Kalevala cselekménye

A világ születésekor egy szüzet a szelek gyermekkel áldottak meg. A szűz a víz asszonya lett. Mialatt kicsinyét szülte, a térdére egy réce tojásokat rakott. Az asszony lelökte a tojásokat, azoknak a felső héjából lett az ég, az alsóból a Föld, a sárgájából a Nap. Az úrnő földet, szigeteket teremtett, majd az anyja méhében töltött 30 év után megszületett Väinämöinen, a híres hős.

Egy hatalmas tölgy nőtt a Földön, ami eltakarta a Napot és a Holdat. Egy kis ember kikelt a tengerből, kidöntötte a fát, így az égitestek újra világíthattak. Väinämöinen magokat szórt szét, vidáman élt, és dalolgatott. Joukahajnen, egy lapp legény meghallotta ezt, és kihívta egy dalversenyre. Väinämöinen a mocsárba dalolta Joukahajnent, és csak a húgáért, Ainóért cserébe engedte el. Ainó azonban nem akart egy öregember felesége lenni, és a tengerbe vetette magát. Väinämöinen utána indult, de már hiába próbálta kiszabadítani aráját. Mialatt búslakodott, anyja kikelt sírjából, és azt tanácsolta, ne szomorkodjon, menjen inkább északra, és vegye el Pohjola legszebb lányát. Útján utolérte Joukahajnen bosszúja, lova meghalt, Väinämöinen pedig a tengerbe esett. Egy sas megmentette, és Pohjolába vitte. Louhi, Észak úrnője csak a szampóért cserébe volt hajlandó odaadni legszebb lányát. Väinämöinen azonban nem ismerte a csodamalom készítésének titkát, ezért hazaindult Ilmarinenért, a kovácsért. Útközben találkozott Pohjola lányával, és megkérte a kezét. A lány három feltételt szabott, a harmadik teljesítése alatt a hős megvágta térdét. Egy öregember segítségével elállította a vérzést. Megígérte Ilmarinennek, ha megalkotja a szampót, övé lesz Pohjola legszebb lánya. Így északra csalta, és a kovács a negyedik próbálkozásra megalkotta a szampót. Louhi nagyon örült a csodaszerszámnak, ami az egyik oldalán lisztet, a másikon sót, a harmadikon pedig pénzt őrölt. Észak úrnője egy kilenczáras kapu mögé, egy rézhegy belsejébe rejtette a szampót. Ilmarinen mégsem kapta meg azt, amiért útnak indult, így menyasszony nélkül kellett hazatérnie.

Lemminkäinen, egy léha fiú hallott a Sziget szépéről, Küllikkiről, akit még senkinek sem sikerült meghódítani. Lemminkäinen elrabolta a lányt, és hűséget esküdtek egymásnak. De a fiú anyja intésének ellenére Északra vágyott, Pohjola legszebb lányát szerette volna megkapni. Mérgében azt mondta, ha vér fog folyni anyja fésűjéből, ő már halott lesz. Louhi Hísz szarvasáért cserébe odaígérte a lányt. Lemminkäinen kergette a szarvast, de nem sikerült elkapnia. Tapiola úrnője segített elfogni az állatot, de Észak úrnője újabb próbát állított fel: Hísz csillaghomlokú ménjét kérte. A harmadik próba lett a legény veszte. Az úrnő Tuonela hattyúját kérte. Egy bosszúéhes pásztor ledöfte Lemminkäinent, és Tuonela vízébe taszította. Mikor vér folyt a fiú anyjának fésűjéből, az elindult megkeresni fiát. Egy rézgereblyével összeszedte fia testének darabjait. Suonetér, a vérerek tündére összeillesztette a foszlányokat. A fiú újra életre kelt. Väinämöinen csónakot akart faragni, de a csónakkészítésnek nem ismerte az összes igéjét. A hiányzó varázsigéket megszerezte Antero Vipunentől, és elkészítette a hajót. Ismét északra indult Pohjola legszebb lányáért, de Ilmarinent is újra ez a szándék hajtotta. A lány a kovácsot választotta, aki kiállta az összes próbát, felszántotta a kígyók mezejét, leterítette Tuonela medvéjét és a manalai farkast, végül kifogta Tuonela folyójából az óriási csukát. Louhi hajlandó volt odaadni neki a lányát. Pohjolában mindenki az esküvőre készülődött, ökröt vágtak, sört főztek. A menyasszonyt és a vőlegényt tanácsokkal látták el, majd azok elbúcsúztak a násznéptől. Hazautaztak Ilmarinen otthonába, ahol újabb ünnepség várta őket.

Lemminkäinen hívatlanul megérkezett a pohjolai lagziba, ahol kiszolgálást követelt. Egy kígyókkal teli korsót adtak neki, mire megölte a házigazdát. Kénytelen volt menekülni az őt üldöző északiak elől, a Szigeten rejtőzött el. Ott élte tovább léha életét a Sziget asszonyaival, de ismét menekülnie kellett, most a féltékeny férfiak elől. Otthonát felgyújtva találta, az északiak az erdőbe üldözték anyját. Bosszúhadjáratra készült Pohjola ellen, de kénytelen volt visszafordulni.

Untamo legyilkolta testvérét, Kalervot, és annak családját. Egyedül egy várandós asszonynak kegyelmezett. A gyermek neve Kullervo lett. Pásztornak tanították, majd eladták szolgának Ilmarinennek. Ilmarinen asszonya gulyásnak küldte, kenyerébe pedig követ sütött. Kullervo mérgében a mocsárba vezette a nyájat, helyettük vadállatokat küldött vissza. Mikor az asszony fejni készült, a vadállatok széttépték. Kullervonak menekülnie kellett, az erdőben megtalálta vén anyját, aki elmesélte, hogyan halt meg lánytestvére, aki elveszett az erdőben. Apja a vámot szállíttatta Kullervoval, amikor a fiú találkozott egy fiatal lánnyal, és elcsábította. Csak reggel derült ki, a lány a saját elveszett testvére. Húga szégyenében a vízbe vetette magát, Kullervo pedig bűnét bánva Untamo ellen indult, és legyilkolta egész népét. Mikor hazaért, szüleit holtan találta, maga is öngyilkos lett.

Ilmarinen elhunyt asszonyának hiányát pótolva színarany feleséget kovácsolt magának. Azonban az asszonyt hidegnek találta. Elindult Pohjolába Louhi másik lányáért, de ő nem vágyott halott nővérének helyére. Ilmarinen elrabolta a lányt. Mialatt megszálltak egy házban, a lány más legénnyel éjszakázott. Mikor Ilmarinen megtudta ezt, sirállyá változtatta.

A kovács elmesélte Väinämöinennek, milyen gazdagságot hozott Pohjolának a szampó. Lemminkäinennel együtt elindultak, hogy ellopják a csodamalmot. Väinämöinen egy csuka csontvázából kantelét faragott, játékával az egész népet elkápráztatta. Lemminkäinen kiásta Pohjola hegyéből a szampót, és visszaindultak vele. Lemminkäinen énekétől haragra gerjedt Észak úrnője, és utánuk küldte seregét. A harc hevében a szampó darabokra esett, darabjai a tengerbe hullottak. Suomi népére gazdagság, Pohjola nemzetségére pedig ínség várt. Väinämöinen dalolni akart, de nem találta hangszerét. A kantele is a vízbe esett. Nyírfából készített másikat, a népet újra elbűvölte. Kalevala földje felvirágzott, mindenki boldogan élt. Pohjola úrnője bosszúból betegségeket küldött Kalevala népére, de Väinämöinen meggyógyította az embereket. Louhi medvét küldött, hogy elpusztítsa a nyájakat, de Väinämöinen megölte az állatot. Észak úrnője elrabolta a Napot és a Holdat, majd azokat Pohjolába vitte. Ukko öregisten tüzet csiholt a fény pótlására, de a szikra beleesett egy hal gyomrába. Ilmatar, a legidősebb tündér elmesélte Väinämöinennek és Ilmarinennek hogy mi történt. Kifogták a halat, a tüzet az embereknek ajándékozták, de csak nem lett megint világosság. Ilmarinen új Napot és Holdat kovácsolt, de azok nem világítottak. Väinämöinen kulcsot készíttetett a kováccsal, amivel ki tudja szabadítani az égitesteket, de Louhi addigra már visszaengedte a fényt az égboltra.

Marjatta, a szépséges szűz teherbe esett az erdőben termő áfonyától. Mindenki elítélte, Väinämöinen megátkozta, azonban ez nem fogott a lány gyermekén. A gyermek Karjala királya lett, még a bölcs Väinämöinennél is többet tudott. A vénséges hős elhagyta népét, lement az éj legaljára, hangszerét Suomira hagyva.



________________________________________________________________


J. R. R. Tolkien és a Kalevala

John Ronald Reuel Tolkien, a XX. század egyik legismertebb írója eredetileg nyelvész volt. Már iskolás korában elkezdte megalkotni az újgót nyelvet, saját szórakoztatására. Mikor kezébe került az egyik angol Kalevala fordítás, az eposz története teljesen magával ragadta. Eldöntötte, hogy a művet megismeri eredeti nyelvén is. Az Oxfordi Egyetem könyvtárából kikölcsönzött egy finn nyelvkönyvet. A nyelv szépsége lenyűgözte, később így nyilatkozott róla: „Olyan volt, mintha a pincében régi palackokat találtam volna, melyek tele voltak korábban sosem ízlelt minőségű és aromájú borokkal”. Ezután felhagyott az újgót nyelvvel kapcsolatos munkájával, hogy egy új nyelvet teremtsen meg a finn alapján. Ebből született meg a Gyűrűk urából és a Szilmarilokból ismert quenya, a tündérek nyelve. Helena Rautala finn nyelvészprofesszor a quenya vizsgálatakor több közös vonást is felfedezett: többek között a magánhangzók rendszere egyezik meg a két nyelvben, tizenöt olyan szót talált, aminek formája és jelentése is ugyanaz, és több olyat, amiben felfedezhető a hasonlóság. Ahhoz képest, hogy a quenya szókincskészlete nem túl nagy, ezek a számok feltűnően nagyok.

finn	quenya	magyar
anta-	anta-	adni
kulta	kul-	arany
kannel	gannel	kantele
panna	pan-	tenni
rauta	rauta	vas
ruskea	ruska	barna
kala	skal	hal
nasta	nasta	gomb
tie	tie	út
terävä	tereva	éles
tulla	tul-	jönni
tunturi	tun-	szent hegy

A nyelv köré fokozatosan kezdte felépíteni az eposzokat, Tolkien célja egy a Kalevalához hasonló mű ajándékozása Angliának. Az eredeti ötlet alapján a mű főszereplői a Középföldén élő tündék lettek volna, és a mű a Világ teremtéséről szólt volna. Az első világháború alatt megírta A babót, és a Szilmarilokkal foglalkozott. A babó sikerén fellelkesedve követelték a folytatást, így született meg fő műve, a Gyűrűk ura. Tolkien szerette volna a Gyűrűk urát és a Szilmarilokat egy kötetben megjelentetni, de a kiadója ellenezte, a Szilmarilok hangvételét pocséknak tartották. Ráadásul Tolkien a három művet egybe akarta fűzni, hogy a történetek tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz, de a Szilmarilok sehogy sem illeszkedett a Gyűrűk ura és A babó cselekményébe. Nyugdíjas éveit így annak tökéletesítésével töltötte, azonban a munka túl sok időt vett igénybe, Tolkien a Szilmarilok végleges verziójának elkészülte előtt meghalt. Halála után unokája, Christopher dolgozott nagyapja jegyzeteinek összerakásával. A munka hasonló nehézségeket tartogatott, mint Lönnrotnak a rúnók összeállítása. Tolkien az inspiráción kívül részleteket is átvett a Kalevalából, azonban ezek többsége már nehezen ismerhető fel, mert az író alaposan átdolgozta azokat. De például a szilmarilok és a szampó közötti párhuzam felismerhető: a szilmarilok azok az ékkövek, amiket Morgoth, a fekete herceg ellop és észak sűrű erdejébe rejt. A könyv arról szól, hogy próbálják a tündék visszavenni a drágaköveket. A vezérmotívumok sorsa is hasonló: a szampó darabokra törik, és szétszóródik a Világban, a szilmarilok közül egy a tengerbe, egy a földbe, és egy az égbe kerül. A Szilmarilok Túrin Turambarjának és a Kalevala Kullervojának pedig ugyanaz lesz a végzete: beleszeretnek saját testvérükbe, a lánytestvérek beleölik magukat a folyóba, a hősök pedig öngyilkosok lesznek. Ez az egyetlen olyan rész, amit Tolkien egy az egyben átvett a Kalevalából.