A finn szaunáról

Talán a szauna az egyetlen finn szó, amelyet az egész világon ismernek. A szaunázás a finnek egyik legnagyobb hagyománnyal bíró szokása. Mindegy, hogy hétköznap vagy ünnepen, nyáron vagy télen, egyedül vagy társasággal, örömben vagy bánatban történik.
Egy régi finn mondás szerint, ha a szauna és az alkohol már nem segít, akkor a beteg valószínűleg meg fog halni. Mások a „szegény ember kórházának” hívják, vagy egyenesen a templomhoz hasonlítják.

Mi is az a szauna?
A szauna izzasztófürdő, melyhez hasonlókat a világ sok pontján találunk. A szauna tulajdonképpen felfogható a híres orosz és római fürdők kereszteződésének. A finn szaunában a száraz és a párás levegőt váltakoztatják egymással. Amikor a levegő hőmérséklete eléri a szaunafülkében a kívánt értéket, akkor a levegő száraz (ezt könnyebb eltűrni, mint a párásat). Ezután a szaunakályha (kiuas) köveire vizet loccsantanak, s így gőz keletkezik. Az izzasztófürdő esetében a test felforrósítását követi annak lehűtése, melyet többféleképp is elvégezhetünk. Választhatjuk a hosszabb ideig tartó levegőzést, szellőzködést, vagy akár a lékúszást is. A szaunázás másik lényeges eszköze a szaunavirgács (vasta), amit hagyományosan nyírfából készítenek, és használat előtt megnedvesítenek, majd erősen végigcsapkodják vele a testüket. Vastát kötni hagyomány, és művészet, ugyanis tökéletes gömbnek kell lennie, hogy ne csípjen.
A szaunához rendszerint hozzátartozik egy tusolórész, és egy öltözőszoba is. Jóllehet az ősi finn szauna a mosakodás helye is volt egyben, mára ezt a funkcióját elvesztette. A modernkor emberének elsősorban a teljes kikapcsolódás, a relaxáció optimális helye.


A szauna története:
Egyes emlékek arra engednek következtetni, hogy a szauna a finn kultúrában már kb. 2000 évvel ezelőtt létezett, sőt, egy évezreddel ezelőttre már az összes északi országban ismerték, és használták a szaunát. A középkorban a szauna már egész Európában általános jelenség volt. A legkorábbi írásos emlékek, amik megemlítik a szaunát, a paplakok és udvarházak épület-összeírásai voltak (pl.: Kalanni paplakjának épület-összeírásában 1411-ből). Ám ez nem jelenti azt, hogy csak a módosabbak szaunáztak! Az 1500-1600-as években azonban megcsappant a szaunakultúra iránt érdeklődők száma. Ez elsősorban azon szaunaellenes véleményeknek volt köszönhető, melyek kihangsúlyozták a szauna egészségkárosító hatását (úgy vélték, főleg a nemi betegségekre és az újszülöttekre van káros hatással), és gazdaságtalanságát. Az 1700-as évekre a szaunázás visszaszorult Finnország erdős, hegyes vidékeire. A szauna ellenzői csak az 1800-as évekre kezdtek megenyhülni, a szauna ekkor tért vissza a közéletbe, habár jobbára csak a vidékiek és a munkások használták. Az 1800-as évek végére azonban már kifejezetten egészségesnek, higiénikusnak tartották a rendszeres szaunázást. A finn fürdő térhódításának nagy pillanata volt, amikor 1936-ban Berlin olimpián megépítették a szaunát.
A szauna sok más nemzetnél is ismert volt, így ők is magukénak vallhatnák ezt a szokást, manapság mégis elsősorban Finnországhoz kötik, a finn emberek nagy büszkeségére.

A szauna hatásai szervezetünkre:
A meleg levegő nagy hatással van az emberi szervezetre. A hajszálerek kitágulnak, a bőr kipirosodik, megnövekszik a keringő vér mennyisége (a normálisnál 1,5-2-szer több), tehát növekszik a szív terhelése, a szívverések száma. A hőleadással járó izzadást, és a nyomában járó folyadékszükségletet célszerű rögtön szaunázás után - esetleg közben, egy-egy szellőzködés alkalmával - oltani. Legalkalmasabb szomjoltó a szénsavmentes ásványvíz. Egy egészséges szívnek könnyű feladat a bőr felgyorsult vérkeringésének eleget tenni, tehát a szív nem esik túlzott terhelés alá. Azonban arra figyelnünk kell, hogy a test más részeiben ne idézzünk elő a vérkeringés növekedését. Egy bőséges étkezés a szaunázás előtt az emésztőcsatorna szerveiben fokozza a vérkeringést, ezt feltétlenül kerülni kell! Ne felejtsük el továbbá, hogy a forróságra minden ember máshogy reagál! Alacsony vérnyomásúak szaunázás után tapasztalhatnak könnyebb szédülést, fejfájást. Ilyenkor célszerű ledőlni egy pár percre, és felpolcolni a lábakat. Teljesen normális és egészséges következmény a fáradtság. A szaunázást gyakran sporttevékenység, vagy egy szokványos munkanap előzi meg. Mivel mindezeken felül a szauna is megerőlteti kicsit a szervezetet, utána ritka az álmatlanság. Tehát az egészséges embernek nem árthat a szauna, sőt, bőrbetegségek, és egyes mozgásszervi betegségek esetén a szaunázás kifejezetten elősegíti a gyógyulást. Ezen kívül nagy jelentősége van edzettségünk kialakításában, a betegségek megelőzésében is. A rendszeres szaunázás növeli a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben. A pikkelyes bőrbetegségek, pl.: a pikkelysömör esetében kifejezetten kedvező a szauna hatása. Ha a rendszeres szaunázás mellett egészségesen táplálkozunk, csökkenthetjük az érelmeszesedés kockázatát, illetve lelassíthatjuk az öregedés folyamatát.

Az itt leírtak tájékoztató jellegű információk, ha valakit komolyabban érdekelnek az egészségügyi hatások, kérdezzen meg egy orvost, vagy kutasson szakkönyvek után!


És végül következzék egy kis történet, ami megmutatja, milyen mélyen gyökerezik a szaunázás szokása a finnek hagyományaiban!

"A szauna és a finn
Történt vala, hogy mindennek előtte Isten megteremtette az eget és a földet. A föld puszta volt, kietlen és üres. És szólt az Úr: "Legyen finn!". És lőn. És látá Isten, hogy a finn piszkos. Sáros és mocskos volt a teste, piszkos volt a haja. Isten szólni akart, de a finn megelőzte, mondván: "Legyen szauna!" És lett. Így teremtette meg a finn ember a szaunát, mely éppoly meleg, sötét és biztonságos, mint az anyaméh."
(Raija Mustonen: Sauna ja suomalainen, 1996)


Aki többet szeretne megtudni a szaunáról, olvassa el a Szauna című könyvet (szerk: A. Katona Ildikó és Tóth Judit), vagy Szabady Béla: A finn szauna című könyvét (ajánló), vagy látogasson el a http://virtual.finland.fi/finfo/english/sauna.html-ra!