Toldi
Első ének. A tikkasztó nyári hőségben a szénahordásra kirendelt béresek úgy elheverésznek, hogy még a jószágra sincs gondjuk, a szomjazó ökrök itatásáról is megfeledkeznek. Csak egy legény van talpon, súlyos rúdat tart a vállán. A nádor, Laczfi Endre hada közeledik. A legény szeretne közéjük állni. Laczfi lepar.asztozza, úgy tudakolja tőle az utat. A legény a hatalmas utat a végénél fél kézre kapva mutatja az irányt. A sértést nagyon is a szívére veszi, hiszen ő Toldi Miklós, a vidék ura, ha nem is olyan üresen él, mint bátyja, György.
Második ének. A Toldi-házban nagy a sürgés-forgás, mivel György érkezett látogatóba. Miklós is hazaér. Öleléssel üdvözölné bátyját, de ő eltaszítja és gúnyolni kezdi. Miklós haragjában jussát követeli. György arcul csapja, Miklós nekimenne, de közéjük fut az édesanyjuk és testével takarja Györgyöt, úgy védi. Valójában azonban Miklóst félti. Miklós az udvar egyik távolabbi zugába vonul félre és ott szomorkodott magában.
Harmadik ének. Nagy evészet-ivászat után Toldi György szolgái rudakat dobáltak. György biztatására Miklóst kezdik körülhajigálni. Vállon találják, s haragjában egy malomkövet dob Toldi György szolgái közé. .Egy vitézt el is talál, aki rögtön meghal. György megparancsolja, hogy fogják el Miklóst.
Negyedik ének. Miklós a nádasba vette be magát. Csak hajnalban tudott elaludni nehéz gondjai miatt. Három napba telt, hogy Bence, a család hű szolgája rátalált. Élelmet hozott neki. Falatozás közben Miklós apjának vitézségét emlegeti, és azzal bíztatja a fiút, hogy egy idő múlva, mintha mi sem történt volna, hazatérhet. Miklós azonban bujdosni készül, s megüzeni anyjának, hogy valamikor még csodálatos dolgokat fog hallani felőle.
Ötödik ének. Az éjszaka beálltával Miklós útra készülődik. Előbb azonban még haza akar nézni, hogy elbúcsúzzon édesanyjától. Óvatlanul, farkasok fészkébe tapos, és élethalálharcot kell vívnia a kölykeiket féltő farkasokkal. Végül győzedelmeskedik. Azon tűnődik, hogy a farkas csak a maga fészkét és fiait oltalmazza, nem támad maga fajtájára. De az ő testvére az életére tőr, mert ki akarja túrni a birtokáról.
Hatodik ének. Miklós vissz.ariad a gyilkos szándéktól. Hogy bátyját mégis figyelmeztesse, belopódzik György alvóhelyére és melléje fekteti a megölt farkasok tetemét. Utána meglátogatja az édesanyját, és elmondja neki tervét, hogy Budára megy vitéznek, s valami olyan cselekedett hajt végre, ami a királynak tetszésre lehet. A kutyák vonítása felveri a házat, György és emberei felriadnak, s újra Miklós üldözésére kelnek.
Hetedik ének. A nagy forróságot követő éjszakai zivatar rekeszti be az üldözést. Miklós háromnapi vándorlással Pest határába ér. Temető mellett halad el, s mintha édesanyját látná egy sír mellett. Egy özvegyasszony, aki a két fiát siratja. A cseh bajnokkal vívott viadalban estek el a Duna szigetén. Miklós azt forgatja a fejében, hogy megbosszulja a fiak halálát a magyar nemzetet gyalázó csehen.
Nyolcadik ének. György arra akarja rávenni a királyt, hogy gyilkosságba esett öccsének, örökrészét neki juttassa. A király azonban rájön a turpisságra, és azt ajánlja Györgynek, vívjon meg a cseh bajnokkal, s ha győz, övé Miklós része. György ijedtében lemond a birtokrészről. Hazaérve a haját tépi, homlokát öklözi tehetetlen dühében.
Kilencedik ének. Miklós éjszakai pesti bolyongása közben szembekerül egy vágóhídról elszabadult bikával. Senki sem mer eléje állni, de ő megfékezi. A mészárosok egy darab májat löknek neki. Éhes, de alamizsnát nem fogad el. Sehol sem fogadják be éjszakára, ezért újra kimegy a temetőbe. Reméli, ott találja a gyászoló özvegyasszonyt és elkérheti tőle fiai fegyverzetét, hogy megvívhasson a cseh lovaggal. Terve füstbe megy, mert nem találja ott az özvegyet, s nem is tudja, merre keresse.
Tizedik ének. Kimerülten álomba zuhan, majd lódobogásra ébred. Bence jön éppen arra. Ételt, italt hoz, s többek között egy cipót, amelyről kiderül, hogy egy vasszelence van belesütve, s abban száz arany. Miklós egy aranyat arra szán, hogy jól kimulassák magukat egy városszéli csapszékben.
Tizenegyedik ének. Toldi jókor hajnalban Budára evez át, hogy fegyvert s vitézi ruhát vásároljon magának. Fehér sisaktollát küldi a vérszíntollas sisakú cseh vitéznek, így hívja ki párviadalra. A Duna szigetére érve Miklós vissz.arúgja csónakját a vízbe. A csodálkozó csehnek annyit mond, hogy csak egyikük fog élni és annak elég egy csónak is. Kezet fognak. A cseh vitéz vaskesztyűs tenyerével össze akarja roppantani Toldi kezét, de Miklós szorítása úgy összelapítja a vaskesztyűt, hogy „kihasadozott a csehnek minden ujja’. Egymásnak esnek, s a legyőzött cseh hamarosan könyörgőre fogja. Miklós életben hagyná, de amint a csónak felé mennek, a cseh hátulról meg akarja támadni. Toldi a Duna tükrében látja és most már nincs kegyelem.
Tizenkettedik ének. Lajos a lebocsátott sisakrostélyú, még ismeretlen győztesnek akarja adományozni Miklós birtokrészét, azt, amiért György nem vállalta a viadalt a cseh vitézzel. Miklós bevallja bűnösségét. A király átlát a szitán. Toldi György mindenáron ki akarta zárni Miklóst az örökségből, mert irigyelte az erejét. Miklósnak szánja bátyja birtokrészét is, de ő csak annyit kér, hogy vegye be a seregbe közembernek. A király kijelenti: „Királyi fejemhez választalak téged| S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed.


Toldi estéje
Első ének. Ősz van s a megőszült Toldi saját sírját ássa. Addig zsémbeskedett a királyi udvarban az új módi, az olaszos divatok miatt, hogy a király megunta s hazaküldte Nagyfaluba. Toldi végül elpanaszolja, hogy miért készül a halálra – hű volt a királyhoz, de nincs érte hála, s megharagudott rá, mert igazat szólt. Pósafalvi János érkezik. Toldinak régi barátai üzenik: mérkőzzék meg egy olasz lovaggal, aki, ha nem akad emberére, a nemzet szégyenére elviheti hazájába Magyarország címerét.
Második ének. Toldi, Bence kíséretében, Buda felé tart. Eközben Budán a Gyulafi ikerpár, Lóránt és Bertalan, hívja ki az olaszt életre-halálra. Bertalan odavész, Lóránt nyeri el a lány kezét, aki közös szerelmük volt, de eddig sehogyan sem tudott választani köztük.
Harmadik ének. Fegyverhordozója kíséretében egy barát jelenik meg a bajvívás színhelyén. Bencét suhancok gúnyolják, kővel dobálják, mígnem a barát megfenyegeti őket öklelő dorongjával. A király gyanítja, hogy a vén Toldi jelent meg, s elmondja környezetének, hogy már rég megbocsátott volna, de holt hírét költötték. Toldi legyőzi az olaszt. A király megkegyelmezne a legyőzöttnek, de Toldi kardja nem. Miklós és Bence eltűnnek a sokaságban. Pósafalvi elmondja, ő vitte meg a hírt Toldinak. A király fényes küldöttséget indít a bajnokért.
Negyedik ének. Toldit ugyancsak elbúsítja, hogy nem ismerték fel. Úgy érzi, a király továbbra se ismeri be hibáját. Érte jön, körülfogja az üdvözlő sokasság, alig hisz a szemének, s esküt tesz a szakállára: ha megállja bosszúját az őt csúfoló ifjakon, aranyba, gyöngybe foglalja.
Ötödik ének. A régi házban Toldi valóssággal elbeszélget fegyvereivel. Meghagyja Bencének, tisztogassa meg őket. Barátkámzsáját a sarokba hajítja, de amikor Bence kiveszi a buzogányt, rászól, hogy tegye vissza, mert anélkül nem jár. A királyi előszobában az apródok vígan vannak, hárfát pengetnek, éneket mondanak. Itt hangzik föl László király balladája: amikor Váradon átvonul Laczfi tatár ellen küldött serege, hallja a templom sírboltjában László király, és szobra érclován a csatatérre vágtat. Egy öreg tatár számol be a jelenésről, melynek láttán a pogány had kővé meredt, s a foglyok maguk kérik, kereszteljék meg őket. Ezt elégedetlenség fogadja, hogy a legények a komoly ének után vígan kérhessenek. A vidám dal az Ilosvai-féle történet: hogyan ugrasztotta egy szépasszony Toldit a falra akasztott képen át az utca kövére. Az elbeszélő pletykának minősítteti a furcsa kalandot. De ekkor belép Toldi. Csend lesz, de azután újra kezdik a gúnyolást, mire Toldi odacsap és beront a királyhoz.
Hatodik ének. Bence otthon takarítgat, kifényesíti a régi fegyvereket. Megbízza a kapust, kösse be a lovakat az istállóba, s adjon nekik egy kis zabot. Nagy dühösen érkezik Toldi, buzogányát az asztal közepére csapja, de tántorogni kezd, halántékán kiduzzad egy ér. Bence egy lócához vergődik vele. Toldit a harag öli meg. Bence segítene, de Toldi megérteti vele, hiába. Fegyveresek veszik körül a házat. A testőrök vezetője nem tartoztatja le Toldit: látja milyen állapotban van. A királyhoz megy jelenteni az esetet. Lajos a haldokló Toldihoz siet. Toldi ráhagyja a hű cselédjét és a magyar népet. „Szeresd a magyart, de ne faragj le – szóla,| Erejét, formáját, durva kérgét róla:| Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?| Nehezebb eltörni a faragatlan fát.” A király a már halott Toldinak bizonygatja, mennyire szerette a magyar népet. Toldi hamvait fáklyásmenet kíséri Rákos mezejéig. Ott födeles szekérre kerül a koporsó, s a tömeg hazatér, Toldit emlegetve. A budai útja előtt önkezével megásott sír befogadja lakóját.