Viharban

földig hajolnak a fák
nagysága előtt
az ég színe sötét
vakító fehér
a villám
mennydörög
súlyos eső zuhog
jajgat a természet
zokog rejtőzködik
retteg bújik
aki él
s akit fogva tart
az élet
s az enyészet

Vigyázz magadra.

Kati és Macsekok

Szeretettel puszillak:Tomasz :)

“Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette.”

Szeretettel: Anikó

//anika60.gportal.hu/

"Ragaszkodj az álmaidhoz,
mert ha az álmok meghallnak,
akkor az élet csak egy törött szárnyú madár marad,
melly soha nem tud majd a mennyekbe szállni!"

Gyönyörü a lapod szép elegáns a külsöd!!Sok hasznos dolgokat tettél fel.Ügyes vagy!!Szeretettel Tücsök:

//laura-elete.gportal.hu/

PUSZI MARGÓ

Szia!

Szeretném megosztani Veled az örömünk.

Kis "bandita" látható a képeken 4D-s ultrahang felvételen , ha érdekel az oldalamon fent van a videó is a felvétlről .

Nagyon szép hétvégét Kívánunk Neked . ( A miénk csodás.)

Charis és bandita

Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék. szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés... Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

Kellemes szép  varázslatos  hétvégét  kívánok neked ..Puszillak.Luna

Wass Albert: Rózsaszirmok

Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...

Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...

Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak...

Hanem egyszer, zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán-csapata jött,
És elragadva a tündérlányt
Eltűnt a sötét fellegek mögött...

Azóta mindig, mikor jön az est,
S bíborban úsznak a hegyoldalak,
A szellő halkan az égre szórja
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...

Én is olyan bús szellő vagyok,
Verseim picinyke rózsaszirmok,
Miket most, hogy alkonyom leszállt,
Haloványkék végtelenbe szórok...

Ölellek:Isa :)

Szeretettel puszillak:Tomasz :)

A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést,

még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket.

Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő,

a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend.

Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.

Vidám napot:)

Kati és Macsekok

Szia!

Nagyon szép napunk volt ma:)

Kellemes estét ,szép álmokat:)

Kati és Macsekok

Pihentető és vidám Pünkösdi ünnepet  !

A szőke titkárnőt első munkanapján elküldik kávét csinálni. Mivel még
sosem főzött kávét, lemegy a közeli presszóba egy termosszal.
- Elnézést, belefér ebbe a termoszba hat csésze kávé?
A pincér méregeti a termoszt egy kicsit, aztán felel:
- Igen, azt hiszem hat csésze pont elfér benne.
- Ó, ez nagyszerű! Akkor kérek kettőt cukorral, egyet cukor nélkül,
egyet tejszínnel és két capuccinot.

A szöszi hazavisz egy tálat és boldogan újságolja a férjének:
- Nézd Drágám, milyen törésálló tálat vettem!
Ezután ledobja a földre, hogy bebizonyítsa, milyen jó vásárt csinált. A
tál darabokra törik, mire a szöszi morfondírozva: Vagy hőálló?

Charis és Bandita :)

Jöttem dobni egy jó éjt puszit Tündérhonból:)

Varázslatos hétvégét kívánok és szeretettel puszillak:Isa:)

Ölellek: Tomasz :)

Útálom a hétfőt,
mert új hét kezdete.
Imádom azt a Szellőt,
mely viharok gyermeke…

Délelőtt szokatlan csendesség
kígyózik a hosszú téren.
Egy-két kóbor lélek mendegél
rideg beton tengerében.

Kopogó, csoszogó cipőtalpak,
nyiorgó, zörgő villamos,
omladozó szürke falak,
nincs olyan, mi illatos…

A lámpák világítanak még,
de nem lehet látni mégsem.
Munkába siet a nép.
Ajj! El ne késsen!

Álmos tekintetek fürkészik
a kihalt utcákat.
Céljukat mereven keresik,
s nem találják a megoldásokat.

Ködbe burkolózik a Szürkeség,
pára-köppenyt terít magára.
Értelmét vesztett messzeség,
nem lenni határa…

Mintha festmény lenne ez,
mit Hétfő-mester festett meg.
ecsetvonása finoman kegyelmez
az árva léleknek, ki magányosan szendereg.

Majd megszűnnek a fények.
Eloszlik a ködfátyol mindenek felett.
Megindul egy perc alatt az élet.
Újabb Hétfő, s egy örök kezdet…

...............................................................................

Kati és Macsekok