Végső Út

Lám, újra itt vagyok tudás bölcsőjében,

Hisz nincs, ki átöleljen, nincs, ki szívemben megbékéljen.

Gondolataim elvesznek éj sötétjében,

Mert nem tudok már újjászületni,

Végzet fogja hánykódott lelkem eltemetni!

Hiszem ellenben, hogy van még kiút,

Vagy tán teljesen elvesztem?

Akad-e még olyan ember, ki átsegítene eme örök szenvedésen?

Szabadságomat végleg elvesztettem,

S nem tudom, van-e helyem ebben az életben!

Egy örök harc tán az élet,

Egy véget nem érő csata, melyből csak vesztesen mászhatok ki,

Mindenki téved, ki azt hiszi, az életet élvezni kell,

Hiszen, életünk csak a végzet

felé sodródást élteti!

Gonosz sejtelmek vezetik lelkemet,

Okom nincs a szépre,

Ahogy a víz lassan elcsobog a mederben,

Úgy múlik el életünk halkan, végleg, csendben!

Chester Dennington

2005-04-08 – 2006-03-21