A kiskutya mindenkinél próbálkozik a felugrálással, és aki nem tudja kellőképpen kifejezni nemtetszését, azzal egész életében ezt fogja játszani. Mindenkinek saját magának kell elérnie, hogy kutyusa ne ugráljon rá. Meg kell tanítanunk kutyusunknak, hogy mit szabad és mit nem.

A nevelésben legyünk MINDIG következetesek, tehát amikor koszos ruhában vagyunk, vagy éppen játszunk vele, akkor sem szabad engedni vagy ölben simogatni, mivel ebünk nem tud majd különbséget tenni az alkalmak között. Így, ha azt szeretnénk, hogy ne ugráljon, akkor azt soha nem szabad engednünk.

Hogyan szoktassuk le?

Ha már felugrál a kutyus, akkor erről a következőképp tudjuk leszoktatni. Amikor a kutya éppen készül felugrani, akkor meg kell állni biztosan fél lábon, a másikat pedig térdben behajlítva magunk elé kell tartani.

Elég csak addig a pillanatig, amíg a kutyát megakadályozzuk, hogy hozzánk közelebb érjen. Így a mellkasával fog ütközni a térden, ami elég kellemetlen számára (de vigyázzunk arra, hogy ne üssük meg nagyon, csak éppen annyira, hogy ne érjen el minket). Érdemes mindig egy tiltó parancsot is alkalmazni ilyenkor (pl. rossz, nem szabad, fúj stb.). Ha továbbra is próbálkozik, a lábemelés legyen kicsit határozottabb, így a kutyát, már nem csak távol tartjuk, hanem kicsit meg is lökjük a térdünkkel, így a kellemetlen hatás miatt hamarosan abbahagyja az ugrálást.

Ha a felugrálás ruhatépéssel vagy rágással párosul, akkor kézzel csapjunk az orrára, amihez használhatjuk ugyanazt a parancsot, mint az ugrálásnál. Ha olyasvalaki érkezik a családhoz, aki nem tud elég határozott lenni a kutyához (pl. idős, beteg vagy kisgyerek), akkor ne hagyjuk felügyelet nélkül, illetve fogjuk meg vagy zárjuk el a kutyakölyköt. Idővel úgyis mindent megtanul, hiszen okos állat.


Forrás: Háziállat Magazin