SKIING: Milyen kapcsolatban vagy a TGR-csel?
ULRICH: Jackson Hole-ban találkoztam velük. Együtt iszogattunk; megmutatták, hogyan dolgoznak egy-egy filmjükön. Belevaló srácoknak tűntek.

SKIING: Biztos egy csomó TGR-es batyuval dobnak meg állandóan.
ULRICH: Tényleg kapok egy csomó cuccot, de igazán bírom a srácokat és azt, amit csinálnak. Abszolút természetesek, nincs náluk napirend. Hordom a cuccaikat, mert nem hamisítványok.

SKIING: Meg szoktad nézni a filmjeiket?
ULRICH: Ja, buszon meg repülőn nézzük őket. Birom, hogy a síelés alatt a mi zenénk megy. Ingyen az övék lehet, nem kérünk érte pénzt – ezek a srácok ízik-vérig benne vannak ebben, és a szívünk mélyén mind síelők vagyunk.

SKIING: Tehát síelő vagy?
ULRICH: Az élet az én pályám.

SKIING: Miben vagy jó?
ULRICH: Felmegyek és tiszta hülyét csinálok magamból. Nincs se stílusom, se érzékem hozzá. Egyszerűen csak megyek, amilyen gyorsan csak tudok.

SKIING: Hol tanultál?
ULRICH: Múlt időben beszélsz, mintha legalábbis már tudnék.

SKIING: A snowboardot próbáltad már?
ULRICH: Nem, mert James Hetfield nagy snowboardos, és, ahogy minden másban is, mi ketten tiszta yin/yang vagyunk.

SKIING: A híres emberek azt mondják, azért szeretnek síelni mert nem ismerik fel őket síszemüvegben és sapkában.
ULRICH: Szemüveg és sapka? Én sokkal inkább a kényelem embere vagyok. Én nem jövök ilyenekkel, hogy, „Hé, itt egy hatalmas hóvihar – gyerünk, be a közepébe és mutassuk meg hogy milyen tökös gyerekek vagyunk!”

SKIING: Látsz valamiféle kapcsolatot a zenélés és a síelés között?
ULRICH: Az egész a szabadságról szól és arról, hogy légy önmagad.

SKIING: A lemezcég nem próbál lebeszélni a síelésről, nehogy megsérülj?
ULRICH: Semmiképp. Ha megpróbálnák, egyenesen felmennék és meztelenül, egy síléccel, részegen csinálnék egy „dupla gyémánt”-ot.

SKIING: Ha választhatnál – sí-sztár vagy rock sztár?
ULRICH: Fele-fele. Imádom amit csinálok, de baromira meg van tervezve előre az egész és néha már hiányzik a dolog spontán része, mint „Hé, esett tegnap a hó. Irány a pálya!”