Egyetlen gyerek lévén szinte egész nap a kutyával játszott a kis Toni, az erdő szélén álló Solingen Wald-i házban. Amikor már nem csak totyogni, de járkálni is tudott, az állatba - egy óriás schnauzerba - kapaszkodva nagyobb felfedező utakra indult. Így történt, hogy egyik délben édesanyja hiába hívta ebédelni. Gyereknek, kutyának egyaránt nyoma veszett...
Hivogatták őket, átkutatták az egész környéket, és már azt hitték, gyermekrablók karmai közé került a kisfiú, a kutyát pedig, amelyik nyilván védeni akarta, agyonlőtték. A helyi rendőrség és katonaság a polgári lakossággal együtt nekiindult az erdőnek: 22 ember haladt előre csatárláncban, míg végül egy kiszáradt vízmosás felől ágak ropogását, morgást, ugatást hallottak. Ott állt a schnauzer a vízmosás tetején, akár a vártán, és őrizte a kisfiú álmát.
Mivel a kutya nem tudott beszélni, a gyerek pedig teljesen kimerült a hosszú bolyongástól és az átélt izgalmaktól, a történetet mindenki úgy színezte ki, ahogy fantáziája engedte. Egy dologban azonban minden variáció megegyezett: kutya nélkül szomorú véget érhetett volna az erdei kaland. |