A ló fülei igen kifejezőek. Nagyon mozgékonyak: mindig az állat figyelmét felkeltő hang vagy jel irányába fordulnak. A munkájára összpontosító díjló a fülét kissé hátra, a lovas felé fordítja, amivel azt jelzi, hogy figyelmét gazdájának szenteli.
A környzetből hallatszó zajra figyelő ló füle előre, a hang irányába mutat.
A mérges vagy felzaklatott ló laposan hátracsapja a fülét, mintha csak ki akarná rekeszteni a kellemetlen szituációt vagy zajt.
A ló szaglása viselkedésének egyik meghatározó eleme. A kancák a szaguk alapján azonosítják a csikóikat, és a mének is így szereznek tudomást a párosodásra hajlamos kancákról. A vadon élő lovak egy bizonyos távolságból a szaglásuk segítségével találják meg a vizet, a hegyvidéki pónik pedig ösztönösen tudják, hogy a szaguk alapján miképpen kerülhetik el a mocsarakat, ingoványokat.
A ló által kiadott hangok nagyon kifejezőek. A kanca gyengéden dünnyög a csikóhoz, a felségterületét védő mén éles hangon nyerít, a lovasát üdvözlő ló örömmel nyerít. Amikor alóra ülnek, a horkantás vagy prüszkölés a hajlandóság és az összpontosítás jele, esetleg a parancsszóra adott válasz.
A ló a testtartásával is többféle érzelmet tud kifejezni. A lágyan lengő farok például a nyugalom és kiegyensúlyozottság jele, míg a behúzott, feszes farok feszültséget vagy menekülési szándékot jelent. Az izzadásnak nem csupán az erőfeszítés, hanem a feszültség vagy izgalom is oka lehet, például egy sok ló részvételével zajló lószemle.
Gyakran hallani, hogy egy lónak gyönyörű vagy kifejező szeme van. Valamennyi szárazföldi emlős közül a lónak van a legnagyobb szeme, és tekintete pontosan kifejezi különböző érzelmeit, például a bizalmat, a bizonytalanságot vagy a félelmet. A ragadozók támadásának kitett többi állathoz hasonlóan a ló szemei is a fej két oldalán helyezkednek el, így igen széles a látómezője. Mivel perifériás látása kiváló, mindössze két úgynevezett holttere van: az egyik közvetlenül a fara mögött, a másik pedig másfél-két méterrel az orra előt vagy alatt, ahol a látása legalábbis erősen életlen. Amikor egy ló felé sétálunk, lesz egy pont, ahol az állat már nem lát minket élesen, ezért elfordítja a fejét vagy hátrálni kezd, hogy ismét jól lásson bennünket. Ha például a legelőn szeretnénk megfogni egy lovat, a fenti reakciót akár úgy is értelmezhetnénk, hogy az állat mennekül, mert nem akarja, hogy megfogják, pedig ha oldalról közelítenénk hozzá, hogy végig szemmel tarthasson minket, akkor nyugodtan megvárná, amíg odaérünk hozá. Ha a ló mögé állunk, akkor általában az egész testét vagy a nyakát és a fejét elfordítja, hogy folyamatosan lásson bennünket, de egy fiatal vagy ideges állat figyelmeztető rúgással is reagálhat a láthatatlan betolakodóra.
Szemének sajátos helyzete miatt a lónak a fejét és a nyakát is használnia kell, amikor különböző vizuális ingerekre reagál. Magasra tartott fejjel közvetlenül maga előtt nem látja a talajt. Az egyenetlen talajon haladó ló mélyen lehajtja a fejét, hogy jól lássa, hová lép. Ha a földön vagy a környezetben ismretlen, szokatlan tárgyat észlele, oldalra hajtja a fejét, hogy jobban szemügyre vehesse, mi az. Ha a tárgy "idegen", akkor a ló így, oldalra hajtott fejjel és egy oldalirányú lépést téve halad el mellette, kissé megtorpan. Nagyon fontos, hogy a lovas megértse, miért cselekszik így az állat, és lehetőséget adjon a fiatal lónak, hogy nyugodtan megnézze az ismeretlen tárgyat. Ha közben büntetés éri, akár szándékos fenyítés, akár az, hogy a lovas megbillen a nyeregben és megrántja a szárat, a ló villámgyorasn megtanulja, hogy az ilyen veszélyeket a jövőben kerülnie kell, ami később komoly problémák kialakulásához vezethet.
Régebben úgy hitték, hogy a lovak színvakok. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így, de az igaz, hogy jobban felismeri a sárga, a zöld és a kék színt, mint a vöröset, a lilát és a szürke külnböző árnyalatait.
A lovak nagy távolságra is ellátnak (a legelőn gyakran látni, hogy egy ló tekintetét egy távoli, a gazdája számára kivehetetlen pontra szegezi), s a sötétben is kiválóan látnak.
A lovak tapintóérzéke igen fejlett. Még a hátukra szálló legyet is megérzik (és bőrük mzgatásával hajtják el), ami arra utal, hogy tapintásuk nagyon kifinomult. Ha egy hátasló nem hajlandó megindulni a lovas lábának jelzésére, akkor tízből kilenc esetben arról van szó, hogy lábjelzés túlzott alkalmazásának hatására a ló oldala érzéketelnné vált erre az utastásra. A napi rendszerességel végzett szőrápolásnak köszönhetően a ló pozitívan fog reagálni a tapintóérzékén keresztül kiadott utasításokra, ráadásul a szőrzet gondozása meg is nyugtatja az állatot. Ez a csapatban legelő lovakon is megfigyelhető: a kölcsönös "bőrápolás" a kapcsolatteremtés és a barátkozás egyik jele.
A lovak általában kedvelik az édes ízt. A mérgező növényeket szaguk és ízük alapján ösztönösen felismeik, mivel ezek a legtöbbször keserűek. A ló azonnal kiköpi, ami a szájában van, ha ismeretlen ízt érez, vagy ha rájön, hogy véletlenül olyan növény keveredett az édes fű és széna közé, amelyet nem szeret. Hamar rákap a nyalánkságokra is, és már egészen fiatalon megtanul cukor után kutatni az emberek zsebe tájékán.
A félpiruettnél lépésben vagy vágtában a ló az elejével körbe lép a hátulja körül. Eközben fenn kell tartania a jármód ütemét. A teljes piruett vágtában, 360 fokon, a Nagy Díj program feladata, s legalább négy vágtaugrással kell a teljes fordulatot végrehajtani.
Ez a kecses, ütemes, erősen összeszedett és magas ügetés nagy kadenciával párosul. A ló lassan üget, magas mozdulatokkal és fokozott csánktevékenységgel.
A legnagyobb fokú összeszedettséget kívánó feladat, amikor a ló egy helyben üget. A ló súlya teljesen a hátsó lábakon van, és úgy néz ki, mintha a ló "leülne". A piafféban az ízületek fokozottan hajlítottak. A helyes piafféban az elülső lábak félszárig, a hátulsók pedig bokáig emelkednek fel.
7.00
itatás - első etetés - trágyázás, alomcsere - lóápolás (kefélés, patatisztítás)
9.30
trágya leszedése - takaró leszedése - nyergelés, edzés - töltsük újra a vödröket
12.00
ápolás - nappali takaró - itatás - második etetés - szénaháló megtöltése
16.00
pataápolás - trágya leszedése - alom megigazítása - a nappali takaró levétele, a ló átkefélése - éjszakai takaró felrakása - a vizes vödör újratöltése - harmadik etetés
19.30
trágya leszedése - éjszakai alom elrendezése - a szénaháló és a vizesvödör újratöltése - utolsó etetés
Végül!
Ha módunkban áll, menjünk ki még egyszer az istállóba, és nézzük meg, hogy minden rendben van-e.
Fekete (1): A ló fedőszőre, sörénye és farka is fekete. Semilyen más szőrszín nem megengedett, kivéve a fehér jegyeket
Sötétpej (2): A fedőszőrt fekete és barna szőrszálak keveréke alkotja, ami összességében sötétbarna színt ad. A sörény, a fark és a lábvégek szőrzete túlnyomórészt fekete.
Pej (3): A fedőszőr színe a mahagóni és a világosbarna között változik, a sörény, a farok és a lábak vége fekete. A világospej lovak ágyékán, hasalján a szőrzet csaknem karamellszínű. A sötétpej ló orra gyakran világosabb.
Sárga (4): Árnyalatai a sötétbarnától (májsárga) az aranysárgáig terjednek. A sörény, a farok és a lábak uyanolyan színűek vagy egy árnyalattal sötétebbek, mint a fedőszőr, fekete szálak sehol nem találhatók. A palominók fedőszőre aranysárga, sörényük és farkuk pedig szalmasárga, de kívánatos a minél fehérebb szín.
Deres (5): A fenti színek bármelyike, fehér színű szőrzettel keveredve. A sárga és a fehér szőrszálak keverékét vércsederesnek, a pej és a fehér keverékét pejderesnek, a fekete és a fehér keverékét pedig vasderesnek nevezzük.
Fakó (6): A fakó szín a pej egy változata, amelyet feketés almázottság és a gerincélen végigfutó fekete csík (az ún. szíjalt hát) jellemez. A fakó ló fedőszőrének színe sárgásbarna vagy egérszürke.
Szürke (7): A lovak szőre idősebb korukra fokozatosan kivilágosodik, csaknem fehér vagy sárgásfehér lesz. Az almázott szürke színt fehér és sötét alapszínű szőrzet alkotja.
Sárgásfehér vagy albínó (8): Rózsaszín vagy pigment nélküli bőrön fehér vagy krémszínű a szőrzet, melyhez rózsaszínű vagy világoskék szemszín társul (csókaszem).
Tarka (9): A pintónak is nevezett lovak testén az alapszínt szabálytalan fehér foltok tarkítják. A fekete-tarka változaton jókora fekete és fehér foltok vannak, a sárga-tarkán a fehér mellett a feketén kívül bármilyen szín előfordulhat, a foltos lovakon pedig (például az appaloosa) különböző színűek és méretűek a foltok. A mintázat típusa szerint lehet takarómintás, márványmintás, párductarka, hópehelyfoltos és fagymintás.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
