földel Láttam már annyi tervet, De nem tudom mi az ábra Mert bukás túl sok lett Ezért nem vehetem lazábbra Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom Itt az én időm, hogy tudjam, a jelet hordom Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet És el kell bele ma buknom Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul És ha már szívni kell Én döntsek, merre fújom Jöttem, majd elmegyek De ez csendben el ne múljon Megkapom-e azt ami jár? Megkapom-e azt aki jár? Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom Itt az én időm, hogy tudjam, a jelet hordom Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet És el kell bele ma buknom

Nincs vége Véget ért már ezerszer Szavukban ott volt a fegyver Nem hittem volna, hogy én is Egyszer így érzek, de mégis... Elhagyott minket a mámor Átvágta torkát ma Ámor Az emlékek szépek, de mára Kiégtél. Mondd mi is vár ha... Nincs szerelem, de nincs vége Nem tudok, de dönteni kéne Új tavasz nem jön a télre Hullámunk partját elérte Néha még jó, ahogy nézel A megszokás tart erős kézzel Tévedés volt itt keresnem Társat, de új útra leltem Az emlékek szépek, de mára Kiégtél. Mondd mi is vár ha... Nincs szerelem, de nincs vége Nem tudok, de dönteni kéne Eljött a szép idő végre Végső ítélet a jégre Azt adja meg, amit más nem Én övé, s ő már szerelmem Hinnék az ő hitében Választ az ő szemében Látok, ha eltakar a sötét És engem így akar Nem baj, ha... Nincs vége

Harcot vívnék? Néha még Kell a mély De nem lehet Szenvedély Mindened a szenvedés Élvezed a megvetést Nincs már benned Nincs már jó Nincs már vágy, se szó Ez nem az amiért Ő nem az akiért Érdemes Harcot vívni Ha végtelen benn a tél A fontosabb elvetél Ha élvezet a szenvedés A gyűlölet a véged és... Ez nem az amiért Ö nem az akiért Érdemes Harcot vívni Ez nem az amiért Ő nem az akiért Ez nem az amiért Harcolnék Ő nem az akiért Szenvednék