Kézzel nevelés

A nagy értéku papagájoknál már régen alkalmazott módszer, mely révén az anyaállat mellozésével nevelik fel a szaporulatot.
Fészekmentés céljából a káinizmus jelenségét mutató (testvérgyilkosság) ragadozóknál is szóba jöhet. Illetve van életmento funkciója is, amikor magára maradt, fészekbol kiesett fióka teszi próbára az embert.
A kézzel nevelésnek két változata jöhet szóba, az egyik, mikor a frissen kikelt fiókát rögtön elválasztjuk a szüloktol, illetve amikor a kirepülési ido egyharmadánál-felénél vesszük el a fiókát. Az elso változatot azért szokták alkalmazni, mert ebben az esetben a szülokben még akkora a fiókanevelési kényszer, hogy gyakran újra fészket raknak, így két szaporulatot is lehet remélni tolük. Erre a változatra rá is kényszerülhetünk, ha a szülok rosszul nevelnek, illetve, ha kilökik a fiókát az odúból.
Az elso változatnál lényegében arra számíthatunk, hogy a nap 24 órájában óránként meg kell tömni a fiókát, s a kiszáradást megelozendo minden 3. etetés után célszeru néhány csepp vízzel megitatni. Az etetések között eltelt szünetek késobb már két, három, négy órára nohetnek, majd az éjszakai etetést is el lehet hagyni. A felneveléshez itthon is már elsosorban erre a célra szolgáló teljes köru tápokat szokás használni, melyek por alakban kaphatóak és csak vizet kell keverni hozzá. Ezzel együtt a gyakorlott tenyésztok már a 2. héttol kezdve különféle adalékokkal szokták a tápot dúsítani (hántolt köles, napraforgómag darálva; gyümölcsök, sajt tojás reszelve; porrá tört tojáshéj, stb). Állításuk szerint így a fióka jobban fejlodik, valamint könnyebben rászokik a darabosabb ételre. A fiókák növekedése során a táp állaga mind durvább lesz (a szülok is így etetik a fiókákat).
Az etetéshez kanalat, fecskendot, illetve a legkisebb madarak esetében szemcseppentot szokás használni. A kanalat a két szélén általában fel szokták hajtani, így egy csoszeru képzodményt kapunk, amibol kevesebb eleség megy veszendobe.

A frissen kikelt fiókát nem kell azonnal elkezdeni etetni, a szikzacskó még mintegy 4 órára ellátja táplálékkal. Ne feledjük el, hogy ezek a madárkák még a testhomérsékletük megtartására nem képesek, ezért inkubátorról kell számukra gondoskodni. Ez egy megfeleloen szigetelt doboz, melyben állandó homérsékletet biztosítunk (33-35 °C), pl. két villanykörtével. Fontos a relatív páratartalom, amely 70%-os kell, hogy legyen, ezt az odúba tett vizes edénykével biztosíthatjuk. Fontos természetesen, hogy a fiókák se a villanykörtéket ne érhessék el, se az edényt ne tudják felborítani, vagy ne tudjanak beleesni. Éjszakára az izzókat cseréljük ki kék fényure, ez ugyanis nem zavarja a fiókákat a pihenésben.

Az idosebb fiókák számára már csak egy egyszeru ládát kell biztosítani, és csak éjszakára kell letakarni. A láda alja annyira legyen durva, hogy a fiókák lábai ne csúszkáljanak rajta, a sima aljon a láb elcsúszik, ami akár nyomorék madarakat is eredményezhet. A láda aljára furészport terítsünk 4 - 5 cm-es magasságban. Ez hoszigetelésnek is kiváló, valamint a nedvességet is felissza. Az almot kétnaponta cseréljük.

Az elso etetések igen nagy türelmet igényelnek, mivel a madaraknak meg kell tanulniuk kanálból/fecskendobol enni. Késobb, ha már rájöttek a dolog nyitjára a ez könnyebb lesz. Próbáljunk meg segíteni a madárkáknak, de csak finoman, eroltetni semmit nem szabad, mert ezzel akár azt is elérhetjük, hogy a fióka megtagadja az evést. Ha ilyen fiókánk van és egyszeruen képtelenek vagyunk megetetni, akkor szükségünk lesz egy nagyobb fecskendore, melynek szárára egy csövet rögzítünk. Ezt a csövet engedjük le a madár begyébe, és nyomjunk tele a táppal.

Etetni a madarakat mindig olyan gyakran kell, ahányszor megéheznek. ha egy fiókának üres, vagy majdnem üres a begye, akkor éhes. A fiókát addig etessük, amíg a begye érezhetoen telt nem lesz, vagy amíg nem kér már enni. Ha a madarainkat már naponta csak kétszer - háromszor etetjük, akkor az etetések közben itassunk meg oket, mert a fiókák folyadékigénye elég magas.

A mesterségesen felnevelt papagájok (arák, amazonok és kakaduk) rendkívül kezesek, így a piaci értékük madárkedvencként magasabb, mint a szülokkel nevelkedetteké. Ezeket a madarakat tenyésztésre fogni viszont nagyon nehéz, ugyanis a madár ún. szocializációs idoszakában embert lát maga elott és nem a szüloket, ami azt eredményezi, hogy embernek képzeli magát. Ez jól megfigyelheto az ivarérett kézzel nevelt madárnál: udvarolni nem egy fajtársának fog, hanem a gondozójának. Társnak viszont ideálisak, roppant kezesek, gyakorlatilag mindent elturnek. Foglalkozni viszont sokat kell velük, hiszen csak a mi társaságunkban érzik jól magukat.

Gyakorlati tapasztalat, hogy a magevok és a begybol etetok mesterséges felnevelése viszonylag könnyebb. A csorbol eteto, rovarevo fajok kicsinyeit viszont még a leggondosabb, leghozzáértobb próbálkozók sem oldhatják meg mindig sikerrel, s a kísérlettel járó veszodség még sikeres felnevelés esetén sem mindig hozza a várt eredményt, mert a fiatal nem lehet teljes értéku