Malabári pinty
 
Nagyon hasonlít az ezüstcsoru pintyre. Egyes szakemberek szerint nem is indokolt a külön fajba történo sorolása, ugyanis tény, hogy az ezüstcsoru pinttyel történt keresztezésbol származó utódok mindannyian termékenyek, tovább szaporíthatók. A legjellegzetesebb, legszembetunobb különbség a két faj között, hogy a malabári pinty deréktája és felso farokfedoi fehérek (az ezüstcsorué fekete), csorének felso kávája inkább feketés, mint ólomszürke. A nemeket is csak a hím éneke alapján lehet megkülönböztetni, ami igen gondos megfigyelést igényel. Kecses mozgású, igénytelen szobamadár, a hím halk éneke kellemesnek mondható, ezért egyszeru tollazata ellenére a madárkedvelok szívesen tartják. Békés természetu madár, mind fajtársaival, mind a rokon fajokkal jól összefér még költés idején is. Költés céljára egyaránt használhatunk zárt vagy félig nyitott odút, boséges fészekanyaggal. A tojásokon mindkét szülo felváltva kotlik. A kikelt fiókákat nagy buzgalommal etetik, a kicsik 11-12 nap után bújnak ki a tojásból. Ilyenkor elengedhetetlenül szükséges a lágyeleség és a csíráztatott magvak etetése. Ne feledkezzünk meg a csontképzodéshez szükséges ásványi anyagokról sem. Ha a fiókák elérték a háromhetes kort, elhagyják a fészket, de 8-10 nap még, amíg megtanulnak önállóan táplálkozni. A szülok szorgalmasan gondoskodnak a kirepült fiókákról is. Csak akkor szabad elválasztani oket a szüloktol, ha meggyozodtünk arról, hogy képesek egyedül is enni. Elválasztás után még 1-2 hétig adjunk nekik lágyeleséget is mindennap.