A halott fiú fölé hajolsz. Ereiben a vér még mindig meleg. Lassan, remegő kézzel megérinted a véres sebet, amelyet a golyó okozott. Ujjaidon ott marad némi vér miután felemeled. Nem képtelen vagy ellenálni a kisértésnek! A kezed egyre vadabbul remeg, és szinte észrevétlenül közelít a szádhoz. Lenyalod róla a vért. És izlik! Még többet akarsz! Nyelved a sebhez érinted. Először csak egy kicsit belenyalsz, de aztán a következő pillanatban azon kapod magad, hogy vadul harapdálod a nyakát.
- Milyen csodálatos látvány, kedvesem! -Teljesen ledermedsz. A sötétbarna kabátos vámpír hangja fagyos törként hatolt elmédbe. Felnézel és látod, hogy ott magasodik elötted. Felállsz, de még így is magasabb nálad pár centivel. Ő mosolyog rád és gyengéden letörli egy kendővel az arcodon levő vért. Nem mutatsz ki semmilyen érzelemet. Azonban, minden figyelmeztetés nélkül behúzol neki. Ő a lendülettől a földre ül. Oldalra billenti a fejét.
-Nem értelek. Valami rosszat tettem? -Megvetően nézel rá. Erre ő elmosolyodik, feláll és szemmel követhetetlen sebességgel odalép hozzád és megcsókol. Ám mielött még reagálhatnál bármit is... ő köddéválik és eltűnik.  Körbenézel a házban. Használható fegyverek után kutatsz. Találsz néhány kardot, az egyik szék lábát pedig letöröd (ez lesz majd a karó). Ha beleszámoljuk azt a fegyvert is amit nemrég szereztél akkor már egészen jól állsz. ^^ Azért felpakolsz még néhány kést is a konyhából. Kilépsz az utcára. Fogalmad sincs, hogy hol lehetsz. Beleszagolsz a levegőbe és elindulsz arra fele az utcalámpák fénykörében, amerre az ösztöneid vezérelnek. 

Menj a 46.ra