MOZGÁS

A kutya hasonlóan őseihez, „futó állat”, természetes tehát, hogy általában rendkívül mozgékony élőlény. Nagy sebességet és erőt képes kifejteni. Mozgékonyságát elősegíti, hogy gerincoszlopa igen hajlékony, ezért gyorsabb futásnál teste mintegy a hátulsó végtagok meghosszabbításaként szabadon mozoghat.

A kutyafajták formája mindig a funkció érdekében alakult, azaz a forma szolgálja a funkciót.

A föld alatt, esetleg a vízben vagy föld felett végzendő munka más-más alkati kívánalmakkal jár. A civilizáció sok fajtát eltérített már az eredeti használattól, és a játékos ember saját kedvtelésére, tenyésztői elképzeléseinek végrehajtására használta fel ezeket.

A küllembírálatnál az lenne az ideális, ha minden egyedet munkavégzés közben, természeti környezetében vizsgálhatnánk meg. A kutyakiállítások erre azonban nem adnak lehetőséget.

A harmonikus mozgás legtöbb kutyafajtánál természetes követelmény. A mozgás és a mozgás harmóniája állandó dolog. A kiállításokon a felvezetők a legjobb pozícióban igyekeznek bemutatni a kutyát és álló helyzetben, különösen hosszúszőrű fajtáknál, sok hibát palástolni tudnak. A mozgás viszont felszínre hozza a rejtett hibákat is. Alapvető dolog, hogy csak ott lehet hibátlan a mozgás, ahol a mozgásban részt vevő testtájak ideális felépítésűek és a mozdulatok közötti ritmus a harmónia benyomását kelti.

Lépés

Az állat leglassúbb helyváltoztatása, négyütemű járásmód, mert lépés közben mind a négy láb mozog. A lépés fogyasztja a legkevesebb energiát. Legalább kettő, - ha nem három – végtag hordja a testet. A jó felépítésű kutya diagonálisan vezeti végtagjait. Ha jobb mellső lábával lép ki, ezt a bal hátulsó követi. Minden jó felépítésű állat törekszik a vonalon járásra. Egyensúlyi helyzetét így tudja legjobban megtartani, hiszen mozgás közben a test tengelyének a súlyponton átvezető súlyvonalon kell haladni. Ekkor zökkenőmentes a járás. Ha a súlyvonalban megtörések jönnek létre, akkor ennek az oka felépítési hibában keresendő. Ha a súlyvonal megtörik, a mozgás közbeni egyensúlykeresés előidézi azt, hogy a kutya mozgása letér a haladási irányának vonalától. A deformált végtagok, az aránytalan, egymással nem harmonizáló testtájak éppúgy előidézhetik ezt, mint a végtagcsontok hosszainak aránytalanságai. A talajon hagyott nyomok is sok mindent elárulnak a végtagok vezetéséről. Az un. talajon tág járás oka a már előzőekben leírt egyensúlykeresés, hiszen mozgás közben a test súlyvonalában megtörések jönnek létre.

Ennek anatómiai okai lehetnek:

- A combcsontok fejének a kívánatosnál nagyobb görbülete, és emiatt a kutya enyhe terpeszben áll.

- Hosszú lábszárcsontok, gyenge térdek és ugróízületek. Eredményük a tehénállás. Ilyenkor a mozgás ugyancsak egyensúlyzavarral jár. Az ízületek miatt kialakul a szűk sarokvezetés. A mancsok egymástól távolodni kényszerülnek az egyensúly érdekében, és ugyancsak távol hagynak nyomot egymástól.

- A túl rövid hát esetében a súlypont elöl helyezkedik el. Ilyenkor a végtagok általában hosszúak. Mozgáskor a mellső és hátulsó lábak ütközését a kutya csak úgy kerülheti el, ha a hátulsó végtagjait enyhe terpeszben viszi. Ilyenkor szintén távol hagynak nyomot a végtagok.

Természetesen ez a járásmód és az egymástól távoli végtagvezetés azoknál a fajtáknál, ahol a mellkas dongás, a medence széles, a végtagcsontok pedig rövidek és az ízületek kellően erősek. (pl. bulldog, bullterrier stb.)

A végtagok tengelyének vezetése mellett figyelnünk kell elmozdulásuk irányát, hiszen ez az irány utal az izomcsoportok kiegyensúlyozottságára vagy ennek hiányosságaira.

Ügetés

Ez a mozgásforma ideális az egyenetlen talajon viszonylagos gyors haladásra úgy, hogy a test számára a legkisebb rázkódtatást biztosítja. Diagonális kétütemű jármód. A jobb mellső végtagot a bal hátulsó, a bal mellsőt a jobb hátulsó követi átlósan. Ideálisan kivitelezve könnyed, harmonikus, tért ölelő. Sebességtől függően lassú, vagy sebes ügetést különböztetünk meg. Különböző fajták ügetésmódjai eltérhetnek egymástól. Ennek oka a mellső és hátulsó testfelekből éppúgy adódhat, mint a hátulsó végtagok különböző izmoltságából, hiszen, mint az anatómiából ismert, a hajtóerő a hátulsó végtagokból indulva halad át a testen és tolja előre azt, míg a mellső végtagok az energia tovagördítését segítik elő, fenntartva a stabilitást.

Természetesen mindenütt az vizsgálandó, hogy az összehasonlított egyedek közül melyik végzi leggazdaságosabban, a legkisebb energiabefektetéssel ezt a jármódot.

Az ügetéshez nélkülözhetetlenek a jó felépítésű végtagok. Általában a jó felépítésű kutya ugyanakkorát lép mellső végtagjaival, mint a hátulsókkal, a képzeletben meghúzott testközépvonalhoz viszonyítva. Kihasználva végtagjai hosszúságát, hátulsó végtagjait a mellsők nyomába helyezi.

A szabad tért ölelő ügetés egyik formája az elnyúló, vagy nyújtott ügetés, ami jellemző pl. a németjuhász kutyafajtára.

A guruló ügetés a törpe fajták jellemzője, különösen ott, ahol a mellkas dongás, a végtag csontok hosszúsága viszonylag rövid.

Affektálónak nevezzük azt az ügetés formát, ahol a lépéshossz viszonylag rövid és a test előrehaladás közben ingadozik.

Ha a hát, az ágyék, vagy az ágyékfal kötése nem kellően feszes, létrejön az un. ingadozó ügetés, amely úgy néz ki mintha a test mellső fele és a hátulsó fele között nem lenne kellő harmónia és összeköttetés. Lehet az ügetés csoszogó, vagy ugráló, illetve szökdécselő jellegű is. Ezeket hibaként értékeljük.

A bírálatkor használt kifejezések a standard által meghatározott formában használandók, mert ami az egyik fajtánál hiba, az a másiknál kívánatos lehet.

Vágta

A kutya leggyorsabb mozgásformája. Tökéletes végrehajtásához szükség van a mellső végtagok minél messzebbre történő előrenyújthatóságára, a hátulsó végtagok ideálisan hosszú csontozatára, valamint a nagy tömegű hátulsó izomzatra. Természetesen a vágta fázisainak gyors végrehajtása nélkülözhetetlen az ideális sebesség eléréséhez. Vágtázóktól tehát megkívánjuk a hosszú végtagokat, nagy ferde lapockákat, feszes vállakat, nagy izomzatú, hosszú combokat, az enyhén ívelt, rugóként működő hátat és ágyékot, tehát mindazt, amelynek a vágtában szerepe lehet.

A vágta különleges formája a versenyvágta, másképpen kettős lebegő galopp. Ennél a mozgásformánál valamennyi láb egyszerre nyújtódik ki és húzódik be, mert ahogy a letett láb befejezi a mozgást, rögtön indul is tovább, elemelkedve a mögötte érkező láb útjából. Ehhez természetesen még több anatómiai adottság szükséges, mégpedig a kiváló ugróízület, a flexibilis csukló, az összehúzódást biztosító erős hasizomzat, valamint kitartó izomzat, hiszen ez nemcsak a leggyorsabb hanem a legfárasztóbb mozgásforma is.

Poroszkálás

Fiatal állatok gyakran előforduló mozgáshibája a poroszkálás, melynek oka a még ki nem alakult ideális mozgáskoordináció. Az elnevezés a lovaktól ered. Lényege, hogy a lábak mindegyik oldalon úgy mozognak előre és hátra, mintha az azonos oldaliak alkotnának egy párt. Ennek eredménye, hogy szemből és hátulról szemlélve a poroszkáló kutya jellegzetes ingadozást mutat, hiszen egyensúlyát csak így tudja megtartani. Idősebb kutyák csak akkor járnak így, ha fáradtak vagy betegek. Ebben a formában ügetni alig-alig lehet, hiszen bizonyos sebességnél a kutya egyszerűen felborulna. Épp ezért, ha a poroszkáló járásból rövid ügetés után sikerül a kutyát kiléptetni, a hibát sokkal enyhébbnek tekintjük, mintha ügetésből lassulva ismét poroszkálva jár. Amennyiben a fáziseltolódást nem sikerül a végtagok között leküzdeni, a hibát súlyosnak kell tekinteni.

Hackney

Nevét attól a lófajtától kapta, mely erre a jellegzetes ügetésformára van kitenyésztve. Lényege, hogy a mellső és hátulsó lábak ügetés közben feltűnően magas, mutatós akciót végeznek, amihez nélkülözhetetlen a jó felépítésű izületrendszer. A magasra emelt végtag, nem helyeződik kellően előre, emiatt a mellső lépéshossz beszűkül. Ez akkor következik be, ha a hátulsó végtagok csontjai a mellsőkhöz képest aránytalanul hosszúak. Így a mellső végtagot gyorsan magasra kell kapni ahhoz, hogy a hátulsó végtaggal ne ütközzön. Maga a hackney igen látványos, de rendkívüli módon energia pocsékoló, fárasztó. Természetesen, emiatt hibaként értékelendő. Az akciós mozgás vagy a hackney-akció elnevezés jellegzetessége is lehet egy-egy fajtának (pl. pincherek). Itt ez a mozgásforma a kívánatos. Ízületek gyengesége esetén a mozgás eleganciája megtörik, a hátvonal hullámzó formát vesz fel, ami tovább súlyosbítja a hibát.

Cammogás

Általában nagy testű, tömeges, túlkondícióban lévő kutyák jellegzetes mozgáshibája. Anatómiai oka a meredek mellső szögelés, rövid felkar, enyhén túlnőtt far és a far fokozatos csapottsága. Ennek következtében a mellső végtagok lépése éppúgy beszűkül, mint a hátulsó végtagoké. A rendellenes végtagállások következménye lesz a puha hát és ágyék is, és ebből adódóan a nehézkes, gyakran döcögő, cammogó járás, amit kövérség esetén hangsúlyoz a ringó zsírtömeg, vagy a nagy és hosszúszőrű fajták esetében a szőrzet ritmustalan elmozdulása. Különösen szembetűnő a hiba, ha a lapockák lazák, és a mellső lábtő és lábközép sem kellő feszességű, mert így minden talajfogásnál az állat eleje szinte megroggyan. A nagytestű fiatal állatoknál jelentkező cammogó járás előrevetíti azt, hogy a kor előrehaladásával, és a súlybeli gyarapodással ez a hiba tovább fokozódik és jelentős állapotromlás következhet be. Ügetés közben az egyes ízületek lazasága még feltűnőbbé válik és az ilyen felépítésű kutya olyan korán fárad, hogy a bírói körben rövid ügetés után lefekszik.

Oldalazó mozgás

Magasra állított rövid testű, hosszú hátulsó végtagokkal rendelkező állatok gyakori mozgáshibája. A kutya ekkor a haladás egyenes irányához viszonyítva ferdén, elfordított testtel közlekedik Mivel a hátulsó végtagok lépéshossza nagyobb a mellsőéknél, az állat végtagjait egymással keresztezve viszi, ezzel elkerülve a végtagok ütközését. A test ferde haladásiránya is a végtag aránytalanság kompenzációjaként jön létre. Ha az ilyen állatot ügetésre kényszerítik, nem jön létre az ügetés rendes fázisa, hanem un. rövidvágtába csap át.

Kenter

Más néven rövidvágta. Háromütemű mozgás. Amikor a kutya előrenyújtja bal mellső lábát, akkor a jobb mellső és a bal hátulsó egyszerre mozog. A hatalmas mozgásakcióhoz képest az előrehaladás mértéke viszonylag kevés. Természetesen ez előfordulhat akkor is, ha a felvezető nem kellő ritmusban vezeti kutyáját, hanem visszafogja.