- Mire vártok még?… ha ti nem támadtok, majd mi megyünk.

Jao ülve maradt, de Erisz és Hermész nekiindultak.

Hermész Kuramát és Hieit támadta. Rögtön meg akarta fojtani a mérges levegőjével a srácokat, de ők fel voltak készülve és egy jó mély lélegzettel rárontottak a férfire. Sokáig harcoltak így, majd kezdett a levegőjük elfogyni, de Miharu jeges párát küldött feléjük és odakiáltott.

- Fiúk, mély levegőt most.

A pára minden mérget semlegesített, ami csak a levegőben volt. Amíg ebben a párában maradtak, semmi gond nem volt.

Ez alatt Erisz megtámadta a maradék 3 harcost, de inkább a két fiúra koncentrált. Kuwabara visszaemlékezve a legutóbbi összecsapásra, most sokkal óvatosabb volt.

- Vigyázz Urameshi, nehogy megvágjon a kardjával. Az nagyon fájdalmas lenne.

Ügyesen tértek ki a csapások elől. Kuwabara a szellemkardot nagyon jól forgatta, megvágta a lány kardot tartó kezét és az elejtette fegyverét, ami köddé vált. Erisz szemei szikráztak a haragtól.

- Te kis nyavalyás.

A lány kezéből fekete energia lövellt ki. A fiúk épp hogy ki tudtak térni előle. Ekkor Miharu is beszállt a küzdelembe. Hirtelen Erisz mögött termett és elkapta a lány kezeit és hátracsavarta azokat, majd odakiáltott Kuwabarának

- Kuwabara öld meg.

- Te áruló kis…

Erisz dühösen sziszegte szavait, de ekkor Kuwabara nekirontott a kardjával és átszúrta vele a lány szívét. Miharu elengedte Erisz karjait, az pedig élettelenül esett össze, majd fekete árnyékká vált és eltűnt. A fiúk menni akartak segíteni Kuramáéknak, de nem volt rá szükség. Ez alatt Kurama megidézett egy olyan növényt, aminek semmilyen levegőre nem volt szüksége, de az ellenfél minden erejét felemészti. Hiei egy döféssel pedig befejezte az akciót. Hermész testét mintha homokból lett volna elfújta a szél.

Jao felállt és elindult feléjük.

- Hm… ez szép volt, de ne higgyétek, hogy én ilyen könnyű leszek.

Yusuke határozottan lépett előre és tekintetét Jaoéba fúrta, majd odaszólt barátainak

- Ő az enyém.

A többiek bólintottak és hátrébb húzódtak. Elkezdődött a küzdelem. Csattogtak a Rei Gun-ok és mindenfelé röpködtek a villámok és a gonosz energia sugarai. Majd ezt megunták és ököllel kezdtek el harcolni. Minden jól ment egy darabig, de ekkor Jao olyan technikát alkalmazott, amitől Yusuke a földre került. Jao ott állt fölötte és épp végső csapást akart mérni, a többiek pedig már rohantak volna segíteni neki, mikor Jao megdermedt, majd felordított. Senki nem értette hogy mi történt, de mikor Jao összeesett minden világossá vált. Wasetczu áll ott mögötte. Ő ölte meg a férfit. Mindenki megdöbbenve pislogott rá.

- Ez meg a mi a fene volt.

Wasetzu gúnyosan felnevetett és Jaora mutatott.

- Ez a gyenge kis démon soha nem vette észre, hogy igazából én irányítom… na mire vártok? Öljetek, meg ha tudtok. Már az is csoda lenne, ha meg tudnátok sebezni.

Yusukéék nem is tétlenkedtek sokáig. Mind az öten megtámadták a férfit, de olyan volt mintha csak egy füstoszlopot püfölnének. Ezzel szemben Wasetczu csak egy kézmozdulatától mind nekicsapódtak a falnak. Feltápászkodva tanácstalanul néztek egymásra.

- Ez így nem fog menni.

- Ha nem tudjuk meg sebezni sem, akkor mégis hogy öljük meg.

- Biztos van gyengepontja.

Wasetzu újabb félelmetes kacaja töltötte be a termet.

- Na mi van, feladjátok? Miharu tőled többet vártam. Nem baj. Ha ennyire nem fontos neked a kislány élete…

Ezt a mondatot nem fejezte be, mert addigra Miharu nekiesett a kardjával. Mindenki döbbenten vette észre, hogy a lány megsebezte Wasetczu karját és ekkor vette észrevette a férfi titkát. Egy erőfal védte, amitől ilyen szellemszerűvé vált.

- Kuwabara a dimenziós pengét gyorsan.

A fiú először nem értette Miharu mit akar, de engedelmeskedett. Mindenki csak ámult, mintha üveget vágott volna ketté. Az érőfal darabokra tört szét és Wasetzu megjelent igazi alakjában, ám akkora csapást mért Kuwabarára, hogy az elájult. Most már mindenki beleadta amilye csak volt. De hiába. A férfi még így is erősebb volt. Már Kurama is a földön feküdt, súlyosan megsebesült.

Yusuke minden erejét beleadta egy végső Rei Gun-ba. Ez elég hatásos volt jól megsebesítette vele a férfit, de a győzelemhez ez kevés volt. Yusuke annyira kimerült, hogy már mozdulni sem bírt. Ekkor Miharu és Hiei karddal nekiestek Wasetczunak. A férfi nem tudott minden csapást kivédeni, de ez sem volt elég. Hiei be akarta vetni a fekete sárkányt, de mielőtt megtehette volna Wasetczu lecsapott rájuk és mind a ketten a földre kerültek. Ott feküdtek egymás mellett. Miharu ránézett Hieire és megfogta a kezét. A szemében könnycsepp jelent meg. Wasetzu a jelenet láttán gúnyosan elmosolyodott.

- jaj de édes. A szerelmesek most jobb lesz, ha elbúcsúznak.

De ekkor Miharu és Hiei ugyanarra gondolt. Kéz a kézben felálltak, felemelték azt a kezüket, amelyikkel fogták a másikét. Hiei a jobbot Miharu pedig a balt. A férfi kérdőn tekintett rájuk.

- Mit akartok. Már nincs mivel támadnotok.

Miharu arcán egy mosoly futott végig, majd csuklójáról lepattantak a szalagok és mindkettőjük karján megjelent a saját sárkányuk. Majd elengedték őket. A két sárkány összecsavarodott, majd egymásba olvadt. Hatalmas volt és pont telibe találta Wasetczut. A férfi erre nem számított. Már csak az ordítását lehetett hallani, majd egy nagy robbanást és a sárkány eltűnt. A férfi helyén csak egy kupac hamu maradt.