Robert Fischer

(1972-1975)

Robert ("Bobby") James Fischer (New York, Brooklyn, 1943 - ) világbajnok 1972-től 1975-ig.
Becsvágyása, győzni akarása tette méltán híressé a zseniális sakkozót. A hivatásos játékosnak tökéletesnek kell lennie - vallotta - mind a pozíciós, mind a kombinációs játékban, éppúgy ki kell tűnnie a megnyitás-elméletben, mint a végjáték-technikában. Fischer játékát első ránézésre Botvinnikéhoz lehetne hasonlítani, csakhogy Fischer sokkal ötletgazdagabb. Már fiatalon kitűnt tehetsége: 15 évesen a sakktörténelem legfiatalabb nagymestere lett. Ezzel együtt stílusa finomodott, tökéletesedett. Már a megnyitások esetében is gyakran felülkerekedett ellenfelein, mert a legelcsépeltebb változatokat is mélyen átgondolta. A Palma de Malorca-i zónaközi verseny döntőjében sorra verte a világ legjobbjait, majd 6:0-ra győzött Tajmanov és ugyanilyen arányban Larsen ellen is. Fantasztikus rekordot mondhat magáénak: 21 nehéz játszmát nyert sorozatban egymás után! Ilyen teljesítményre előtte és utána talán egyetlen nagymester sem volt képes.
Miután legyőzte Petroszjant is (Buenos Aires, 1971), Reykjavíkban 1972-ben 11 döntetlen mellett 7:3-ra nyert az akkori világbajnok, Borisz Szpasszkij ellen, és világbajnok lett. Miután elérte, amit akart, 1975-ben visszavonult. Az ok: a FIDE berni kongresszusán elutasították kérelmét, mely szerint "döntetlen esetén a világbajnok megvédte címét", és úgy döntöttek, hogy a "világbajnoknak nyernie kell, ha meg akarja védeni címét". (Ehhez a példátlan döntéshez tartozik, hogy Karpovnak később már engedélyezték, s azóta is így van, a "világbajnoknak elég a döntetlen címe megvédéséhez.").
Fischer mindig meglehetősen különcként viselkedett. Előfordult, hogy egész egyszerűen nem ült le játszani, ha nem találta megfelelőnek a sakk-készletet, a székeket, a játék helyszínét, stb. Sőt, az ő nevéhez fűződik a sakkozók anyagi jólétének elősegítése is azzal, hogy sokszor fenyegetőzött visszalépéssel, mert nem kapott játszmáiért elég pénzt. Követeléseit teljesítettek is, így ő lett az első sakkozó, aki valóban jól élt, megélt abból, amit elért.
Azonban 2004-ben Tokióban érte a meglepetés: az Egyesült Államok a kiadatását kérte. A hatóságok azt vetik a hatvanegy éves exvilágbajnok szemére, hogy megsértette a Belgrád elleni nemzetközi szankciókat, amikor 1992-ben egy jugoszláviai városban sakkozott Borisz Szpasszkij ellen, revansot adva neki az 1972-es sakkvilágbajnoki döntőért. Jelen pillanatban svájci menedékjogért folyamodik...