A tollak vágása

A szárnytollak vágásához nem kell semmiféle szakirodalom. A Loro parkban egyébként az ara röptetésre vitt madarak (amikor egy téren körbe-körbe röptetik az arákat) szárnytollait nem vágják meg, hanem csak bevizezik. Ettol elnehezül annyira a szárny, hogy a madár nem képes vele emelkedni, viszont repülni még igen.
Tehát: a hasonló balesetek elkerülésére több módszer is van. Ha nem akarod elcsúfítani a madaradat, akkor megteheted azt, hogy az egyik szárny (mindig csak az egyik szárnyhoz nyúlunk, lásd lejjebb) néhány elsodleges evezotollát pl. szigeteloszalaggal összeragasztod. Hasonlóan jó megoldás, ha ezen tollak egyikének a szárán átszúrsz egy biztosítótut és ezzel zárod össze a tollakat (mivel a toll ugyanolyan érzéketlen mint embereknél a haj, ez nem okoz fájdalmat). Az elobbi két módszer hátránya az, hogy zavarhatja a madarat, megpróbálhatja ezeket eltávolítani és ha sikerül, akkor ismét elrepülhet a madár. A másik megoldás a béklyó használata. Errol erosen megoszlanak a vélemények, mivel az emberek gondolkodásában a béklyó a rabság jelképe. A madarat, ha megszokta, egyáltalán nem zavarja - sokkal inkább zavarhat minket. Én magam sem javaslom.

A biztos módszer tehát a tollvágás. Ezt úgy kell csinálni, hogy az egyik szárny elsodleges evezotollai közül 4-5 tollat visszavágunk a fedotollakig . A külso elodleges evezotollak közül kettot-hármat hagyjunk meg, mert így a madáron zárt szárnyakkal nem is látszik a vágás.

Miért kell mindenképpen gátolni a madarat a repülésben?
Azért, mert lehet ugyan, hogy a madarunk nem akar elrepülni tolünk (Ezt személyes tapasztalatból is mondhatom: az én madaram soha nem próbál meg elrepülni). Azonban a madarak ösztönös menekülési viselkedése a repülés. Egy ijeszto esemény könnyen repülésre bírhatja a madarat, aki ha képes rá, akkor szárnyra is kap. Szintén ösztönös viselkedés ilyenkor, hogy minél magasabbra akar a madár repülni. Ekkor egy teljesen idegen helyen találja magát, mely szintén ok a pánikra. Az ijedség következo hatása, hogy elkezd egy irányban folyamatosan repülni. Sok szereto gazdi veszítette el így kedves madarát. A madár általában nem repül messzire (A fogságban tartott madarak szárnyizmai nem túl fejlettek, a hosszabb távokat nehezen bírják) - vissza is jönne, de nem tudja hogy merre kell elindulni. Az ilyen esetek kiküszöbölésére (a madár érdekében is) érdemes tehát kurtítani a szárnyat.

Miért baj az, ha nem sikerül befogni a madarat?
Elsore talán furcsa kérdésnek tunik, de mégis beszélni kell róla, mert sokan intézik el a kirepülést azzal, hogy úgyis talál magának az a madár elegendo élelmet, ráadásul mostmár szabad! Túl azon, hogy a madár gazdájának ez milyen trauma, a madár számára sokkal nagyobb. A fogságban született madár gyakorlatilag nem képes magáról gondoskodni. Nem ismeri fel a tápláléknövényt, nem szokott hozzá a táplálék kereséséhez, nincs hozzászokva az idojárás viszontagságaihoz, ezért nem is képes elbújni még egy futó zápor elol sem, és végül nem fejlodött ki a menekülési ösztöne a ragadozókkal szemben. A kiszabadult madár tehát, ha nem fogjuk be ismét, akkor vagy ragadozók martaléka lesz, vagy betegségben pusztul el, vagy éhenhal. Amin tehát az egyik oldalon csak néhány nap szomorúsága múlik, addig a másik oldalon egy egész élet a tét.

Miért mindig csak az egyik szárnyhoz nyúlunk?
Azért mert így mindig aszimmetrikus szárnyformát hozunk létre. A két szárny eltéroen fogja a levegot, ami a madárban annyira bizonytalan érzést kelt, hogy nem akar repülni, sot minél elobb le akar szállni. Ha mind a két szárnyon egyforma kurtítást végzünk, akkor a madár továbbra is képes lesz repülni, csak lassabban és nagyobb erokifejtéssel. Egyébként a szimmetrikus kurtítást szokták javasolni pl. a beszoktatás alatt lakásban tartott madaraknál. Ettol ugyanis lassabban repül a madarunk, kisebb az esélye, hogy nekirepül valaminek. A tollváltásnál a levágott tollak természetesen szintén lecserélodnek, de addigra már kiismerte magát a lakásban. A szimmetrikus tollvágást ugyan úgy kell csinálni, mint az itt ismertetettet, csak ott mind a két szárnyon alkalmazni kell.