A mozgásszervek rendszerének működése abból áll, hogy megváltoztatja a testrészek helyzetét egymáshoz képest, vagy az egész szervezet helyzetét a térben. A mozgásszervek rendszerét az aktív és passzív mozgató berendezések alkotják. Ez utóbbihoz tartoznak a csontok, a porcok és a szalagok, az elõbbihez pedig az izomrendszer.

A test alapja a csontváz, amely különböző csontokból áll és ezeket a porcos-kötőszövetes szegély vagy szalagok kötik össze. A kutya csontjainak száma 228-232, azonban egyes fajtáknál a csontok száma eléri a 256-ot is. A csontváz úgy alakult, hogy az állat mozgását a könnyedség jellemezze és a szervezet megrázkódtatása gyors futáskor, ugráskor a legcsekélyebb fokú legyen.

A csontváznak hármas feladata van :

1. szilárd vázat alkot, amely egyben a test és az egyes testrészek alakját, méreteit is meghatározza;

2. a test üregeibe foglalt szerveket védi a külsõ erõhatásokkal szemben;

3. izmok, inak tapadására szolgál, s mint ilyen, passzív mozgató szerként szerepel. A csontokban lévõ csontvelõ pedig vérképzõ szerv.

A csontok csontszövetből állnak, amely tulajdonképpen kötőszövet és csontsejtekből, rostokból és alapanyagokból áll. Az alapanyag egyharmadát szerves, enyvadó rugalmas anyag, az ún. "csontporc" adja, kétharmada pedig szervetlen anyagokból, "csontföld"-bõl áll; a friss csont ezeken felül még jelentékeny mennyiségû vizet is tartalmaz.

A csont szilárdságát a mészsóknak köszönheti. Ha a csontot híg sósavba tesszük, akkor kivonhatjuk belőle az ásványi sókat. Ez az eljárás a decalcinatio; az ilyen csont az alakját megtartja, de megpuhul. Ha a csontot izzítjuk, a szerves anyag elég belõle, de az ásványi sók megmaradnak (calcinatio) , s az ilyen csont törékennyé válik, széthull. Az elföldelt csontban a szerves anyag elpusztul, a szervetlen rész azonban megmarad, sõt, ásványi sók felvételével elkövesedik (petrificatio) ; ez jellemzi az ásatag csontokat.

A csont kívülről tömörnek látszik, ez a külsõ része a kéregállomány, amely azonban csatornákat (Havers-, ill. Volkmann- féle csatornák) és lemezrendszereket foglal magába. Belül található a szivacsosállomány és ebben a vörös csontvelő. A nagyobb csontokban a szivacsos állomány helyett velőüreg található, benne sárga csontvelő; az ilyen csontokat csöves csontoknak nevezzük. E sajátságos felépítés által a csont könnyű és szilárd. Szilárdsága a sárgarézét vagy az öntöttvasét közelíti meg, rugalmassága pedig a tölgyfáéhoz hasonló. A fiatal és az öreg szervezet csontja között különbség található; az előbbinek csontjai rugalmasabbak, törések esetén gyorsabban gyógyulnak, az idős szervezet csontjai rugalmasságukból sokat veszítenek, mészsók megszaporodása révén törékenyebbé válnak és sérülés, törés esetén gyógyulásukhoz hosszabb idő szükséges.


Alak szerint hosszú, lapos és rövid csontokat különböztetünk meg.

A hosszú (csöves) csontokat az jellemzi, hogy a hosszúsági méretük a szélességi és a vastagsági méretüket jóval túlhaladja. Az ilyen csontok nagyjából hengeresek, bennük velõüreg található.
A lapos csontok, amint nevük is mutatja, síkban terjednek, azaz hosszúsági és szélességi méretük a vastagsági méretükkel szemben dominál; bennük velőüreg nincs.
A rövid csontok szögletes vagy lekerekített, kis terjedelmû csontok, amelyknek mindhárom átmérõje nagyjából azonos. Az alak a mûködéssel kapcsolatos: a hosszú csöves csontok emelõkarok szerepét töltik be; a lapos csontoknak védõ szerepük van,a rövid csontok pedig az ízületekben a rázkódást enyhítik.

A csontokon különbözõ kiemelkedések és mélyedések találhatók, s ezeknek más és más rendeltetésük van. Együttesen a csontok jellemzõ külsõ formáját konfigurációját adják. A kiemelkedések és mélyedések alakja, nagysága, terjedelme, irányulása és feladata nagyon különbözõ, s mindezeket figyelembe véve más- és másképpen nevezzük el azokat.

A csöves csontok két végét porc borítja, amely különösen az ízületeknél játszik fontos szerepet, amíg a csont többi részét kívülrõl csonthártya vonja be, amely erekben és idegekben gazdag kötõszövetes-rostos hártya. A csonthártya nagy szerepet játszik a csont vastagsági növekedésében és csontsérülések esetén hiányokat képes pótolni. Vérereket vezet és ezáltal a csont táplálásában végez fontos feladatot.

                                                     

A csontos váz csontjait elhelyezkedésük szerint felosztjuk a fej, a törzs és a végtagok csontjaira.


                                                                
előző                                                                                                                                                                 következő

 

                                                                  visszalépés a fejezetekhez