Alkimisták, okkultisták, misztikusok és mágusok


Merlin: (Merlinus Britannicus Ambrosius) I.sz. 480 körül élt, Wales nyugati részén. Varázsló és druida volt. Már fiatalon is híres volt próféciáiról. Késõbb, miután Bleise-tõl a mágikus mesterséget elsajátította, Uther Pendragon szolgálatába állt, kinek fiát, Arthur királyt trónra segítette és élete végéig tanácsokkal látta el. Többek között segített létrehozni a Kerek Asztal lovagjainak társaságát. A monda szerint Merlin visszafelé élt az idõben.

Salamon (ie. 974-937) Izrael bölcsességérõl híres királya volt. Neki tulajdonítják a Példabeszédek könyvét, a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét. Több grimoire írójának tartották. Többek között a Clavicula Salomonis a Lemegeton és sigillumgyûjtemény, amik a középkorban jelentek meg, de sokan Salamontól eredeztetik. -llítólag Raphael angyal ajándékozott neki egy varázsgyûrût, amivel megidézhette a démonokat és arra kényszeríthette õket, hogy megmondják nevüket, jelüket, tisztüket és mûködési területüket.

Albertus Magnus (1193-1280) volt az elsõ német alkimista szerzõ. Tanításai az arab alkímia hatását tükrözik.

Rogerius Bacon (1214-1294) angol filozófus, másnéven Doctor Mirabilis Szemében az asztrológia, az alkímia és a mágia a természettudomány három csúcsa.

Arnaldus De Villanova (1235-1311) középkori katalán orvos, filozófus és alkimista. É írta le elõször világosan, hogyan kell készíteni az elixírt a Bölcsek Kövébõl.

Raimundus Lullus (1235-1315) katalán misztikus és alkimista, korának leghíresebb alkimistája. Szimbólumokba foglalta az egyes mûveleteket.

Eckhart von Hocheim (Eckhart mester) (1260-1327) német dominikus szerzetes volt. Céljának azt tûzte ki, hogy megértse Isten szavának (Logos) hatását a világra. Elképzelése az volt, hogy Isten egyszerre lény és esszencia, és minden teremtmény része lehet, nem csak az ember. Ezzel az állítással magára vonta a pápai fennhatóság haragját. Tanait visszavonta. Nicholas Flamel (1330-1417) francia alkimista, aki állítólag felfedezte a Bölcsek Kövét, és aranyat is sikerült elõállítania. Munkájában egy angyal vezette.

Pico della Mirandola(1463-1494) reneszánsz filozófus és misztikus, a kabalah szakértõje. Étvözte a kabalát a kereszténységgel.

Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1535) német tudós és asztrológus volt. Leghíresebb mûve az Okkult filozófia (Titkos Bölcselet). Természetes mágiával és kozmológiával foglalkozott. Nekromantiát, asztrológiát és hermetikát is tanulmányozott.

Paracelsus (1493-1541) svájci orvos, okkultista és alkimista volt. Saját állítása szerint sikerült megalkotnia a homunkuluszt.
A betegségeket az egyensúly megbomlásának tekintette: a harmonikus állapotban egyensúlyban van a 3 alkimiai alapelem, a kén (férfi), a higany (nõ) és a só (semleges).




Michel de Nostre Dame vagyis Nostradamus (1503-1577) francia orvos és Medici Katalin kedvenc jósa, aki a Századok címû írását 1555-ben jelentette meg. Próféciái sok mindenben egybevágnak a Sybillák jóslataival. -rásai szimbolikusak, többféleképpen értelmezhetõek. Centuriái, azok a négysoros strófák, amik elmés talányok formájában maradtak ránk. Ezt 1781-ben a katolikus egyház felvette a tiltott könyvek jegyzékébe.

Dr. John Dee (1527-1608) I. Erzsébet királynõ udvari asztrológusa volt. 1581-ben megismerkedett Edward Kelly (1555-1595) médiummal, aki azt állította, hogy beszélni tud az angyalokkal kristálygömbjén keresztül. 1583. május 6-án Kelly lerajzolta az énoki Betûket, aminek segítségével kidolgozták az Énoki mágia rendszerét. 1659-ben adták ki dr. John Dee naplóját, ami fõképp a szellemi lényekkel való kapcsolattartásáról értekezik.

Johannes Kepler (1571-1630) II. Rudolf császár udvari asztrológusa volt. A mai horoszkópkészítés alapjait fektette le.

Placidus de Titis (1603-1668) itáliai szerzetes volt Az asztrológiában a mai napig használják házszámítási módszerét.

Emanuel Swedenborg (1688-1772) lutheránus püspök fia volt. Matematikát tanult, de ennek ellenére komoly misztikus munkát végzett. Megszervezte az Éj Jeruzsálem nevû csoportot. Szellemekkel, angyalokkal állt kapcsolatban.

St.-Germain gróf (Claude Louis) (1710-1780) vagy (1696-1784) Híres, Portugáliából származó zsidó kalandor. Azt állította magáról, hogy a Bölcsek Köve felfedezése által halhatatlanná vált. Akkoriban már kétezer évesnek vallotta magát. Bevallása szerint Kürosz babiloni király neki ajándékozta Mózes pálcáját, és személyesen ismerte Poncius pilátust és a tizenkét apostolt. Számos királyi udvarban megfordult. Bizonyíthatóan számos titkosszolgálati és diplomáciai feladatot is ellátott. Beszélt franciául, angolul, németül, olaszul, spanyolul, oroszul, portugálul, arabul, törökül, perzsául, kínaiul, hindiül valamint számos régi nyelven. Ékszerész, aranymûves, festõ és sok hangszeren játszó mûvész volt. Foglalkozott textil- és porcelángyártással is. Megjósolta a francia forradalmat. Kapcsolatban állt a rózsakeresztesekkel is. Christian Rosenkreutz, Bacon, Szent Alban reinkarnációjának tartották. Többek között a következõ neveken ismerték: Bellamare grófja, Monferrat márkija, Schoening lovag, Rákóczi fejedelem fia... Könyve: A legszentségesebb Trinosophia. III. Napóleon (1808-1873) bizottságot hozott létre az elfogására. Emma Calvé énekesnõ fotót dedikált részére 1897-ben. Állítólag 1972-ben a francia tévében egy Richard Chanfray nevû ember lépett fel, aki a grófnak adta ki magát, és ólomból aranyat csinált.

Friedrich Anton Mesmer (1733-1815) osztrák orvos és asztrológus. Nevéhez fûzõdik az állati magnetizmus, vagyis a hipnózis egyik korai módszere (mesmerizmus). Híres könyve a Csillagok hatása az emberi testre.

Alessandro di Cagliostro gróf (1743-1795) utazó, alkimista, okkultista és szerencsevadász volt. Valódi neve Giuseppe Balsamo. Médiumként és hitgyógyítóként szerezte legnagyobb sikereit. A Máltai Lovagrend beavatta Szent János tanításaiba és az okkult tudományokba. Szabadkõmûvesség és eretnekség vádjával 1789-ben bebörtönözték, ahonnan haláláig nem szabadult.

Eliphas Lévi Zahed (1810-1875) eredeti neve Alphonse Louis Constant. A kabalát a kereszténységgel ötvözte és az ókori okkultizmust akarta összeegyeztetni a modern tanokkal. Eltanácsolták a papi pályáról szexuális szabadossága miatt. Számos könyve közül az egyik legfontosabb mûve a Nagy mágia dogmája és rituáléja. A tarot nagy arkánumait szimbolikusan az Élet Fájához kapcsolta. Élete során megidézte az ókori Apollóniuszt, aki egy pitagoreus okkultista volt.

Old George Pickingill (1816-1909) a családi legenda szerint egy 11. századi udvari varázslónõ leszármazottja, aki mágiával harcolt a normannok ellen, és akik ezért megégették. A család az agancsos Hernét tisztelte, évszázadokon keresztül. A környék parasztjai sokszor panaszkodtak, hogy a Pickingillek az ördöggel cimborálnak. Életének fõ törekvése az volt, hogy létrehozzon egy antikeresztény varázslószövetséget, de nem tudta a különbözõ irányzatokat összebékíteni. 60-as éveiben járt, amikor összefogta a családi alapokon szervezõdõ szétszórt kis boszorkányközösségeket, kilenc coven néven. Ezek késõbb kívülrõl jött, új tagokkal bõvültek.

Charles Godfrey Leland (1824-1903) amerikai okkultista és néprajzkutató. A toscanai boszorkányok ritusaival ismerkedve birtokába került az õsi hit néhány írott tanítása. Ezt kombinálta az általa lejegyzett szájhagyományokkal és 1889-ben kiadatta könyvét, Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma (Aradia, or the Gospel of the Witches).

Helena Petrovna Blavatszkij (1831-1891) Oroszországi misztikus és kalandornõ. Kígyóbûvölõként bejárta Tibetet, Indiát Európát és Amerikát. Összeszedte a keleti misztikus tanokat, amik ebben az idõben Európában nagyon divatosak voltak. Kairóban találkozott Paul Metamon kopt mágussal, és tanult tõle.
Híres médium volt, könyveit szellemek sugallták. 1875-ben, a Miracle Club elnevezésû spiritiszta körbõl megalapította a szintén spiritiszta indíttatású Teozófiai Társaságot, Adyani ágazat néven. Nevéhez fûzõdik a Teozófusok Egyesült Páholya is.
1877-ben 1300 oldalas könyvet jelentetett meg, melynek címe Leleplezett Ízisz. 1979-ben Indiába menekült, a személyét övezõ intrikák és botrányok miatt. Késõbb Németországban is megalapította a Teozófiai Társaságot. (1884)
Fõ mûve A titkos tan (The Secret Doctrine)

Rudolph Steiner (1861-1925) német látó, okkultista, teozófus és tudós. A Teozófiai Társaságból vált ki és létrehozta az Antropozófiai Társaságot. Atlantisz és Lemúria mitoszait tanulmányozta. Kapcsolatban állt az Ordo Templi Orientis-szel és az Illuminátusok Rendjével is. Egyénre szabott oktatási rendszert dolgozott ki. Könyvei Az okkult tudomány, A kereszténység mint misztikus tény, Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez stb...

Papus (1865-1916) spanyol születésû orvos.Párizsban élt. Nagy hatással volt rá a teozófia és a hermetikus, alkimiai és kabalisztikus szövegek. Lévi tanítványa volt.

Moina Mathers (1865-1928) a francia filozófus, Henry Bergson nõvére. 1890-ben ment hozzá Mathers-hez, és csatlakozott az Arany Hajnal Rendhez és késõbb a Alfa-Omega Templomának feje lett. Titkos neve Vestigia Nulla Retrorsum (Nincsenek nyomok mögötte). Dion Fiortune riválisa lett. Dion azzal vádolta, hogy asztrális macska formájában megtámadta õt és sebeket ejtett rajta. Pszihikus gyilkosság is szerepelt a vádak között. Az áldozat Metta Fornario, Alfa-Omega tag volt.

Gerald B. Gardner (1884 június 13. (péntek)-1964) archeológusként tanulmányozta a különféle benszülött népek kultúráját. A 30-as években csatlakozott a Fellowship of Crotona nevû angol szabadkõmûves páholyhoz. Itt került kapcsolatba a boszorkánykultusszal Dorothy Clutterbuck révén, aki egy titkos csoport vezetõje volt. 1939-ben nyerte el beavatását Old Dorothy covenjébe. Ez a csoport is részt vett a Hitler elleni mágikus védelem létrehozásában, azzal, hogy egy erõkúpot vontak Anglia köré. Ez a társaság egyike volt annak a kilenc covennek, amit Old George Pickingill alapított. 1946-ban megismerkedett Aleister Crowley-val. 1949-ben jelent meg A felsõbbrendû mágia segítsége (High Magick's Aid)címû mûve, 1954-ben A boszorkányság ma (Witchcraft Today) (melynek bevezetõjét a híres egyiptológus, Margaret Murray írta), 1959-ben az utolsó könyve a Boszorkányság értelme (The Meaning of Witchcraft). É volt az elsõ boszorkány, aki meghívást kapott a Buckingham palotába.

Dion Fortune (Violet Firth) (1891-1946) angol okkultista és írónõ. 1919-ben lett az Arany Hajnal Hermetikus Rend tagja. A mágia és az asztrális utazás élményébõl okkult regényt írt. (Moon Magic) Mathers feleségével, Moina Mathers-szel összeütközésbe került és 1922-ben férjével Penry Evans-szel megalapította a Belsõ Fény Testvériségét. Ebbõl a szervezetbõl jött létre késõbb a Fény szolgái. Legismertebb mûve a The Mystical Quabalah (A misztikus Kabala).