A macskák látása Mihelyt a macska füle segítségével meghatározta a számára izgalmasnak ígérkező zaj forrását, a megfelelő irányba fordítja tekintetét, és igyekszik rátalálni a zaj okozójára. Ez egy kis időt vehet igénybe, különösen, ha a „zaj” gyanút fogott, és mozdulatlanságba dermedt, vagy épp lassan mozog, mivel a macskák szeme genetikailag elsősorban a gyors, vagy szabálytalan mozgás érzékelésére van programozva. Ezt könnyen tanulmányozhatjuk, ha megfigyeljük cicánkat, miközben egy pillangót, vagy bogarat követ. A macska szemei minden tekintetben egy ragadozóhoz méltóak. A fejhez viszonyítva különösen nagyméretűek, annak érdekében, hogy a lehető legtökéletesebben szolgálják feladatukat, a fej elülső részén helyezkednek el, él előre tekintenek. A macska látása „binokuláris”, azaz kétszemű, ez a fajta elrendezés azt a célt, szolgálja, hogy minél élesebben felmérhesse az áldozat helyzetét. Az agyba beérkező, egymást fedő két kép egymásra vetítve sokkal részletesebb, térhatású, háromdimenziós látványt eredményez. A macska igen nagy területet képes vizuálisan észlelni anélkül, hogy testét különösebben mozgatnia kellene. A legtöbb macska éjjel vadászik, ha teheti. Habár a cicák nem tudják tökéletesen megkülönböztetni a dolgokat teljes sötétségben, és a szemének szüksége van némi időre, hogy hozzászokjon az adott fényviszonyokhoz, még így is hatszor többet lát sötétben, mint mi, emberek. Ennek több oka van: 1. a macska pupillájának mérete igen nagy mértékben változtatható. 2. a macska szemében jóval több a pálcikasejt. Az est beálltával a macska pupillája óriásra tágul, teljes kört formál, ezáltal maximalizálja a szembe jutó fény mennyiségét. A macska éjjel-látó szemének vannak hátrányai is. Az egyik, hogy a macskák szeme kedvesebb csapsejtet (olyan érzékelősejtet, amely az agyba küldi az üzeneteket, ezáltal segíti a nappali fényben való fókuszálást) tartalmaz, tehát a macska kevésbé lát élesen nappal. És mivel ezek a csapsejtek a színek megkülönböztetéséért is felelősek, az a vélemény, hogy noha nem színvak, a macska sokkal kevésbé képes megkülönböztetni a színárnyalatokat az embernél. Másik nehézség, hogy csak 15cm-nél közelebb eső tárgyakra képes fókuszálni! (persze erre az én cicám rendesen rácáfol, amikor az erkélyajtóból idegesíti magát az ágon kuporgó galamb miatt, ami bizony van vagy 3méternyire)