Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó
Szánon jött, a hegyeken fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát küldött az ősz néni.
Piros szemű mókusok mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron. toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.
Drága Bagolykám
Ugye ki tetted már a cipőcskédet?
Sok szép ajándékot, és mosolygós hétvégét kívánok Zsóka
 
|
Donkó László: Leselkedő
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...
Csizmát,cipőt kipucolni , ablakba ,ajtóba kitenni !!!!!!!!!
Mert Hozzád is megyek !!!!!!
Mikulás
Várjuk együtt ,szeretettel , boldogan .
Charis és banditák :)
|
Kellemes Mikulás várást kívánok és szeretettel ölellek.Isa :) |
"Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt... /Seneca/"
Nagy szeretettel gondolok rád: Isa :) |
Reményik Sándor - Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Ölellek: Isa |
|
Drága Bagolykám!
Szívem minden szeretetével rád gondolok!
Szeretettel: Mercedes |
 |
"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni?
-Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
-Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
Ma ez jött ki belőlem....nem a tündéres mivoltomat hozom.....
Úgy gondolom néha ez is kell...
Szívem melegével kívánok kellemes hétvégét: Isa
|
Szeretettel puszillak: Tomasz
|
Drága Barátném!
Ne haragudj hogy eddig nem jöttem de most már másodszorra kellett újratelepítem a gépet, állandóan vírust kapok.
Nagy szeretettel gondolok rád és puszillak: Isa :) |
A leghosszabb út
Árnyak vibrálnak!
…A búcsú színtelen árnyai,
a kihűlő létezés fakuló vágyai…
Pár gyertya sír,
faggyúkönnyeik hullnak,
az élet percei lassan elmúlnak.
…Láthatatlan szárnyak suhognak,
színük maga is árnyék…
„- Jer velünk! – Suttogja halkan. – Véget ért az élet játék…”
Öreg szemed az angyalra téved,
…kinek szemében, évezredek égnek…
Keresed a jelet! Az örök titkot…
S szavak nélkül érted, az örökkévaló mit mond…
„- Menj! Már várnak!
Hol halott falak mentén, fehér tornyok állnak. -„
…Egy hely titkai lobognak benned!
Tudod már!
Az utolsó szigetre kell most menned!
Oda, hol a vég trónjának szirtjei állnak,
s a mindenségnek vége…
Hol kárhozott világok pusztulnak lassanként elégve.
A halhatatlan megérint, s messzire mutat.
Látod mit megtettél
a hosszú utat.
…A vég trónjának őrei jönnek.
Új utat mutatni egy kicsiny kőnek…
Léted kavics! Por a múlton…
Ne töprengj!
…Csak indulj el, a leghosszabb gyalogúton...
Lelkem a lelkedhez simítom....és együtt érzek veled...
Mindannyiunknak vannak fájó,égő,sosem múló sebei és veszteségei...
Békés megemlékezést kívánok : Isa
|
Szívem minden melegével ölellek: ISA :) |
Szia!
Nagyon tetszik az oldalad, ezért nézz be hozzám, vár egy meglepetés!
Puszi Fanta
|
Drága Barátném!
Mostanában kevesebb időm van,de mindig nagy szeretettel gondolok rád:
ISABO |
Drága Bagolykám,csoda-szép hétvégét kívánok Neked!Puszillak: MAMKA
|
Drága Barátném!
Nagy szeretettel gondolok rád és kellemes hétvégét kívánok:
Isa :) |
Kellemes hétvégét és pihenést kívánok Tündérhonból: Isa :) |
[816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
