> Karácsony elôtti utolsó napon a szupermarketbe siettem
megvenni
a
> maradék ajandékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor
megláttam a
> sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy
örökkévalóságig fogok
> itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem.
> Karácsony kezd egyre idegesitôbbé válni minden egyes
évvel.Mennyire
> szeretnék csak lefeküdni és ataludni az egészet."
> Végülis át tudtam magam fúrni a jatékosztályra és el is
kezdtem
átkozni az
> árakat, azon tunôdve hogy a gyerekek tényleg játszani is
fognak
ezekkel a
>
> drága játékokkal? Amig nézelôdtem a játekosztályon,
észrevettem
egy
> kisfiút aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a
> mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan
szomorúan
> nézett. Aztán a kisfiú
> odafordult a mellette allô idôs hölgyhöz:
> "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy
megvegyem
ezt a
> babát?"
>
> Az idös hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég
pénzed hogy
> megvedd ezt a babát, kedveském"
> Aztan megkerte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet,
amig ô elmegy
> szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a
kezében volt a
> baba.
> Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tôle, kinek
szeretné adni
ezt a
> babát?
>
> "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a
legjobban
> most
> Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó
elhozza
neki."
> Azt válaszoltam hogy talán télapó tényleg el is viszi
neki, de a
> kisfiu sajnalkozva válaszolt.
>
> "Nem, Telapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda
kell ahhoz
> adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a hugocskámnak amikor
odamegy.
> "
>
> A szemei olyan szomorúak voltak amig ezt mondta. "A húgom
Istenhez
> ment, hogy vele legyen."Apa az mondja hogy Anya is el
fog menni
> Istenhez
> hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a
húgomhoz."
> Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az
üzletbôl.
> Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen
éppen
> nevetett. Aztán azt mondta nekem:
>
> "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a
képet is, így
> soha
> nem fog engem elfelejteni."
>
> "Szeretem anyukámat és azt kivánom bárcsak ne kellene
elhagynia
> engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a
húgommal
> legyen."
>
> Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon
csendesen.
> Gyorsan a pénztarcámhoz nyúltam, és kivettem belôle pár
papírpénzt és
> megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszamolnánk a pénzed,
hátha mégis
> lenne elég?"
> Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzaadtam némi
pénzt a
> fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a
számolást. Elég
pénz volt a
> babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta:
"Köszönöm
Istenem,
> hogy adtál elég pénzt." Aztán rámnézett és hozzátette:
>
> "Megkértem tegnap Istent mielôtt lefeküdtem aludni, hogy
segítsen,
> legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így
anyukam neki
> tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna
annyi
pénzt
> is,
> hogy vehessek egy szál feher rózsát anyukámnak, de azért ezt
már nem
> mertem kérni Istentôl.
> "De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát
és a
fehér
> rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc
múlva az
idôs
> hölgy visszajött, majd távoztak.
>
> Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást,
mint ahogy
> elkezdtem. Sehogyse tudtam kiverni a kisfiút a
fejembôl. Aztán
> eszembe
> jutott egy helyi újság cikkje két nappal ezelôttrôl,
amelyik
> említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik
kocsival,
> amelyben egy fiatal nô és
> egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya
kritikus
> állapotban
> van.A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
> életfunkciók
> fenntartását szolgaló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem
tudna
> felkelni s
> kómaból, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
> Két nap múlva hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a
szemem egy
> újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony
elhunyt.
>
> Nem tudtam megállitani magam, hogy ne vegyek egy csokor
fehér
rózsát,
> majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony
ki volt
téve a
> látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a
temetés
> elôtt. Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát
tartva a
> kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva
hagytam
> el a helyet, úgy érezve hogy az életem örökre
megváltozott. Az a
> szeretet amit ez a fisfiú
> érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz
> elképzelnem.
> És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
elvette
tôle.

> Most két valásztásod van kedves olvasó:
> 1) Elküldöd az ismerôseidnek ezt az üzenetet
> 2)Kitörlöd, és úgy csinálsz mintha meg sem érintette
volna a szíved.
> Ha úgy döntesz hogy elkuldöd, talán miattad nem fog valaki
részegen
> vezetni.
> A BARÁTOK OLYANOK MINT AZ ANGYALOK, AKIK SEGITENEK
> REPüLNI, MIKOR MÁR A SZÁRNYAINK ELFELEJTETTÉK A REPüLÉST.