Boci boci tarka
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első
egységet az
első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik
sor. Ez
már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B. A verset az teszi igazán
nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános
igazságokat. Ezt
már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és
ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van
szó. Az
egyik boci természetesen a költő, kinek szerelmi bánata van.
Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók
meg az
igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk.
De
ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de
nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendűsége is éles
ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendűségével, a 'tarka' szó pedig
önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és
fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra,
mint a szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden
jelentős
szerelmes vers sajátja. Egy embert átunk magunk előtt, aki bár 'tarka',
vagyis a
költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van
ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen
szerelem sajátja, a
kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti
elénk
nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az
üresség
érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont
annál
kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az
egész verset átszövő kettősség itt is megtalálható, hiszen szó van
egyszer a
költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen
arra, hogy eltartsa
őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket,
vagy 'ahol
tejet kapni', és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek
tejével itatott a
költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában
képtelen költeményeivel etetni őket.
A másik, az általános érvényű boci maga az étet. Itt az első szerkezeti
egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet
sokszínű,de
nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de'
kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan
tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem
teljesen
egyértelmű gyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt
éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme.
Hiszen
ahogy valami értelmet, célt kapna,
máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe,
esetleg
teljesen értelmét vesztené,
megsemmisülne. Ez egy újabb kettősség, amit a költő nem old fel,
mindenki
kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan
lehetőséget,
hogy az élet
értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már
említett 'megyünk'
ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni)
természetesen a
halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősege van itt a többes
szám első személynek, vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi
mindannyian
meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a
halál
kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek
emberek,
mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers
tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál
az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, 'ahol tejet kapni', tehát
ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az
élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is
boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a
játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy
méltán
sorolhatnánk ezt a költeményt a
legmaradandóbb művészi alkotások közé.

Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?