Elliot és Rika egy végtelen folyosón rohant végig. Ajtót ajtó követett, úgy sorakoztak, mint a házak egymás után. Aztán hírtelen egy folyosó jobbra… lefordultak… Ez más volt mint a többi… ellenben a előzőekkel amik világosak voltak, ez sötét és hideg volt és a végét látni sem lehetett… A fal még jobban tükrözte a ridegséget, ami a folyosón uralkodott, hiszen vasból volt…Amilyen sötét volt, olyan halk volt minden… Csak az egyik szobából volt érzékelhető egy alig hallható szipogás…

Rika odarohant az ajtóhoz és megpróbálta feltépni a zárt, de az nem nyitódott… Ezután Elliot próbálkozott, de ő sem jutott előrébb. Hirtelen mozdulattal kirúgta az ajtót, az immár teljes sikerrel ki is nyitódott… Rika benézett… az egyik sarokban egy földön kucorgó alakra lett figyelmes. Odafutott…

-Zoey! Zoey!-  fogta meg a lány vállát.

-Rika… te hogy kerülsz ide?- kérdezte alig hallhatóan Ichigo. Látszott rajra, hogy rettenetesen rosszul van. Arca verejtékben úszott, száj kissé nyitva, úgy szedte a levegőt… szeme félig lecsukva volt… Zoey megpróbált felállni, de nem bírt talpon maradni. Rika megfogta kezét, megmentve őt az eséstől. Elliot szerelme segítségére sietett és elvette a lánytól a félig ájult Zoeyt, így védő karjaiba zárva a lányt, kilépett a szobából, Rika kíséretében…

Ismét hosszú séta következett, hogy rátaláljanak a többi a többi vadmacsra. Rika megpróbálta tartani a tempót, amit Elliot diktált, de néha le-lemaradozott. A fiú alakja egyre többször mosódott el a szeme előtt. Az ereje is kezdte elhagyni, és a levegőt is egyre szaporábban vette.

A lány a gondolataiba merült, miből Zoey hangja zökkentette ki.

-Mark… Mark…-suttogta halkan, csukott szemekkel a lány. Rika reménykedve felnézett a mennyezetre, hátha talál vmi fényt, de csalódnia kellett. A folyosó a végtelenségig tartott… Aztán Elliot hirtelen megállt… Rika belement a hátába, majd kinézett a fiú mögül… Dren lépett be az egyik szobába… Vmit mondott egy személynek, majd távozott a helységből, és elindult egy, Rikáéktól ellentétes irányba… A kis csapat megvárta míg eltűnik az űrmanó, majd a szobához osontak…Rika az ajtó közepén lévő rácsos résznél bekukkantott… Corina és Reneé hevert a szobában. A lány körülnézett… megakadt a szeme az ajtóval szemben lévő asztalon, amin egy kulcs volt. Elindult az asztal felé, de egy kicsit megtántorodott… ismét azt érezte, mint legutóbb… hogy szédül… Megfogta a kulcsot és belerakta a zárba, majd  kinyitotta az ajtót. Besietett barátnőihez… Renée kinyitotta szemét mikor meglátta a vadmacskát, majd felült az ágyon. Corina aludt, de miután Reneé elkezdte keltegetni ő is felnézett Rikára. Mind a kettőjükön látszott, hogy hosszú és fájdalmas éjszakájuk volt. Felálltak és kiléptek az ajtón, majd Elliot után ballagtak… Mint eddig is most is Rika zárta a sort. Száját néha-néha kinyitotta és onnan vette a levegőt.

-„ Már csak Kikki és Bridget van és utána hazamegyünk…”-merült gondolataiba- „de addig is ki kell tartanom… De várjunk csak… Bridget Shardonnal volt… De ők elteleportáltak… Akkor nincs itt… Remélem…

Hirtelen megtorpant. Mintha vmi lett volna a másik folyosón. Oldalra pillantott…Kikki dölöngélt feléjük, lehjtott fejjel. Rika odafutotta a kislányhoz.

-Kikki, hogy vagy?- nézett a lányra aggódva. A szőke hajú vadmacs felnézett rá… arca hófehér volt, csillogó szeme alatt karikák voltak…

-Jobban mint este - felelte csendesen.

-Elliot, merre menjünk? Most már megtaláltunk mindenkit…- kérdezte szerelmét Rika.

-Keresünk vmi ablakot vagy ajtót amin ki tudunk szökni…-  válaszolt a srác.

-De hát a levegőbe vagyunk…- folytatta a lány.

-Tudom, majd megoldjuk…

 ***

Sokáig barangoltak az űrmanók kastélyában, mire találtak egy ablakot…

-Hahó! Zoey kellj fel!- keltegette Elliot a lányt. Zoey álmosan kinyitotta a szemét. Még fel sem kelt teljesen, máris az ablakban találta magát, ahova Elliot rakta fel.

-Mit csinálsz?- kérdezte immár tele élettel. Elliot nem válaszolt. Behajlította kezét és meglökte a lányt, aki sikítva zuhant lefelé…

Ezután Corina és Kikki állt a „rajthoz”. A madár erejét birtokló lány megfogta kisebb társa kezét, és elrepült vele a nap felé…

Most már csak a többieken volt a sor… felmászott Reneé, majd Elliot, aki Rikát segítette fel. Egymásba kapaszkodtak… de hirtelen… Elliot meglökte a két lányt…

Renée zuhant lefelé, azzal a kérdéssel a fejében, mit talált már ki megint Elliot…

Rika megkapaszkodott a párkányban, így szerelme mellett maradhatott…

-Miért tetted ezt?- kérdezte a szeme előtt elmosódott alaktól… nem bírta tartani már magát…

-Mert nekem van még egy kis elintézni valóm Drennel…- felelte a srác.

-„Nem fogsz te itt hőst játszani nekem!”- gondolta Rika és utolsó erejével megfogta Elliot bokáját és magával rántotta a mélybe…

 ***

Mindenki a földön ült, épségben érkeztek a talajra…

Elliot ahogy földet ért elrohant telefonálni Westleynek, hogy jöjjön értük…

Corinán, Reneén, Zoeyn, Kikkin ismét kezdett mutatkozni a szer hatása, mert kezdtek egyre rosszabbul lenni. Ellenben Rika egészségesnek látszott…

Kis idő múlva egy piros autó állt meg előttük, Elliot és Westley ült benne. A lányok beszállak. A sofőr beindította a motort és elkezdtek száguldani az úton. Rika, arcát a hideg ablakhoz nyomta, nagyon kellemesnek találta…Becsukta szemét…

***

Arra eszmélt, hogy megálltak. Kinézett az ablakon, a vadmacskávézót látta maga előtt… Kiszálltak az autóból és bementek a kávézóba. Rika lépett be utoljára… Mikor bezárta maga mögött az ajtót, elkezdett forogni vele a világ. Az emberek táncoltak a szeme előtt. Aztán éles fájdalom kíséretében a padlóra zuhant…