A tõr
A mágusok eszközei hagyományosan a négy õselemet szimbolizálják. A tõr (a Wicca rendszerében Athame) a tûz és az akarat megfelelõje. A tûz a szikra, mely a teremtés folyamatában a nem megnyilvánult Istenségbõl létrehozta a megnyilvánult világot. A Biblia vonatkozásában ez a szikra maga az Ige. Aktív, kiáradó, pozitív teremtõ erõ. A tõr a szertartásokon a termékeny férfierõt jeleníti meg, mint phallikus jelkép. A mágus ennek segítségével koncentrálja akaratát, mintegy "újrajátszva" a Teremtést. Pengéje leggyakrabban acélból, nyele fából készül. A boszorkányok tõre tölgyfa nyéllel és sárgaréz holdsarlókkal van kiegészítve. A pengébe a tulajdonos saját mágikus jeleit, nevét, valamint a tûz õselem szimbólumait és az elem urainak nevét, szigillumát vési. A jeleket vörössel festi ki. A mágus a szimbolikus értelmezésen kívül az eszközt fegyverként is használhatja, csak nem fizikai lények ellen. Amennyiben a tõrt vér szennyezi be, gyengül mágikus ereje. Ez alól csak a mágus saját vére képez kivételt, ha ezt használja az eszközök felszentelésére, és önként, nem erõszakos úton vált meg tõle. A tõröket régen áldozatok bemutatásánál használták. A maják és a druidák szertartásainál, és a tibetieknél is fontos szerepet töltött be. A purbu, a tibeti áldozókés állítólag megöli a hitetlenséget és végez a démonokkal. Az ír mitológiában Lugh isten mágikus dárdája, a Sléa Buá feleltethetõ meg a tûz elemnek. Ez a fegyver a Tuatha Dé Danann, vagyis az isteni nép által hozott négy ereklye egyike. A késõbbiekben a keresztény szimbolikában is feltûnik, mint a Jézust megsebzõ lándzsa, a Végzet Lándzsája. |