Ha elutazunk...

Hova tegyük, kire bízzuk a macskát, ha elutazunk otthonról? Sok gazda számára probléma ez a kérdés.

Amikor a cica mellett döntünk, akkor előre el kell határoznunk, hogy nyaraláskor magunkkal vigyük-e az állatot vagy sem. Mindkét változathoz előkészületre van szükség. Mindig az adott körülmények határozzák meg, hogy magunkkal vihetjük-e kis kedvencünket (a cica egészségi állapota, a kora, a hely, ahová vinni akarjuk, mennyi időre megyünk stb.). Például nem vihetünk magunkkal várandós vagy szoptatós állatot, de ilyenkor nem hagyhatjuk magára sem. Ebben az esetben a legjobb, ha elhalasztjuk a nyaralást.

Szem előtt kell tartanunk, hogy a macska jobban szeret a megszokott környezetében élni, és általában túl nagy stresszel jár, ha innen kimozdítják. Noha a gazda neki is hiányzik, csak oda érdemes vinni macskánkat, ahol hosszabb ideig tartózkodunk, és ahol az otthonihoz hasonló védett környezetet tudunk neki biztosítani.

Ha csak egy- vagy kétnapos kirándulásra megyünk, akkor sokkal könnyebb helyzetben vagyunk: a cica otthon maradhat egyedül, természetesen lássuk el megfelelő mennyiségű élelemmel, vízzel és tiszta alommal.

Ha amellett döntünk, hogy magunkkal visszük a macskát, akkor szükség van megfelelő szállítókosárra. Ez lehet fonott, de lehet műanyag szállítókosár is. Ez utóbbi jobban és megbízhatóbban zárható, és a legújabb típusokat már biztonsági övvel rögzíthetjük az autó üléséhez. Utazás előtt szoktassuk hozzá a macskát a szállítókosárhoz, amit legkönnyebben úgy érhetünk el, hogy otthon nyitva tartjuk a kosár fedelét vagy ajtaját, így a cica egy idő után magától felfedezőútra indulhat. Némelyikük rosszul tűri a bezártságot, az utazást, ezért hosszabb utazáskor célszerű nyugtatót is kérni az állatorvostól, amit indulás előtt be tudunk adni kedvencünknek. A hosszú út alatt 1-2 óránként vegyük ki az állatot a szállítókosárból, és pórázon sétáltassuk meg egy kicsit, így a dolgát is elvégezheti, játszhat is, megnyugodhat, ehet, ihat. Ha hosszabb időre megyünk, és úgy döntöttünk, hogy visszük cicánkat is, akkor gondoskodnunk kell a megszokott alvókosárról, takaróról, etetőedényekről, alomról, toalettládáról, száraz takarmányról.

Ha több napra megyünk, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy cicánk a lakásban maradjon-e és valaki járjon hozzá naponta etetni és egy kicsit foglalkozni vele vagy esetleg az ő lakásába vigyük át az állatot (így az állat nincs egyedül egész nap), vagy beadjuk egy panzióba, esetleg magunkkal visszük. Ha a cica szempontját nézzük, az a legjobb, ha otthon marad, és nem bolygatjuk meg az életét csak azért, mert mi elutazunk. Ha találunk olyan ismerőst, aki ismeri és szereti a macskát, és akit a macska is elfogad, akkor minden rendben lesz. Kérjük meg barátunkat, ne csak etesse, hanem simogassa, becézgesse is egy kicsit az állatot, játsszon vele, így a macska nem fogja megsínyleni a vakációt. Ha szobában tartott cicáról van szó, akkor nem éri nagy trauma, ha elvisszük az ideiglenes gazdi otthonába. Fontos, hogy az állat ne tudjon kimászkálni, hogy elkerüljük az idegen terület okozta problémákat. Nem ajánljuk a menhelyeket, panziókat, mert a nyári időszakban túlzsúfoltak, személytelenek, és számolnunk kell az idegen macskáktól kapható fertőző betegségekkel is. A legjobb megoldás az, ha nem az egész család megy nyaralni, így a macska is maradhat a megszokott környezetében és a gazdija sem "cserélődik ki".

Ha külföldre visszük a cicát, akkor az utazás előtt néhány héttel érdeklődjük meg az állatorvostól vagy az adott konzulátuson, milyen védőoltásokra, iratokra van szükség ott, ahova megyünk. A legtöbb európai országba történő utazáskor a macskának egy évnél nem régebbi és 30 napnál nem korábbi veszettség elleni oltással kell rendelkeznie. Az erről szóló hatósági állatorvosi igazolást az utazást megelőzően 3-4 nappal kell beszerezni, és ez az igazolás az oltási könyvvel együtt a macskánk "útlevele".

A nyaralóhelyen csak a szobában, zárt ajtó és ablak mellett engedhetjük el a macskát. Ha szellőztetünk, rakjuk rá a pórázt, így nem tud egy óvatlan pillanatban kiszökni. Megkísérelhetjük kivinni pórázon a szabadba, de csak akkor, ha nincs a közelben kutya vagy nem fél az új környezettől.