ARMAND: "Írjak egy könyvet? Én? Armand?"

ARMAND: "Megettem az almát a legutolsó kis húsos falatig. Több gyümölcsöt, húst, kenyeret, süteményt és édességet ettem azon a napon, mint amennyit egy ember meg tudna enni. Nem ember voltam. Csak egy éhes fiú."

ARMAND: "Nem voltam féltékeny. Én egyedül osztozom a Mester ágyán."

MARIUS: "Meg akarja kóstolni?"
VÖRÖS HAJÚ FÉRFI: (miután megkóstolja a barátja vérét) "Hmmm, nagyon jó. A társaságom a legfinomabb vérû emberekbõl áll.
MARIUS: "Nekem mondja?"

MARIUS: "A világ végéig veszekedni fogsz velem? Örülök, hogy a vérem új erõvel hatott rád, minden tekintetben, de muszáj megkérdõjelezned minden egyes szót, ami elhagyja az ajkaimat?
ARMAND: "Megpróbálsz haragudni rám, de nem megy."

ARMAND: "Az élet egy tragédia, így vagy úgy. Ami biztos, az az, hogy meghalsz."

ARMAND: "Tudtam, hogy a Mesterem halott. Tudtam. Tudtam hogy minden, amit szerettem halott volt."

ARMAND: (az Aprószentek felbomlásáról, és Lestat-ról) "Nem az õ hibája. Bármelyikõnk képes lett volna egy éjszaka alatt elintézni õt, szétvágni a saját kis kardjával és felgyújtani õt, és akkor talán lett volna még pár évtizedünk hátra a nyomorult képzelgésünkbõl. De senki nem volt képes megtenni. Túl erõs volt."

ARMAND: "Lestat nem egy rossz barát, akinek a kezébe helyezném az életemet, akinek szerelméért és társaságáért annyit könyörögtem, akit õrültem és lenyûgözõen és elviselhetetlenül idegesítõnek találok, és aki nélkül nem tudnék létezni."

ARMAND: "Gabrielle. Most is jelen van. Az Éjszigeten is megjelent. Mindenki utálja. Õ Lestat anyja, és századokig hanyagolta. És valahogy sose sikerült meghallania Lestat idõszakos, elkerülhetetlen, õrjöngõ segélykiáltásait, amit tõle, közvetlenül természetesen nem hallhatott volna, mivel az ivadéka, de lehallgathatta volna más vámpírok elméibõl, amelyek tele vannak, ha Lestat bajba kerül."

ARMAND: (a halandó Benji-rõl és Sybelle-rõl) "Felesleges mondanom, hogy õk a tökéletes társak. Egyiket se érdekelte a gyilkolás. El se tudtam hinni. Más dolgok érdekelték õket, mint például a világbéke, a New York fagyos utcáin élõ hontalan szegények sorsa, a gyógyszerek ára, és hogy milyen félelmetes, hogy Izrael és Palesztina örökös háborúban áll egymással. De nem érdekelte õket az a horror, amit a saját szemükkel láttak. Nem érdekelte õket, hogy minden éjjel öltem a vérért, hogy abból, és csakis abból éltem…"